ÉKES JÓZSEF, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Főigazgató Úr! Nem akarom bántani Tardos Márton urat, képviselőtársamat, de amit elmondott, hogy bevételre szüksége volt az országnak, ez azt jelenti, hogy magunk előtt görgetjük a problémákat, és mindannyian tudjuk, hogy milyen problémákat görgetünk magunk előtt. Ebből adódóan szeretném megfogalmazni és kimondani, hogy az energiaipar akkori privatizációja elkapkodott volt, nem volt kellően előkészítve (Dr. Gidai Erzsébet tapsol.), és ma ebből adódnak a legnagyobb gondok és problémák.

Szeretném elmondani azt is, hogy a környezetvédelmi bizottság és a Magyar Demokrata Fórum a gazdasági bizottság által javasoltakat maximálisan támogatja, az Energia Hivatal beszámolóját nagyra értékeli, maximálisan támogatja annak elfogadását, és azt a továbbiakban szeretnénk kiegészíteni. Az MDF frakciója és jómagam is felkérjük a kormányt, hogy erősítse meg a MEH önállóságát, hatósági, fogyasztóvédelmi szerepét, hiszen a hazai energiaiparban jelentős változások következtek be, és egyéb olyan fontos feladatok jelentek és jelennek meg, amelyek alapján a jelenleginél nagyobb függetlenségre van szüksége.

(10.40)

A MEH kapjon nagyobb szerepet az új energiapolitika végrehajtásában, melyhez megfelelő intézményi háttér kialakítására is kerüljön sor; a MEH fokozottan kapcsolódjon be - és ehhez kapjon jogosítványt - a nemzetközi egyezményekbe, például környezetvédelmi kérdésekben is, azok előkészítésénél a hazai érdekek érvényre jutásának érdekében. Erősíteni szükséges az engedélyekben foglaltak betartásának hatósági ellenőrzését, felügyeletét; fokozott figyelmet kell fordítani az új problémák megfelelő kezelésére, mint a rekultivációs kötelezettségek végrehajtására, a környezetvédelmi és alternatív energiákra és azok elvárásaira, az abból adódó feladatokra, valamint, ami nagyon fontos kérdés, szerződések betartására és betartatására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most nyugodtan beszélhetnék akár az oroszlányi térség, a tatabányai, bánhidai, pécsi vagy ajkai, inotai kérdésről is. Szeretném ezt azért is hangsúlyozni, mert ahogy mondtam, maga a privatizációs folyamat előkészítetlen, elkapkodott volt.

Megvan a villamosenergia-törvény, gáztörvény, távhőtörvény. Sajnos mindannyian tudjuk, hogy 2004-ig fognak működni a szenes erőművek; át kell alakítani őket, és nagyon sok területen nem kerül sor átalakításra. Nagyon sok az olyan erőmű, amely privatizálva lett, ennek során egyfajta energialekötési ígérvényt kapott, amelyek nem valósulnak meg sem Pécsett, sem Ajkán, a bakonyi erőmű területén, és ebből adódóan a távhőszolgáltatás - például Ajka esetében 7200 lakás távhőszolgáltatása, melegvízellátása - kerül veszélybe. A távhő-szolgáltatási törvényből adódóan az erőmű kap egyfajta kompenzációt, de a közcélú villamosenergia-vásárlásra már nincs szerződése; ugyanez a helyzet egyébként a pécsi erőműnél is.

Ezeket a lakásokat fűteni kell. Ezelőtt pár hónappal, a múlt év folyamán elhangzott egy olyan kinyilatkoztatás, hogy a távfűtés, távhő- és melegvíz-szolgáltatás kérdését oldják meg az önkormányzatok. Elnézést! Ott, ahol bányákat zárnak be, ott, ahol nincs létjogosultsága az erőműnek, ott, ahol a szenes erőművet le kell állítani, több ezer ember kerül utcára, ott, ahol 7200 lakás függ egy erőmű sorsától, ott hogyan oldja meg az önkormányzat ezeket a feladatokat?!

Én itt vissza szeretnék utalni Lázár Mózes tegnapi interpellációjára, és a mai napon több alkalommal is úgy fogalmazott, hogy ez nem a Magyar Energia Hivatal feladata. De igenis, ha energiagazdálkodásról beszélünk, ha távhőszolgáltatásról, távhőtörvényről, gáztörvényről, villamostörvényről beszélünk, és addig, amíg ezeket a problémákat, gondokat az ország nem tudja kellőképpen megoldani, orvosolni, felkészülni rá, addig a liberalizációval, a piacnyitással igenis óvatosan kell bánni!

Mondok erre példát is: senki nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ezeknek az erőműveknek rekultivációs kötelezettségei vannak, nagyságrendekben. Miből lesz bevétele, ha nincs villamosenergia-lekötése? Miből fogja végrehajtani magát a rekultivációt? Vagy továbbmegyek: alábányászott területek, gáztörvény. Ajka város két éve elindította egy városrésznek a gázberuházását. Négy utcát nem tudunk befejezni, mert súlyosan alábányászott terület, ennek pluszköltségei vannak. Jó példa erre! Tehát ezeket is mind pontosan orvosolni kell.

Vagy ha veszem a csatornázatlan területek kérdését az alábányászott területeknél, vagy ha azt veszem, hogy pont ezeken a területeken, ott, ahol szenes erőművek működnek, működtek, igenis súlyos környezetvédelmi gondok vannak, zagykazetták vannak, tározók vannak, 10-20-30 millió tonna szürkeiszap van, és ebből adódóan városrészeknél magas vízállás van, csatornázni kellene a városrészeket.

Fogalmazzunk úgy: a saját szennyvízderítő és a felszíni víz keveredik egymással és kerül be a pincébe - súlyos problémák vannak. Ezekkel a kérdésekkel a privatizáció során az égadta világon senki nem foglalkozott!

Miért van szükség arra, hogy az Energia Hivatal státusza valóban meg legyen erősítve? Nagyon sokan elmondták: ez egyfajta ellenőrzési mint hatósági feladat, másrészt pedig a magyar energiagazdálkodási törvény előkészítését valóban úgy kellene megalkotni, végrehajtani, hogy minden olyan területen, akár Tatabányán, akár Oroszlányban - most már az oroszlányi erőmű kérdése, úgy néz ki, rendeződik -, vagy akár Pécsett és Ajkán, Inotán, ezeket a dolgokat rendezni lehessen.

Szeretném mindenképpen felhívni a figyelmet, a parlament figyelmét is arra, hogy a legolcsóbb beruházás - én most is ezt mondom a magam részéről - az, ahol egy régi erőmű működött, főleg a távfűtés területén, ott az összes technológia vagy adott esetben kazánház és turbinaház közötti élesgőzvezeték-rendszerek átkötése, és mondjuk, egy vegyes üzemeltetésű gázturbina elhelyezése. Nem az a legolcsóbb megoldás, amikor egy teljesen szűz területre - fogalmazzunk így - egy teljesen új erőművet kívánunk felépíteni, mert ott ezt az összes technológiai berendezéssel együtt kell végrehajtani, felépíteni.

A másik kérdés, ami a privatizációval kapcsolatosan, környezetvédelemmel kapcsolatosan felmerül: én félek attól, hogy azok a gazdasági társaságok, amelyek vagyonhoz jutottak, és felvállalták a rekultivációs kötelezettségeket környezetvédelmi szempontból, pontosan a jelenlegi vásárlási szerződésekből adódóan, fogalmazzunk úgy, a kormányzati nemteljesítés miatt - nem a mostani kormányzatot sújtja ez a kérdés, hanem a privatizáció során előzőleg lettek ezek a törvények megalkotva és a szerződések megkötve - nem jutnak bevételhez. Kiadási oldalon megjelenik a kötelezettség, másik oldalon pedig a gazdasági társaságoknak nincs meg a bevételi biztosítéka.

Nagyon jól tudjuk, hogy az inotai, a pécsi, az ajkai erőmű is pályázott gázturbina-telepítésre, az inotai erőmű fluidtüzelésű kazán telepítésére - egyiken sem nyert. Tehát ha ezekre nem születik megoldás, akkor a Dunántúl nagy része ezen erőművek kiesésével ellátatlan marad, ellátatlan marad a lakosság távhő és meleg víz szempontjából.

Amikor energiagazdálkodásról beszélünk, akkor a kormány is pontosan, fokozottan kíván foglalkozni a panellakások kérdésével. Az energiagazdálkodás területéhez az is hozzátartozik, hogy a panellakásoknál sokkal nagyobb megoldási lehetőséget kell biztosítani arra, hogy valóban energiatakarékosan tudjanak működni és üzemelni a lakások. Hiába szabadítjuk fel az áramvásárlási lehetőséget, ha nincs a másik oldalon egyfajta megfelelő környezetvédelmi, energiatakarékossági rendszer!

Miért fontos az, hogy Magyarország igenis kellőképpen foglalkozzon az alternatív energiaforrásokkal? Nem véletlenül volt a környezetvédelmi bizottságnak olyan javaslata, hogy a napenergia esetén áfakulcskedvezménnyel legyen megalkotva ez a rendszer. Ha visszaemlékezünk, ez a kérdés a szavazásnál épphogy megkapta a többséget.

Képviselőtársaim! Mi saját magunk, a parlamenten belül, ahogy egyik képviselőtársam megfogalmazta, nagyon kevesen vagyunk benn - mindkét oldalon nagyon kevesen vagyunk benn. Pontosan ezek a kérdések azok, amelyek hosszú távon meghatározzák egy ország sorsát, hosszú távon meghatározzák egy ország beruházási készségét, hosszú távon nagymértékben befolyásolni tudják a lakosság érzetét, hogy milyen törvényeket készítünk elő, milyen energiafejlesztési programot készít elő az ország, adott esetben térségfejlesztési vagy akár más típusú programot; gondolok itt, mondjuk, a hulladékgazdálkodási törvényre is. Igenis, ezek hosszú távon meghatározzák az ország sorsát, hosszú távon meghatározzák a lakosság érzetét és a költségeit is!

Tehát én is úgy érzem, hogy sokkal többet és nagyobb mértékben kellene bizottsági szinten, szakmai szinten is pont ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, és talán nem egyéb más politikai felhangokkal kellene a parlamentet terhelni, hanem valóban olyan törvények előkészítésével, ahol mindenki megfelelőképpen fel tudja sorakoztatni a saját szakmai érveit, és abból adódóan igenis egy valóságos, hosszú távú, végrehajtható - ez a legfontosabb - törvény, törvények szülessenek meg.

Én a magam részéről és a Magyar Demokrata Fórum részéről maximálisan támogatom az Energia Hivatal tevékenységét. Kívánjuk azt, hogy valóban megerősítésre kerüljön, és kívánom azt is, hogy a környezetvédelem tekintetében is valóban sokkal nagyobb hatósági jogkörökkel tudjon rendelkezni, mert ez nagyon fontos kérdés az ország sorsának szempontjából is. Ha megnézzük a Tisza és a Szamos ciánszennyezését, határon túli, határokat figyelembe nem vevő környezetvédelmi károkról lehet beszélni, és pontosan a nemzetközi egyezményekbe - ebbe beletartozik az Energia Hivatal kérdése is -, ezekbe a kérdésekbe sokkal nagyobb előkészítési és beleszólási jogot kell adni és biztosítani az Energia Hivatal számára is.

(10.50)

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszahivatkoztam Lázár Mózesre is; tegnapi interpellációjánál, pontosan a privatizációból adódóan, a források visszaáramoltatása... - és ebből a szempontból igenis az ÁPV Rt. jelenlegi menedzsmentjét, az Energia Hivatal menedzsmentjét, az MVM menedzsmentjét, vagy a Gazdasági Minisztérium menedzsmentjét sajnálom, mert rázúdult egy ki nem számítható költséghányad, és ehhez pontosan az alapvető pénzügyi hátterek nincsenek biztosítva. Ebből adódóan, amit a képviselőtársam is tegnap felvetett, a bányászoknak a sorsára adott esetben ott, ahol bányabezárásokra kerül sor - és úgy lehet fogalmazni, hogy Magyarországon majdhogynem mindenütt bányabezárásokra kerül sor -, nincs megoldás, nincs pénzügyi háttér, és ugyanezt el tudom mondani a környezetvédelem területén is, nincsenek meg azok az alapok, azok a biztosítékok, amelyekkel hathatósan, gyorsan, az európai normáknak megfelelően tulajdonképpen a környezetvédelmi kérdéseket tudnánk kezelni.

Elhangzott, pontosan a Tisza, Szamos ciánszennyezése kapcsán is, hogy az Európai Unió nem kíván nagymértékű derogációt biztosítani, tehát mentességet biztosítani a várományos országok számára környezetvédelmi szempontból, és ehhez az országnak igenis meg kell teremtenie a saját alapjait, akár az energia területén, akár a környezetvédelem területén, vagy akár a hulladékgazdálkodás területén is.

Tudom, hogy egy kicsikét elmentem a napirendi ponttól, ezért elnézést kérek minden képviselőtársamtól, de úgy érzem, ahhoz, hogy megfelelőképpen lehessen Magyarországon előkészíteni az energiapolitikát, hosszú távú energiapolitikát, ezekre igenis szükség van, hogy mindannyian tisztában legyünk vele és tudjuk azt, hogy egy-egy területen milyen súlyos problémák adódnak, és ha azoknak az összetevőire megoldásokat nem találunk, akkor igenis egy olyan kényszerhatást váltunk ki az áramfogyasztó felé is - itt a gáztörvény -, vagy akár a szolgáltatás területén is, ami a lakosság terheit súlyosan növelni fogja, és ez, úgy érzem, mindannyiunk számára egy egészségtelen folyamatot vetít maga elé.

Még egyszer, az MDF frakció részéről maximálisan támogatjuk a beszámolót, és azt elfogadásra javasoljuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu