KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt elnök úr, nem most jutott eszembe, hogy hozzá kívánok szólni, körülbelül négy órával ezelőtt jeleztem a jegyző uraknál felszólalási szándékom, amikor még mindössze csak három hozzászóló volt, de ez valahol elsikkadt, ezért voltam kénytelen fél órával ezelőtt megnyomni a hozzászólást jelző gombot.

Egy másfél órával ezelőtti polémiához szeretnék hozzászólni. Akkor az hangzott el, hogy bizonyos lobbiérdekek megakadályozhatják-e, hogy egy kormányzati apparátus benyújtson egy törvényjavaslatot a parlament elé és azt a parlament elfogadja. Az a véleményem, hogy igen, akkor, ha az apparátus nincs megfelelőképpen meggyőződve arról, hogy amit csinálni akar, az helyes, és szakmailag nincs megfelelőképpen alátámasztva a törvényjavaslat. Ebben az esetben igen, kétségek támaszthatók és a lobbiérdekek megjelenhetnek a törvényalkotás minden fázisában.

A vita mai szakaszában, de tegnap is többször elhangzott, hogy mi minden van benne ebben a törvényjavaslatban, megfogalmazódott az is, hogy mi nincs benne és mit hiányolnak képviselőtársaim. Elhangzott az is, sajnálatos, hogy a kapcsolódó kormányrendelkezések nincsenek előttünk, és ez alapvetően befolyásolja a törvény hatását és működését. Erre hivatkozik a hatástanulmány is, hogy nem minden tekintetben tudták megvizsgálni a törvény hatékonyságát, mert nem ismeretesek azok a kormányrendeletek, amelyek majd ezután születnek meg. Nekem az a véleményem, hogy néhány területet nem is lehet kormányrendelettel szabályozni, hanem ahhoz törvények kellenének. Ezeket most nem akarom tételesen felsorolni, de a bizottsági vitában ezek elhangzottak, és módosító indítványok formájában is jelezni fogjuk ezeket.

Egy dolgot minden tekintetben hiányolok ebből a törvényből, ez pedig a finanszírozás kérdése, a törvényjavaslat gazdasági alátámasztása. Véleményem szerint nem elégséges az, hogy a törvényjavaslatban hivatkozunk azokra a célelőirányzatokra, amelyekből úgymond ezekre a célokra lehet pénzeket elkülöníteni vagy fordítani. Nem elégséges az a megerősítés, amit a miniszter úr a plenáris ülésen elmondott, hogy kéri a képviselőket, hogy a költségvetési vitában támogassák az ő ez irányú javaslatait. Ha egy ilyen súlyú kérdésnél a finanszírozás kérdései nincsenek benne a törvényjavaslatban, akkor semmi garancia nincs arra nézve, hogy az a jövő évben vagy a következő évben megvalósítható, és ezáltal a törvény működése vonható kétségbe.

Szeretném ezt alátámasztani két olyan példával, ami a választókörzetemhez kapcsolódik, és magyarázatul szolgálhat ahhoz, amit az előbb elmondtam. Az egyik a szelektív hulladékgyűjtés kérdése. Tiszaújváros önkormányzata évekkel ezelőtt elhatározta, hogy megpróbálja megvalósítani területén a szelektív hulladékgyűjtést. Mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, elkészült egy megvalósíthatósági tanulmányterv, amely szépen leírta, hogy mennyibe kerülne egy ilyen rendszer létrehozása és kiépítése. Rögtön kiderült, hogy a jobb anyagi helyzetben lévő önkormányzatok sem képesek ilyet önállóan, állami támogatás nélkül megvalósítani - ez egyértelmű és világos -, és amikor ahhoz a fejezethez értünk, hogy rendben van, összegyűjtöttük a hulladékokat, szelektíven kiválogattuk őket, akkor mi történik ezzel a hulladékkal, nos, miután senki sem vállalkozott ezeknek a feldolgozására, ugyanúgy arra a szeméttelepre vitték volna, mint szelektív gyűjtés és előkészítés nélkül.

Miért nem vállalkoztak a gazdasági társaságok a hulladék feldolgozására? Azt mondták, azért, mert egyrészt a mennyisége nem elégséges, vagy ha elég is lenne, előbb létre kellene hozni a begyűjtő rendszert, s ha az megvan, akkor utána berendezkednek a hulladék feldolgozására. De hát begyűjtő rendszert addig nyilván nem lehet létrehozni, amíg nem biztosított a folyamat vége. Itt a 22-es csapdája! Ki más tud ebből a helyzetből kilábolást, mint az állam azáltal, hogy hosszú távú, kiszámítható feltételeket teremt minden tekintetben, például vám- és adókedvezményekkel elősegíti a vállalkozásokat, hogy ilyen beruházásokat létrehozzanak és működtessenek. Ha ezek nincsenek benne a törvényjavaslatban, akkor a gazdasági társaságok ugyanúgy, ahogy most, semmiféle garanciát nem látnak arra, ha ők ebbe invesztálnak, erre pénzt költenek, az valaha is megtérül a számukra. Gyakorlatilag ezért nincs Magyarországon környezetvédelmi ipar, mert ilyen szabályozások eddig nem voltak, vagy ha voltak is, azok olyan gyakorisággal változtak, ami miatt a gazdasági társaságok erre nem mertek berendezkedni.

(18.40)

Egy másik példát is szeretnék elmondani, ez egy szennyvízrendszer kiépítéséről szól, szintén a választókörzetben. Egy olyan területen, ahol rendkívül sérülékeny vízbázis van, ugyanakkor az a tíz település, amely ennek a projektnek a megvalósítására vállalkozott, nem mondható éppen gazdag önkormányzatnak, hátrányos helyzetű településekről van szó, összefogtak, és megpróbálták ezt a szennyvízrendszert létrehozni és működtetni. Mi volt az egész működés során az alapvető probléma? Nem volt előre tudható és kiszámítható, hogy mennyi az a biztosan elérhető - akár állami, akár más forrásból származó - támogatás, amelyből a beruházást meg lehetne valósítani, ezért a beruházás során nem a legjobb megoldásokat alkalmazták, nem a legoptimálisabb módon költötték el még a meglévő forrásokat sem.

Azzal a probléma nem oldódik meg, hogy elkészül a beruházás, mert a működtetéssel óriási gondjaik és problémáik lesznek, a forrásokat a lakossági befizetésekből nem tudják megvalósítani. Miután ma nincs olyan támogatási rendszer, amely az ilyen szennyvíztisztító rendszerek működtetését is valamilyen módon normatívan például támogatná, előfordulhat az a szerencsétlen helyzet, ami persze a legtöbb pénzbe kerül, hogy létrejön egy szennyvíztisztító berendezés, és aztán amiatt, mert nincsenek meg a működtetés forrásai, nem fog működni. Ettől drágábbat el sem lehet képzelni.

Miután ez a jogszabály, amely itt van előttünk, a kérdéskörnek ezt az oldalát semmilyen tekintetben nem szabályozza, vannak nekünk olyan aggályaink, hogy nem tud majd működni ez a szabályozás a legjobb szándék ellenére sem. Ezért úgy gondolom, hogy nem elégséges - ezt még egyszer hangsúlyozom: nem elégséges - arra hivatkozni, hogy vannak ilyen célelőirányzatok, a költségvetésből majd jövőre az ehhez szükséges forrásokat biztosítani fogjuk; ha erre nézve nincs semmi garancia, akkor arra nézve sincs semmi garancia, hogy a törvény működőképes lesz. Márpedig mi, akik erre a késői órára is itt maradtunk - de úgy gondolom, a képviselőtársaim többsége is - azt szeretnénk, ha ez a törvény működőképes lenne, mert ez a jövőnket szolgálná.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu