DR. KISZELY KATALIN, a FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Meglepő mondattal fogom kezdeni, de gyakorló jogászként azt tudom mondani, hogy a vámkódexszel való találkozás és az alkalmazása soha nem tartozik a gyakorló jogászok vágyálmai közé. Mondom ezt azért, mert a vámkódex az egyik legkaotikusabb jogszabályaink egyike. Már a legelső, igen nagy kódex, a '76-os is az volt.

A vámkódex módosítására az utóbbi években több alkalommal került sor, összesen huszonhétszer. Ezek közül a legátfogóbb 1995-ben volt, ekkor új vámkódex született, és az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségeink teljesítéseképpen '97-ben már novella készült a vámkódexhez.

A jelenlegi módosításra is integrációs jogalkotási kötelezettségeink teljesítése érdekében kerül sor, hiszen az Európai Közösségekkel aláírt társulási megállapodásban vállalt kötelezettségeink egyike az, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontjára meg kell felelnünk az Európai Unión belüli vámunió követelményrendszerének, ami nem jelent mást, mint a vámjogi szabályozás teljes harmonizációját.

A jelenlegi módosítási javaslat elsősorban a gazdasági vámeljárások szabályainak átvételét jelenti, másodsorban bővíti az egyszerűsített vámeljárások körét, harmadsorban pedig az Európai Unióban használt kötelező tarifális és eredetigazolás, úgynevezett származási felvilágosítás teljesítésének bevezetéséhez szükséges jogszabályi intézményrendszert teremti meg.

Fentieknek megfelelően a törvényjavaslat terjedelmes, a vámkódex 212 szakaszából 96 szakaszt érintő novella. Engedjék meg, hogy egy picit európai uniós, integrációs szemszögből beszéljek a vámról.

A nemzeti kereskedelem védelmének legrégebbi formáját a vámok jelentik. Ezért nem meglepő, hogy a vám jelentette az első olyan kereskedelmi akadályt, amit az Európai Közösség alapszerződése, a római szerződés el kívánt törölni.

(10.10)

A római szerződés 31. és 32. cikkelye megtiltja a tagállamoknak, hogy új importkorlátozásokat, illetve intézkedéseket vezessenek be egymás között. A 32. cikkely első bekezdésében a tagállamok vállalják, hogy tartózkodnak a meglévő kvóták, illetve azonos hatású intézkedések további szigorításától. A 31. cikkely tartalmazza az úgynevezett befagyasztó szabályt, amely abszolút hatályú, és nem enged semminemű kivételt.

Az Európai Közösségben egyébként a római szerződés 33. cikkelye által rögzített ütemezésnek megfelelően igen rég, 1961. december 31-éig az összes kvótát eltörölték, vagyis az áru szabad kereskedelmének mennyiségi korlátozása is megszűnt. Annak érdekében, hogy a kereskedelmi korlátok eltörlésének elve minél pregnánsabban érvényesülhessen, már az alapszerződés megtiltott minden olyan egyenértékű díjat, illetéket, amelyek ugyan nem viselték magukon a vám hivatalos címkéjét, azonban ugyanolyan kereskedelmet gátló hatással bírtak, mint a vám.

Ahhoz, hogy a vámok és egyenértékű díjak tilalmának elve korlátozásoktól mentesen megvalósulhasson, nem csupán a közösség intézményeire nézve kell hogy kötelező legyen, hanem a közösség állampolgáraira, és az adott nemzeti bíróságok előtt is érvényesíthetővé kellett tenni az alapszerződés ezen rendelkezéseit. Ezen elv érvényesülésének az Európai Közösségek bírósága szerzett érvényt, midőn ezen elv érvényesítésének lehetőségére a közvetlen hatály alkalmazásának kimondásával adott lehetőséget. A közvetlen hatály elve nemcsak a vámszabályokra, hanem a termékek szabad forgalmazására, mennyiségi korlátainak felszabadítására is vonatkozik, miután bírósági határozat az is, hogy az egyes tagállamokban jogszerűen előállított és forgalmazott termék ilyen minőségű forgalmazását biztosítani kell az egész közösségen belül. Ezen liberalizmus alóli kivételre ad lehetőséget az úgynevezett mentességi záradék.

A római szerződés - ez az Európai Unió alapszerződésének tekinthető - alkotói nem gátolták meg teljesen a nemzeti hatóságokat abban, hogy felségterületükről külföldi árukat kitiltsanak. Ennek a köre azonban rendkívül szűk: a 36. cikkely lehetővé teszi a nemzeti hatóságoknak, hogy import-, export- vagy tranzitáru-tilalmat állítsanak fel, bevezessenek, feltéve, hogy azok különböző alapon, köztük a közerkölcs, a közérdek vagy a közbiztonság érdekében, továbbá az emberek, állatok vagy növények egészségének és életének védelmével alátámaszthatók. Egy pici, szűk körben speciális szabályok vonatkoznak a kulturális értékek körébe tartozó tárgyakra is. Tehát ez az egyetlen kivétel van, a római szerződés 36. cikkelye, az úgynevezett mentességi záradék; egyébként a vámunión, tehát a belső piacon a vám teljes liberalizálása valósult meg.

A jogharmonizáció is érdekes kötelezettséget ró a tagállamokra, teljes a jogharmonizáció ezen a területen. Tehát az Európai Unió vámkódexét úgy, ahogy van, át kell venni. Ez történik a vámjogszabályok módosítása kapcsán.

Az európai megállapodásban, amelyet 1994-ben kötöttünk meg, vállalt kötelezettségünk a teljes jogharmonizáció, amely lépésről lépésre, step by step történik a vámjog körében. Vállalt kötelezettségünk következményeként új fogalomként került a törvényjavaslatba a gazdasági vámeljárások, a vámjogi státusz, az áruátengedés, a gyorsposta és az előfinanszírozott áru jogintézménye. Teljesen újak a vámadminisztrációra vonatkozó értelmező rendelkezések, amelyeknek a megfogalmazása a közösség vámkódexében alkalmazott fogalmakkal azonos, tehát a törvényjavaslat már ezt követi. Meg kell jegyeznem azonban, hogy ezen fogalmak átvétele nem javított a vámtörvény kaotikusságán, inkább fokozólag hatott rá.

1995 óta vámkódexünk jogharmonizálása - mint ahogy mondtam - lépésről lépésre történik, csatlakozásunkig fog tartani ez a folyamat. Ebben az időpontban lesz kötelezettsége Magyarországnak a vámszabad területek megszüntetése. Ez az a terület, ahol az Európai Unió részéről a legtöbb kritika éri Magyarországot, tény azonban, hogy a vámforgalom 40 százaléka jelenleg is ezen a területen bonyolódik le.

Engedjék meg, hogy ezen általános bevezetőt követően egyes törvényi tényállásokról beszéljek. Új szerkezetben jelenik meg a vámkódexben a vámteher biztosítására vonatkozó rendelkezés, áttekinthetőbbé vált az egyedi és tevékenységi biztosíték intézményének elkülönített kezelése.

A javaslat változtat a vámbiztosíték mértékére vonatkozó szabályozáson is, ez örömteli. Ez egységesen az éves vámteher összegének 8 százaléka. Ez azt jelenti, hogy ezen összeghatár erejéig kell a vámeljárás során vámbiztosítékot nyújtani.

További könnyítés, hogy a biztosítéknyújtási kötelezettség alól mentes az egyszerűsített módon engedélyezett vámeljárás és az egyedi biztosítéknyújtás alól is, amennyiben a vámkezelés belföldi forgalom számára történik, és a vámeljárást kérő halasztott fizetési engedéllyel rendelkezik. Tény és való, a vámbiztosíték indokoltságának megszüntetését a javaslat a korábbiaknál egyértelműbb és áttekinthetőbb formában tartalmazza.

Lényeges új rendelkezés az Európai Unió tagországaiban kötelezően használt és így természetszerűleg számunkra is előírt tarifális és származási felvilágosítás jogintézményének a vámkódexben való megfogalmazása. Ezen jogintézmény használata garanciát nyújt mind a hatóság, mind a gazdálkodó szervezetek számára az áruk vámkezelését alapvetően befolyásoló tarifális besorolás meghatározására, és ez egyben a származási hely meghatározásának megjelölését és állandóságát is jelenti.

Ez a rendszer egyúttal biztonságosabbá teszi a vám- és adóbevételek megtérülését is. Ez utóbbi rendelkezés bevezetésére - eltérően a novellatervezet többi szabályától - 2001. január 1-jétől kerül sor. Nyilvánvaló, ennek hátterében az áll, hogy az ennek bevezetéséhez szükséges információs rendszer telepítése meglehetősen költséges.

A tervezet 11. §-a a vámbiztosíték-nyújtás rendszerét dolgozza át, szabályozván egyben az egyes jogcímek biztosítékának mértékét is. A vámmértékre vonatkozó különleges szabályok korrekciójára, amelyet a javaslat 12. §-a tartalmaz, az aktív és passzív feldolgozás átvétele miatt kerül sor.

Újonnan bevezetett jogintézmény a vámfelügyelet melletti feldolgozás jogintézménye is.

A tervezet 13. §-a eurokonformmá teszi az átmeneti megőrzés szabályait. Ez utóbbi alól kivétel az átmeneti megőrzés időtartama. Ez még jelenleg is 30 nap, viszonylag hosszú, szemben az európai vámkódex tengeri szállításnál 45 napos, szárazföldi szállításnál pedig 20 napos határidejével.

Új szabályozás a vámraktározásnál a vámraktározási eljárás és a vámhatóság által hivatalból indított raktározás jogintézményének szétválasztása, mely utóbbira vonatkozó rendelkezések átkerültek a vámfelügyelet szabályai közé.

Egészen újszerű a javaslat 20. §-ában szabályozott árunyilatkozat benyújtásának módjára és formájára irányuló módosítás, amely az Európai Unióban már bevett gyakorlatot - és ez, amit átveszünk, nagyon modern jogintézmény -, az elektronikus úton történő árunyilatkozat-adás lehetőségét szabályozza. Nyilvánvaló, hogy ez gyorsítja az eljárást.

Ugyancsak az egyszerűsített vámeljárások körébe tartozik a hiányos árunyilatkozattal vagy helyettesítő okmánnyal kérhető vámeljárás. Példaként tudnám megemlíteni, hogy ezzel az egyszerűsített eljárással lehetővé válik a vámáruknak például vasúti szállítás esetén - ha nincs sztrájk - rögtön a határállomáson történő ellenőrzése és belföldiesítése.

(10.20)

Új szabályozás az ideiglenes behozatalra vonatkozó rendelkezés, amellyel a korábbi vámkódex első ízben történő jogharmonizálására kerül sor az ideiglenes behozatal fogalmának és az engedélykötelezettség előírásának paragrafusainál. Ezzel ezen rész teljes mértékben igazodik a közösségi normákhoz.

A gazdasági vámeljárás, a vámfelügyelet melletti feldolgozás jogintézménye ez idáig csak a közösségi jogban létezett. A törvényjavaslat megteremti a gazdálkodó szervezetek részére meghatározott árukörben a kedvezőbb likviditási feltételek melletti feldolgozási tevékenység lehetőségét. Az egyszerűsített vámeljárások alkalmazása a vámszabad területekre is vonatkozik a jogszabálytervezet szerint.

Lényeges módosítás a tervezet 58. §-ában található rendelkezés, amely a hazatelepülők, bevándorlók, áttelepülők vámmentes vámkezelési eljárásának eddigi szabályán módosít. Az újabb szabályozás célja nyilvánvalóan nem lehet más - és az is -, hogy az ez idáig igen hosszadalmas eljárást lerövidítse. Reméljük, hogy így lesz.

A tervezet 59. §-a a fuvarozók gyors ügyintézését és a gyorsszolgálatok ügyintézését segíti, azonban meg kell jegyeznem, hogy viszonylag alacsony értékhatárig, miután ennek összege 22 eurónak felel meg.

A javaslat 60. §-a a vámfizetésre kötelezettek körét szabályozza újra. Ezen újraszabályozás egyik oka, hogy a kódexbe kerülő gazdasági vámeljárások, vámjogi előírások következtében új definíciók kerültek megállapításra az általános részben. A másik oka ennek a módosításnak, hogy míg a jelenleg hatályos 1995. évi C. törvény ezen paragrafus keretében szabályozta a vámáruk felett rendelkezésre jogosultak személyi körét, ezen törvénytervezet a személyi kört külön tartalmazza jogszabály-szerkezetileg is, miután ezen kört az 1. § 43. pontjában az értelmező rendelkezések között helyezi el. Ez is egy kísérlet arra, hogy valahogy a jogalkotó az alaki és az anyagi jogszabályokat a kódexen belül megpróbálja szétválasztani, mert ezek keveredése ebben a jogszabályban igen nagy mértékű.

A javaslat egyidejűleg e szakaszában pótol egy eddig hiányzó jogszabályi előírást is, miszerint a kumulációs vámteher miatti vámvisszafizetésre kötelezettség jogkövetkezményeit és kezelését tekintve is különbözik a normál vámfizetési kötelezettségtől, tehát azzal nem azonos.

Lényegesek a javaslat 61., 63. §-aiban található módosítások, amelyek a vámteher kiszabására vonatkozó rendelkezések miatt kerültek újraszabályozásra. A magyar gazdálkodók a közösségi gazdálkodókkal megegyező versenyhelyzetbe kerülnek, és ezt a versenyhelyzetet biztosítja számukra az, hogy a törvényjavaslatban törlésre került a származási igazolások kiadásához kapcsolódó vámteher megfizetésének időpontjára vonatkozó külön előírás, a vámkódex e részében teljesen azonos feltételeket biztosít, mint ami az európai uniós tagállamok gazdálkodói részére is adott.

Eurokonformmá vált a bankkártyával történő fizetés technikai feltételeinek kialakítása, ez is egy örömteli új rendelkezés ebben a jogszabályban. Fontos rendelkezés a halasztott vámfizetés szabályainak változása, amellyel egyidejűleg eltörlésre kerül a jövedéki termékek esetében a halasztott fizetés fedezetéül előírt bankgarancia felső határa, ez is lényeges. Így is azonban még viszonylag szűk körre terjed ki.

A 69-70. §-ban módosulnak az elévülés szabályai. Ennek indoka az, hogy a vámkódex 125. §-ában meghatározott jogcímek teljes körére vonatkozóan kell meghatározni az elévülés számításának időpontját. Ugyancsak új, hogy a végrehajtáshoz kötődő elévülési szabály az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott szabályozással azonos, miután annak rendelkezéseit veszi át a törvényjavaslat.

A javaslatban a vámigazgatási bírság szabályozásának a gazdasági vámeljárások módosításához kell igazodnia, tehát azzal kell harmonizálnia.

Az ügyfelek számára kedvező az adózás rendjéről szóló jogszabállyal összhangban álló szabályzás. Ez azt jelenti, hogy a vámhatósági intézkedés előtt az ügyfél által feltárt és korrigált mulasztások esetén a vámigazgatási bírság mértékének csak 25 százalékát kell majd az elkövetkezendőkben megfizetni.

A javaslat bevezeti az úgynevezett késedelmi pótlék jogintézményét a fizetési mulasztások és a vámjogi rendeltetés megváltoztatása miatt. A késedelmi pótlék szükségessé tette a kamatfizetésre vonatkozó rendelkezések átdolgozását is, ez a javaslat szerint a jegybanki alapkamat kétszeres összegének 365-öd része a késedelem minden napjára, mind az ügyfél, mind a vámhatóság mulasztása esetén.

A javaslat 75. §-ában a vámigazgatási ügyek elintézési határidőinek megállapítása került újraszabályozásra, ez is az új vámeljárásokra figyelemmel történik. Az egyszerűsített vámeljárások határidejét 60 napos ügyintézési határidőben állapítja meg a törvényjavaslat. A miniszteri indokolás e tekintetben hivatkozik arra, hogy ez utóbbi határidőt az egyszerűsített vámeljárásokban biztosított kedvezmények és az engedélyezés körültekintő megvalósulása teszi szükségessé. Álláspontom szerint - miután a vámigazgatási eljárásra e vonatkozásban az 1957. évi IV. törvény, tehát az államigazgatási eljárás szabályai vonatkoznak - éppen az egyszerűsített eljárásra való tekintettel célszerű lett volna, ha az államigazgatási eljárás általános ügyintézési határidejéhez igazítják a határidőt, ez pedig 30 nap.

Az utolsó lényeges módosítás a vámhatározatokhoz kötődik. Ebben az egyetlen pozitívumnak az nevezhető, hogy szűkül a felügyeleti intézkedés alá vonható határozatok köre.

Összességében azt tudnám mondani, hogy miután a vámkódex és a vámjog az az egy terület, ahol teljes jogharmonizációra van szükség az európai uniós szabályokkal, ez a jogszabály ennek megfelel, és a Kisgazdapárt ajánlja a tisztelt Ház részére a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu