KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az eredeti országgyűlési határozat közel három évvel ezelőtt született. Én akkor még nem voltam tagja ennek a Háznak, így utólag visszatekintve vagy visszagondolva, azt hiszem, az akkori Ház különös figyelemmel és nagy tisztelettel tisztelte meg a holtágakat.

Azt hiszem, hogy nagyon sok olyan téma elhangzik nap mint nap a parlamentben, amely megérdemelne egy országgyűlési határozatot vagy egy határozati javaslatot, vagy tárgyalást. Nagyon sok ilyen lekerül a napirendről, így tulajdonképpen egy kicsit furcsának is tartom azt, hogy az előző parlamenti ciklusban egy ilyen természetvédelmi érték vagy természeti érték gyakorlatilag egy országgyűlési határozatig el tudott jutni.

Hogyan is keletkeztek ezek a holtágak? Pap János képviselőtársam ezt egyik oldalról gyönyörűen megvilágította - én egy kicsit már megvilágításba helyezném. A mai terminológiánk szerint a holtágak egy súlyos környezeti beavatkozással, környezetkárosítással keletkeztek. Ha ma ilyen beavatkozásokat tennénk a jelenlegi folyóink életébe, akkor valószínűleg környezetvédő szervezetek, civil szervezetek élesen bírálnák azt, hogy hogyan lehet ilyen drasztikusan beavatkozni a természetbe, a folyók megszokott élővilágába, illetve rendjébe.

Ennek ellenére természetesen mi nem ítéljük el 100-150 évvel ezelőtt élt elődeinket; ők akkori ismereteik szerint egy nemes célt hajtottak végre, fontos volt számukra az ár- és belvízvédelem kérdésének megoldása, a jeges árak elleni küzdelem. Ennek akkori tudásuk szerint teljesen megfeleltek, és elvégezték a folyószabályozási munkát, aminek, úgymond, melléktermékei lettek ezek a holtágak.

Most pedig, 100-150 év elteltével mint természeti értékre tekintünk ezekre az akkori melléktermékekre: a holtágakra. Természetesen ezeket az értékes természeti értékeinket meg kell őrizni, ezért is tartjuk fontosnak mind az eredeti országgyűlési határozatot, mind pedig az annak végrehajtásáról szóló jelentést, illetve a mostani országgyűlési határozatot.

A folyamat ezen holtágak megmentésére, megvédésére, hasznosítására elindult, létrejött a tárcaközi bizottság, megtörtént az elmúlt három évben a holtágak felmérése, rendszerezése, megtörtént az értékek megjelölése, és a csoportosítások alapján kijelölésre kerültek a rehabilitációs, illetve a hasznosítási célok. Én azt hiszem, hogy ez az eltelt három évben bőséges munkát adott mind a tárcaközi bizottságnak, mind az ezzel foglalkozóknak. Természetesen lehet az elért eredményekkel elégedetlenkedni, vagy azt mondani, hogy ezen eredmények még hiányosak, de ha a természet- és környezetvédelem egyéb területeire tekintünk, azt hiszem, hogy a tárcák ezen a területen nagyon szép munkát végeztek. Bárcsak ilyen munkát végeztek volna a hulladékgazdálkodás, illegális szemételhelyezés, illegális szennyvízelhelyezés, veszélyes hulladékok és egyebek területén!

(18.20)

A megkezdett munkát természetesen folytatni kell. Itt a legfontosabbnak azt tartom, hogy a legértékesebbnek tekintett, szentély típusú holtágakat minél előbb átadják a nemzeti parkoknak. Ezeknek egy része - a jelentésből kiderült - már átkerült, de reméljük, nem olyan módon, mint ahogy most nap mint nap a sajtóban és a Házban is lehet hallani, hogy visszaélések történnek bizonyos területek nemzeti parkhoz történő átadásánál.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezek a holtágak ne váljanak szeméttelepekké, hulladéktelepekké, ne kerüljenek bele olyan szennyeződések, amelyek sorsukat véglegesen megpecsételhetik. Természetesen itt is arra a bizonyos környezeti szemléletváltásra van szükség, amelyet jómagam elég gyakran hangoztatok - és talán holnap még bővebben ki fogom fejteni a hulladékgazdálkodásról szóló törvényjavaslat vitájában -, hogy Magyarországnak mind a tízmillió lakosa, állampolgára a környezetünk, természeti értékünk megóvását alapfeladatként és tudat alatti feladatként tekintse.

Természetesen e feladatok végrehajtásához pénz, pénz és harmadszor is pénz kell. Azt hiszem, az egésznek ez a bökkenője, hogy mennyi pénzt tud a költségvetés e feladatokra áldozni. A költségbecslés csak egy célt határozhat meg, hogy talán mennyi pénzre van szükség, de azt hiszem, a holtágak megmentésénél sokkal fontosabb feladatai vannak ennek a kormánynak, ha már itt százmilliárdokról beszélünk. Nem hiszem, hogy százmilliárdokat képes lenne a jelenlegi gazdasági körülmények között bármelyik kormányzat is a holtágak rehabilitációjára költeni. Nyilvánvalóan egy ésszerű optimumot kell megtalálnia a kormányzatnak ahhoz, hogy mi az, amit még tud vállalni e nemes munkához.

Arra kérem a tisztelt kormányzat jelen lévő képviselőjét, hogy próbálják megtalálni ezt a helyes optimumot, hogy legalább a legértékesebb, szentély típusú holtágak valóban a természeti értéküknek megfelelően kerüljenek kezelésre, és aztán, amikor a gazdasági lehetőségek jobban megengedik, többet áldozva gyorsítsák fel ezt a munkát.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu