SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Sok szó esett a mai vita során arról, hogy tulajdonképpen konszenzus van a tekintetben, mindenki támogatja azt, hogy az európai jogharmonizációs lépéseket a vám területén nem egy lépésben, hanem fokozatosan, több lépésben tesszük meg. Egyetértés mutatkozott abban, hogy amit ez a törvénymódosítás ez irányban megtenni akar, azt mindenki támogatja, és azzal a két fő lépéssel is mindenki egyetért, amit most ez a törvényjavaslat még nem kíván megtenni, hanem majd csak a következő. Így tulajdonképpen mindenki egyetértett azzal, hogy a magyarországi szigorúbb vámbiztosíték- és vámfizetési rendszer oldása nem most történik meg, valamint azzal is, hogy a vámszabad területek nagy száma sem ezzel a törvényjavaslattal kerül csökkentésre vagy eltörlésre.

Én most a felszólalásomban tulajdonképpen egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni, és ez a vámszabad területek ügye, tehát egy olyan üggyel, amelynek a változtatását nem ez a törvényjavaslat kívánja megvalósítani, de amelynek a változtatása egészen nyilvánvalóan a csatlakozás időpontjáig megteendő. És hogy miért ezzel a kérdéssel, annak az az oka, hogy talán ez a legneuralgikusabb kérdés az összes vámügyet érintő jogharmonizációs terület közül.

A legutóbbi országjelentés egy szakaszt szentel a vámszabad terület kérdésének, és a következőképpen rögzíti az Európai Bizottság véleményét erről az ügyről: Magyarországon nagy számú vámszabad terület található - körülbelül 110 -, bármely vállalat kérheti vámszabad terület létesítését Magyarországon, és néhány vámszabad területen csak egyetlen vállalat működik. A vámszabad területek elterjedt használata, valamint az ezekre vonatkozó szabályozás nem kompatíbilis az acquis-val vagyis a közösségi joganyaggal, joggyakorlattal.

Kiérződik ebből a megfogalmazásból, hogy igen jelentősen helyteleníti az Európai Bizottság a magyar gyakorlatot, olyannyira, hogy tulajdonképpen még a megfogalmazás hangulata is igyekszik olyan érzést kelteni, hogy a számukra rossz magyar gyakorlatot igyekeznek egy még rosszabb, a valóságosnál rosszabb hangulattal bemutatni, mert abból a megfogalmazásból, hogy bármely vállalat kérheti a vámszabad területet, azt lehet kiérezni, mintha bármely vállalat meg is kapná. Holott jól tudjuk, hogy nyilvánvalóan nem arról van szó, hiszen noha az EU-ban csak körülbelül 30 vámszabad terület van, Magyarországon pedig 110, és ez valóban jelentős diszkrepancia, azért nem arról van szó, hogy itt bárki vámszabad területet létesíthet, hiszen annak feltételei vannak.

(Kocsi Lászlót a jegyzői székben dr. Világosi Gábor váltja fel.)

Feltétel például, hogy magyarországi székhelyű legyen a cég, hogy vámszempontból megbízható legyen a cég, hogy az adott cég biztosítsa a vámellenőrzést és a vámellenőrzés feltételeit, hogy a statisztikai megfigyelés tiszta legyen és átlátható, hogy képes és hajlandó legyen vámbiztosítékot állítani; szóval, feltételrendszerhez köti a magyar szabályozás a vámszabad területek létesítését. De ennek ellenére kétségtelen, hogy az európai gyakorlattól eltérően mi ezt sokkal szélesebb körben használjuk. És oka van annak, hogy használjuk. Ennek az az oka - nyilván a gazdasági érdekeink így kívánják -, hogy a külföldi tőkebevonás ezáltal jelentős mértékben aktivizálható, és az országba eddig beáramlott 22 milliárd dolláros külföldi tőkebefektetés igen jelentős része vámszabad területeken keresztül realizálódik.

Tulajdonképpen mi is az a vámszabad terület, amiről beszélünk? Én itt idézném a Pénzügyminisztérium meghatározását, amely azt mondja, hogy "a vámszabad terület a vámterület elkülönített része, amelyre nem alkalmazandók a vám-, deviza- és külkereskedelmi szabályok, továbbá azt, a forgalmi adózást szabályozó törvények is külföldiként kezelik". A vámszabályok azonban alkalmazásra kerülnek a vámszabad területre bevitt építési anyagokra, épületgépészeti és fenntartási eszközökre, illetve a vámszabad-területi termelési célon kívül felhasznált vagy elfogyasztott vámáruk esetében. Rövidebben tehát arról van szó, hogy a vámszabad területre bevitt termelőeszközök vám- és áfamentesek, és ez önmagában elég lendítő erő ahhoz, hogy sok külföldi beruházó képzeletét megragadják és Magyarországra jöjjenek.

(12.00)

Ez nekünk hasznos, és ezt a gazdasági hasznot a lehetséges legutolsó pillanatig, a csatlakozás pillanatáig meggyőződésem szerint fenn kell tartani. Miért? Azt hiszem, ha jól érvelünk, az Európai Unió is elfogadhatja az érveinket.

Most egy pillanatra visszatérnék időben arra, amikor 1991. december 16-án az akkori miniszterelnök úr, Antall József aláírta az európai megállapodást, közkeletű nevén a társulási szerződést, és annak gazdasági része 1992. március 1-jétől hatályba lépett. Ez a gazdasági rész tízéves aszinkron vámlebontást irányozott elő az Európai Unió és Magyarország között. Az aszinkron vámlebontás azt jelentette, hogy tíz év alatt úgy jutunk el a kölcsönösen nullaszázalékos vámszintig, hogy Magyarország ötéves késleltetéssel kezdheti a vámjait lebontani, míg az Európai Unió azonnal, 1992-ben elkezdte a vámlebontást, és 2002-ben találkozunk a nulla szinten. 2002-ben, ami két év múlva lesz, a kölcsönös forgalom az EU és Magyarország között nullaszázalékos vámszinten bonyolódik le.

Ez nyilván a magyar gazdaságnak jelentős megterhelést és jelentős hátrányokat jelent az EU-val szemben, és ezeket a jelentős hátrányokat úgy fogjuk elszenvedni, hogy közben a csatlakozásunk csúszása és késése miatt nem fogunk hozzájutni azokhoz az előnyökhöz, amelyeket a csatlakozásunk esetén a különféle alapokhoz való jutás részünkre biztosítana, hiszen jól tudjuk, hogy a strukturális alapokhoz, a kohéziós alapokhoz Magyarország csak a csatlakozás pillanatától juthat hozzá. Így előáll egy újabb aszinkron, de ez már a mi hátrányunkra: miközben 2002-től elszenvedjük a közös nullaszázalékos vámszintre való csökkentés minden hátrányát, nem fogunk hozzájutni a tagsági viszonyból adódó előnyökhöz.

Ezért volt egyébként rendkívül lényeges a csatlakozás időpontja, és sose értettem egyet azokkal, akik arról nyilatkoztak, hogy nem kell sürgetni a csatlakozást. Igenis, ezen egy okból is nagyon is lényeges az időpont kérdése. Most az látható - hiszen a 2003-as csatlakozás valószínűsíthető -, hogy egyéves hátrányunk lesz az előkészítés szakaszában e miatt a diszkrepancia miatt, hiszen nyilvánvaló, hogy a vámlebontás nekünk jóval nagyobb hátrányokat fog okozni, mint az Európai Uniónak.

Miért? Azért, mert a magyar külkereskedelem szerkezetében az Európai Unió jelenléte 70 százalék, míg az Európai Unió külkereskedelmében a magyar jelenlét nem éri el az 1 százalékot. Amikor a vámszinteket kölcsönösen nullára bontjuk le, akkor nyilván jóval nagyobb hatása lesz ennek a magyar gazdaságra, mint az EU-éra. Ezen túlmenően a magyar vámszintek jóval magasabb szintről kerülnek lebontásra, mint az EU-vámszintek - ez a második hatás, ami a magyar gazdaságot jobban megviseli. Harmadszor pedig, azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor az erősebb EU-gazdaság rászabadul a kölcsönösen nullaszázalékos vámszinten a magyar piacra, nyilván több előnyhöz jut, mint a magyar gazdaság, amelyik ugyanezen a nulla vámszinten kerül ki az európai uniós piacra. Azt lehet mondani, hogy az aszinkron időszak befejeztével a vámterületen, vámtéren a magyar gazdaságot nagyobb hátrányok érik, mint előnyök, és ezt a nagyobb hátrányt nem fogja kiegyenlíteni még a 2002. évben a tagságtól várható egyéb előnyök, támogatások, segélyek és pénzek pozitívuma.

Ezért úgy gondolom, hogy abszolút elemi érdekünk, hogy ezt az így jelentkező veszteséget és hátrányt legalább azzal ne rontsuk tovább, magunknak azzal ne okozzunk még további problémát, hogy közben megszüntetjük - bármennyire is ezt kívánja az EU elérni - idő előtt, a csatlakozást megelőzően a vámszabad terület intézményét is. Meggyőződésem, hogy a vámszabad terület nyújtotta magyar gazdasági előnyöket egészen a csatlakozás pillanatáig meg kell tartanunk. Azt gondolom, hogy ezt megfelelő tényanyaggal megtámasztva, jól felépített érveléssel az EU is el tudja fogadni, vagy legalábbis nem csinál belőle olyan jelentős kázust, és tudomásul tudja venni, hogy a magyarországi jogharmonizáció a vámszabad területek ügyében csak a csatlakozás pillanatában lesz eurokonform.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu