BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szólás lehetőségét. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram és annak végrehajtása kapcsán tett intézkedések eredményeként az elmúlt évben a munkanélküliek száma 270 ezerre csökkent az előző évi 290 ezerről. A munkanélküliségi ráta 7,2 százalékról 6,6 százalékra csökkent. A Munkaerő-piaci Alapon 152,6 milliárd forint állt rendelkezésre a munkanélküliek ellátására, melyből aktív eszközökre mintegy 65,8 milliárd forintot fordítottak. A munkahelyteremtés támogatási formái között működik a vállalkozóvá válás támogatási formája is mint lehetőség. Magyarországon az elmúlt tíz évben drasztikusan, 5 millió főről 3,6 millióra csökkent a foglalkoztatottak száma.
A munkanélküliség sokkoló emelkedése mellett, azzal párhuzamosan - mint a képviselőtársaim is elmondták - megjelent a tömeges önfoglalkoztatás. A rendszerváltást követően kialakult egy olyan vállalkozói réteg, amely munkahelye megszűnése, elvesztése miatt csak kényszervállalkozás útján tudta maga és családja megélhetését biztosítani. Az önfoglalkoztatókra, az úgynevezett kényszervállalkozók körére nem terjed ki a társadalom védelme, az állami szociális védőháló. Miután számunkra nagyon fontos a maguk foglalkoztatásáról gondoskodók rétege is, ezért időszerű róluk egységes elveken alapuló, átfogó, munkanélküli-ellátást biztosító szabályozás kidolgozása.
A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ezért nyújtotta be a H/1681. számú bizottsági önálló indítványt, melynek új változata a H/2246. szám alatt lett előterjesztve a tisztelt Ház elé. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. számú törvény, azaz a foglalkoztatási törvény jelenleg csak a bérből és fizetésből élők, a munkaviszonyban állók részére biztosít munkanélküli-ellátást, ha elvesztik munkájukat. Nagyon fontos kiemelnem, hogy a munkanélküli-járadék fedezetét a Munkaerő-piaci Alap biztosítja, melynek fő bevételi forrása a munkaadók és a munkavállalók kötelező járulékbefizetése.
A rendszerváltást követően ugrásszerűen megnőtt az egyéni társas vállalkozások száma. A kialakult nehéz munkaerő-piaci helyzetben sok munkanélküli vált kényszervállalkozóvá. Egyéb lehetőség hiányában ily módon igyekeztek jövedelemhez jutni. A vállalkozás eredménytelensége esetén azonban az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozók nem munkaviszony keretében dolgozó tagjai a vállalkozásban töltött évek után a munkanélküli-ellátó rendszerben nem juthatnak támogatáshoz. A kötelező munkanélküli-biztosítás ugyanis az egyéni vállalkozókra nem terjed ki. 1993-ig a foglalkoztatási törvény még tartalmazott olyan lehetőséget, hogy a járadékrendszerbe nem tartozó munkaügyi központtal kötött megállapodás alapján önként fizethetnék a munkanélküli-járadékot. Ennek feltételrendszerét azonban nem sikerült kialakítani. Megjegyzem viszont, hogy az egyéni vállalkozások társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepe és súlya egyre jobban nő.
Ennek igazolására hadd mondjam el azt, hogy a KSH adatai szerint 1999 novemberében 465 ezer egyéni vállalkozás működött az országban. Ez a szám az év végére tovább emelkedett. Ez a nagyságrend önmagában is elegendő ahhoz, hogy megoldást találjunk ezeknek az embereknek a helyzetére, ha a vállalkozásuk csődbe megy.
A potenciális védelem nélkül maradók száma azonban ennél is magasabb, tisztelt Ház. Nem kaphatnak ugyanis munkanélküli-járadékot azok sem, akik megbízási jogviszony alapján végzik munkájukat, mint már erről szó is volt. Időszerű tehát a határozati javaslatban megfogalmazott feladat, mely szerint meg kell vizsgálni, milyen feltételek mellett, hogyan juthatnak munkanélküliségük esetén ellátáshoz azok, akik számára a hatályos rendelkezések nem teszik ezt lehetővé. Hogyan teremthető meg az esélyegyenlőség a munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalókkal? Úgy gondolom, hogy több lehetőség is szóba jöhet annak érdekében, hogy az érintett réteg munkanélküli-ellátáshoz juthasson.
Meg kell vizsgálni, hogy beépíthető-e az érintett kör a járulékfizetési, a foglalkoztatási törvénybe. Milyen feltételek mellett vonhatók az egyéni vállalkozók és más önfoglalkoztatók kötelező munkanélküli-biztosítás alá? Milyen mértékű járulékfizetés lenne szükséges ahhoz, hogy a kialakult rendszer működőképessége ne kerüljön majdan veszélybe?
A másik lehetséges megoldás, tisztelt Ház, a másik irány az, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény alapján megalakított segélypénztárak, munkanélküli-pénztárak működtetésével kerüljön sor a tönkrement vállalkozók és más önfoglalkoztatók átmeneti segítésére. Jelenleg a kölcsönös segélyezetteket támogató alapítvány az OFA pályázata alapján dolgozik egy olyan önkéntes munkanélküli-biztosítási rendszer feltételeinek kidolgozásán, az önfoglalkoztatók, önsegélyezők pénztárának megtervezésén, amelynek ismeretében az érintettek maguk dönthetnek a csatlakozásról, a járulékfizetésről. Meg kell említenem, hogy a zárótanulmány várhatóan ez év végére áll rendelkezésre.
(16.00)
Felmerülhet továbbá az üzleti biztosítás is mint lehetőség, amely az előző formával azonosan az érintettek önkéntes elhatározása alapján működhetne. Mindegyik változat esetén alapvető a biztosítási matematikai modellezés, amely eligazítást ad az érintettek oldalán jelentkező, a kifizetések fedezetét biztosító befizetések nagyságáról, a kifizetendő munkanélküli-ellátás mértékéről, folyósításáról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az önfoglalkoztató munkanélküliek ellátásának a megteremtése, szociális biztonságuk erősítése hozzájárulhat a foglalkoztatási helyzet javításához is, mivel az egyéni biztonságérzet fokozza a vállalkozói kedvet is hazánkban. A vállalkozások fellendülése pedig a foglalkoztatottak számának növekedését is eredményezheti hazánkban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért támogatom a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság indítványát, mert meg kell vizsgálni, milyen módon és milyen feltételekkel lehet a munkanélküli-ellátó rendszeren jelenleg kívül rekedők körét bevonni az ellátásba; lehetőséget teremteni arra, hogy munkájuk elvesztése, a vállalkozás ellehetetlenülése esetén munkanélküli-ellátáshoz jussanak. Ugyanakkor szükségesnek tartom a határozati javaslatban megfogalmazott feladatok pontosítását, a határozat végrehajtására megjelölt határidő átgondolását, meghosszabbítását. Erre vonatkozóan megfontolandónak érzem egy módosító javaslat benyújtását is.
Tisztelt Ház! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban. - Filló Pál tapsol.)
Forrás: parlament.hu
Kommentek
Bejelentkezés