DR. PEPÓ PÁL környezetvédelmi miniszter: Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A hulladékgazdálkodási törvényjavaslat általános vitájának első napján több olyan tényező, több olyan dolog merült fel, amelyre a Környezetvédelmi Minisztérium nevében szeretnék reagálni. Felszólalásom érinti az önkormányzati feladatokat, a gazdasági szféra terheit és a végrehajtási szabályokat egyaránt.

A törvény a települési hulladék begyűjtését és kezelését kötelező önkormányzati feladattá teszi, amelynek következtében a települési önkormányzatnak a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezéséről kell gondoskodnia. Ez a feladat ijesztően nagynak és drágának tűnik, de a valósághoz hozzátartozik az is, hogy már ma is, amikor ennek a feladatnak az ellátásáról önkéntesen gondoskodnak az önkormányzatok, az ország lakosságának 85 százaléka résztvevője e rendszernek.

Bár a feladat kötelezően ellátandóként jelenik meg, annak fedezetét a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően nem kell a központi költségvetésnek teljes egészében állnia, hiszen a lakosság "a szennyező fizet" elv alapján lényegében ma is megfizeti a számára nyújtott szolgáltatást. Ezt az elvet hosszú távon teljes mértékben érvényesíteni kell, hiszen alapvetően a hulladék termelőjének, birtokosának a kötelezettsége a hulladék megfelelő kezeléséről gondoskodni.

Az önkormányzat ezt a feladatot mintegy átvállalja a lakosoktól a szolgáltatás megszervezésével, és ezt a szolgáltatást ugyanúgy meg kell fizetni, mint bármely más közüzemi szolgáltatást: a vízellátást, a szennyvízkezelést vagy a közvilágítást és így tovább.

Központi támogatásra azért van szükség, mert a hulladékgazdálkodási célok teljesülése érdekében a szolgáltatást a maradék 15 százalékra is ki kell terjeszteni, ugyanakkor növelni kell - az Európai Unió színvonalának megfelelően - a hulladékkezelés színvonalát. A beruházásokhoz, illetve az üzemeltetéshez átmenetileg néhány éven keresztül támogatást kell nyújtani annak érdekében, hogy az indokolt változások minél hamarabb megtörténjenek. A rendszer működésének, működtetésének átmeneti támogatása azért is indokolt, mert a lakossági díjak mai országos átlaga 2033 forint/fő/év - egy főre vonatkoztatva -, míg az átlagos kezelési költség 2844 forint/fő/év. A különbözetet, ami mintegy 800 forint, ma az önkormányzatok más forrásokból fedezik, más feladatok finanszírozásától elvonva azt. A Környezetvédelmi Minisztérium részéről ezért célszerűnek tartjuk, hogy a költségnövekedés viselését a lakosság, illetve a költségvetés között megosszuk.

A törvény hatásvizsgálata hét, a szolgáltatás színvonalán alapuló fokozatban elemzi a díjtételek alakulását. A legkorszerűbb, hosszú távon elérendő megoldás - amely magában foglalja a szelektív gyűjtést, az előkezelést, a korszerű lerakást, a komposztálást - beruházásainak és működtetésének a költségei a számítások alapján mintegy 4800 forint körüli összeget tesznek ki egy főre és egy évre vonatkoztatva. Ezzel a díjjal véleményünk szerint ezek a költségek fedezhetők lennének, ami a jelenlegi költségekhez képest 68 százalékos, a jelenlegi díjakhoz képest pedig 136 százalékos növekedést jelentene.

A települési hulladékkezelés önkormányzatokra jutó beruházási igénye az elkövetkezendő húsz évben az előbb említett maximális célkitűzések megvalósulása esetén mintegy 100 milliárd forintra tehető. A beruházások kívánatos üteme a tervezett húsz éven belül nem egyenletes. A nemzetközi normák teljesíthetősége megköveteli, hogy a beruházások mintegy kétharmada, 60 százaléka 2005-ig valósuljon meg. Az emelkedő költségek leglényegesebb eleme a szelektív gyűjtés bevezetése, amely körülbelül 45 százalékkal részesedik a költségnövekedésen belül, mintegy 30 százalékot tesz ki a fejlesztések beruházási költsége, 25 százalék pedig a működtetés többletköltsége, amely a monitorozást és a rekultivációt is magában foglalja.

Tisztelt Országgyűlés! A következőkben a pontosabb megértés érdekében néhány szóval szeretnék beszélni a gazdálkodókra háruló terhekről is.

A gazdasági szférát terhelő mintegy 80 milliárd forintos költségigény a hatásvizsgálat szerint mintegy húsz évre elhúzódva jelentkezik; az első években évi 8 milliárd forintot jelent, majd később fokozatosan, tehát egyre inkább csökkenő mértéket. Az összeg nagyságának a jellemzésére elmondanám, hogy a Központi Statisztikai Hivatal 1998. évi adatai alapján a környezetvédelmi beruházási felmérések alapján a közvetlen termelési-hulladékgazdálkodási beruházások értéke közel 4 milliárd forint volt. Emellett további 2 milliárd forintot fordítottak a gazdálkodó egységek integrált környezetvédelmi beruházások keretében a termelési-hulladékkezelési problémák megoldására. Mindez azt jelenti, hogy mintegy 20 százalékos növekedésre van szükség a jelenlegihez képest, amely összességében az éves ipari termelés értékének 0,1 százalékát teszi ki. Ekkora mértékű fejlesztést, azt hiszem, jogosan várhatunk el a gazdasági szférától, illetve az ipartól.

Mindemellett biztosíthatom önöket, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy a 2001. évi költségvetési javaslatunkban mind a települési hulladékkezelés támogatását, mint a hulladék megelőzésére és hasznosítására tervezett programok finanszírozását be fogjuk építeni. A szükséges előkészítő munkát már megkezdtük, és már most kérem önöket, hogy a jövő évi költségvetés vitájában erre legyenek tekintettel.

Végül, de nem utolsósorban a végrehajtási szabályokról szólok. A törvényjavaslat - ahogy az expozéban is említettem - keret jellegű, de minden olyan alapvető jogot és kötelezettséget megjelenít, amely törvényi szintű szabályozást igényel. Szeretném felhívni a tisztelt képviselők figyelmét arra a tényre, hogy a hulladékgazdálkodás szabályozása során számos technikai jellegű előírást is alkalmazni kell. Ezek a technikai jellegű előírások folyamatosan változnak, és a törvényi szintű szabályozás nem tenné lehetővé az állandó változásnak megfelelő módosításokat. Ezzel együtt a szakmai-technikai szabályok nem illeszkednek egyetlen törvényjavaslatba sem, hiszen jogi természetük nem törvényi rendezést igényel, ezért ezek szabályozása kormányrendeleti, illetve miniszteri rendeleti szinten fog megvalósulni.

A felhatalmazást adó rendelkezések igen nagy száma elsősorban jogharmonizációs kötelezettségeinkből fakad. Van olyan kérdéskör, amely hazánkban nem vagy alig fordul elő, ilyen például a titán-dioxid ipar, de az EK szabályainak harmonizálása érdekében szükséges a felhatalmazás megléte. Ugyanakkor a végrehajtási rendeletek egy része a törvény alkalmazását segíti elő, amelyek közül néhányat azért kell minél hamarabb megalkotni, mert nélkülük nem működik a törvény. Vannak azonban olyan végrehajtási rendeletek is, amelyeket később is meg lehet alkotni, tekintettel arra, hogy a törvény rendelkezései ezek hiányában is érvényesülhetnek.

(16.10)

Hangsúlyozom továbbá e kérdéskörrel kapcsolatosan azt is, hogy a felhatalmazás alapján készítendő jogszabályok legalább egyharmadát nem a Környezetvédelmi Minisztérium, hanem más tárca készíti elő.

A javaslat tárgyi hatályára vonatkozóan szeretném hangsúlyozni, hogy harmonizáltuk a közösségi keretirányelv vonatkozó szabályait, és e tekintetben a javaslat teljes mértékben EU-konform. Amennyiben azonban a hazai szabályozással kapcsolatosan bármiféle aggály merül fel, úgy meg szeretném jegyezni, hogy a felsorolt esetekben lehetőség van arra, hogy speciális jogszabály rendelkezzen a kérdésről. Ebben az esetben a törvény hatálya csak akkor és annyiban terjed ki ezekre az anyagokra, ha külön jogszabály nem rendelkezik a kérdésről.

A tegnapi vitában a definíció kérdése is felmerült. A definíciókkal kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy a csatlakozási tárgyalások környezetvédelmi fordulóján az Európai Unió Bizottsága kiemelten hangsúlyozta a közösségi joganyag definícióinak és a hatályt meghatározó listák pontos, csaknem szó szerinti átvételi kötelezettségét. Egyidejűleg felhívták a figyelmet arra is, hogy a joganyag nem megfelelő átültetése még az uniós tagállamokkal szemben is bírósági eljárást von maga után.

Az ingatlantulajdonos felelősségére vonatkozó szabályokkal kapcsolatosan pedig azt szeretném elmondani, hogy a rendelkezés nem tesz mást, mint a Ptk. szabályait alkalmazza, illetve tökéletes összhangban van a környezet védelméről szóló, 1995. évi LIII. törvénnyel, amely előírja, hogy ellenkező bizonyításig az ingatlan tulajdonosa és birtokosa egyetemlegesen felel a jogsértő tevékenységért. Természetesen ez a károkozó elsődleges felelősségét nem érinti.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Kérem, hogy tegyék meg észrevételeiket, javaslataikat a törvényjavaslattal kapcsolatosan.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu