KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. A tegnapi gondolatmenetemet szeretném egypár gondolattal még kiegészíteni, ami még kikívánkozik belőlem a hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatban.

Számomra egy nagyon kritikus pont volt - és ezt a bizottsági ülésen is megfogalmaztam - a regionális hulladéklerakók kijelölésénél a 300 ezer fő per egy regionális hulladéklerakó, illetve a 100 kilométeres szállítási távolság. Talán inkább a 100 kilométeres szállítási távolsággal szeretnék kicsit foglalkozni.

A magyar viszonyok között 100 kilométer hatalmas nagy távolság. Gondoljunk csak bele, hogy a mai szemétszállítást végző rozzant IFA-kkal, Roburokkal és hasonló, szocializmusból itt maradt roncsokkal hogyan lehetne a hulladékot 100 kilométerre elszállítani. Ezekkel jó, ha a legelső falu szélén lévő szeméttelepig el lehet 5-6 köbméter összetömörített szemetet vinni. A törvénynek ezt a részét a törvényalkotónak mindenképpen át kell gondolnia. Nemcsak a szállítóeszközökről van itt szó, hanem természetesen az utak terhelhetőségéről mind fizikai, mind a légszennyezés vonatkozásában. Én itt, Magyarországon, magyar viszonyok között egy 100 kilométeres szállítási távolságot túlzottan nagynak és irreálisnak tartok.

A törvényjavaslatból én hiányolok egyet a közszolgáltatás fogalmán belül, amivel a lakosságnak elég sok gondja-baja van, és nem nagyon foglalkozik vele a törvényjavaslat: ez a lomtalanítás kérdése. Egy jól bevált szolgáltatási forma a településeken, hogy évente egyszer-kétszer összeszedik az úgynevezett nagy lomokat, de a kérdés az, hogy mi lesz ezekkel a lomtalanításból visszamaradt termékekkel. Sajnos, ezeknek egy része valóban olyan anyagokat, olyan másodlagos nyersanyagokat nem tartalmaz, vagy egy részük tartalmaz, amelyeket újra föl lehet használni, de van közöttük nagyon sok olyan hulladék, ami súlyos veszélyeket jelent a környezetre. Ilyenek például a hűtőgépek, akkumulátorok, gumik, amik most a lomtalanítások során gyakran a szeméttelepekre kerülnek ki, bármilyen utókezelés nélkül.

Én a törvényjavaslat egyik nagyon kritikus pontjának tartom, bár a cél nagyon nemes, és a megfogalmazás gyönyörű, csak az hiszem, az "álom, álom, édes álom" kategóriába tartozik, ez pedig így szól: "a hulladékkezelési közszolgáltatási díj: a közszolgáltatást működtető szolgáltató folyamatos ráfordításaihoz és a működés fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket, beleértve a szolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő, a szolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költségeit, külön-külön meghatározva a szállítás és begyűjtés, illetve az ártalmatlanítás költségeit, utóbbi esetben a díjat, a kezelő létesítmény bezárását, és a lerakó esetén a bezárást követő utógondozást és a 30 évig tartó monitorozás költségeit".

Ennek így kellene lenni, ezzel teljes mértékben egyetértek. Arra kérem a kormányt, hogy ez ne csak álom maradjon ebben a törvényben, hanem próbálja megteremteni ennek az anyagi feltételeit is.

(18.20)

Ma, amikor egy lakos kifizeti azt a bizonyos szemétszállítási díjat, abban valószínűleg nincs benne a létesítés költsége, egészen biztosan nincs benne a harminc éves monitorozás költsége, egészen biztos nincs benne a bezárást követő utógondozás költsége - talán valami szállítási és begyűjtési költség valóban belefoglaltatik.

Én a hatásvizsgálatokban sem nagyon találtam erre vonatkozó pontos és részletes számításokat, hogy ezt a problémát a kormányzat hogyan kívánja megoldani. Nyilvánvalóan bizonyos részeihez most is állnak rendelkezésre állami támogatások, lehet pályázni, amikkel ezen költségek csökkenthetők, hallottunk egy egységes, lakosokra vonatkozó támogatási rendszerről is az előterjesztőtől, de azt hiszem, hogy ez lesz a legnagyobb probléma és a legnagyobb feladat, amit a kormányzatnak meg kell oldani ahhoz, hogy ez az egész közszolgáltatást működtető rendszer valóban működőképes legyen, és megfeleljen a törvény ezen szép előírásának.

Még néhány apróságot, amelyek más felszólalásokban is elhangzottak, csak összefoglalásszerűen szeretnék elmondani, ahol én is szeretném, ha a törvényen még javítás történne.

Valóban, a szelektív hulladékgyűjtést, mint ezt többen ismertették vagy elmondták, mindenképpen be kell hozni a fogalomkategóriák közé. Említést kell tenni, meg kell határozni, hogy mi a környezetvédelmi ipar szerepe ebben a bizonyos egész hulladékkezelésben vagy hulladékgazdálkodásban, rendezni kell a hulladékexport, -import kérdését, úgy, ahogy előttem szóló Hegyi Gyula képviselőtársam is elmondta, illetve tegnap is ez többször felmerült.

Hasonlóképpen kicsit elnagyoltnak érzem a szállító felelősségének a megfogalmazását, talán részletesebben kellene a szállító felelősségéről szólni, hiszen talán sok balesettől, menet közbeni szennyeződéstől lehetne megóvni az országot, ha ezzel egy kicsit részletesebben foglalkoznánk. A gyártók felelősségét mindenképpen célszerűnek tartom növelni a forgalmazókkal, kereskedőkkel való kapcsolatban, szerintem a megfogalmazott kapcsolatok elég lazák.

A tegnap kifejtetteket magamnak így fogalmaztam meg, hogy a végcél nem teljesen egyértelmű, és ez alatt azt értem, hogy a hulladék legvégső kezelésének melyik módját kívánja a kormányzat választani, ezt nem látom teljesen tisztán és világosan az előterjesztésből.

Amit többen említettek, az EU-fordítások pontosítását én is mindenképpen célszerűnek látom, illetve még egyszer meg kellene vizsgálni az összhangot más, többi törvényekkel kapcsolatban.

Ha ezekre a kérdésekre választ kapunk, akkor, azt hiszem, végül is egy elfogadható, jó törvény fog születni, amelyet a tisztelt Ház remélhetőleg konszenzussal fogadhat el és tárhat a Magyar Köztársaság minden állampolgára elé. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu