DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én eredetileg is az átláthatóságból akartam kiindulni, és örömmel látom, hogy az utóbbi felszólalásokban és egyáltalán a mai felszólalásokban ez a kérdés egyre jobban középpontba kerül, hiszen az átláthatóságnak a közéleti szereplésre vonatkozó része elhangzott itt, Perlaki úr utalt az üvegzsebűségre, és van egy kis gond, hogy valóban a beterjesztett törvényjavaslatban nem találjuk azokat az analóg szabályozásokat, amelyek az országgyűlési összeférhetetlenségi szabályozásban megvoltak, úgyhogy jómagam is benyújtok ilyen jellegű módosító indítványokat.

(10.30)

Ráadásul ezek nem érintik az önkormányzati képviselők mandátumát, ezek csak növelhetik az önkormányzat iránti bizalmat.

Hadd mondjam, hogy amikor az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről folyt a vita, akkor az Európai Unió országaiból óriási érdeklődés mutatkozott a magyar törvényi szabályozás iránt, és senki nem különösebben a gazdasági összeférhetetlenség részleteit kutatta, hanem ezt a bizonyos átláthatóságot és üvegzsebűséget kutatták. Hiszen ők is úgy látták, hogy Közép-Európában nagyon fontos lenne még az is, hogy a korrupciónak és minden más ilyen lehetőségnek a törvényi szabályozás is próbálja elejét venni, próbálja ezt korlátozni. Azt remélték ettől a törvénytől, hogy ez majd ki fog sugározni a társadalomra.

Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy ha mi az országgyűlési képviselők vagy az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségét szabályozzuk, ezzel mi megszüntettük a korrupciót, mert először is, nem is ezekben a testületekben van a korrupció melegágya. Ez egy mítosz volt, a társadalomban azt hitték, hogy a képviselőknek valami óriási vagyona, óriási befolyása van, de igenis, ennek a hatására elindul egy etikai kisugárzás a társadalom többi szférája felé, a köztisztviselők, a gazdasági szféra felé. Tehát ennek van egy közvetett hatása. Mintát ad a társadalom többi részének abban, hogyan is illik, mi is az a bizonyos polgári etikett, akár a közéletben, akár a gazdaságban.

Az átláthatóság azt is jelenti, hogy a választópolgárnak joga van azt tudni, ki az, akit ő megválaszt. A közéleti tevékenységéről mindent joga van tudni, hiszen nem egészen hiteles, ha mondjuk, egy szocialista jelölt az önkormányzatba jelölteti magát, közben meg a clevelandi csendőregylet tagja. De ugyanígy nem hiteles az sem, ha egy keresztény konzervatív jelölteti magát és esetleg a munkásőrség baráti körének a tagja. Tehát ezeket a bejelentési kötelezettségeket mindenféleképpen meg kell hogy tegyük, hiszen - még egyszer mondom - közéleti kötődéseit, egyéb önkormányzati kötődéseit, gazdasági érdekeltségi kötődéseit a jelöltnek és az önkormányzati képviselőnek közölnie kell a választóival.

És szűkebb körben természetesen a választóknak joga van azt is tudni - mert itt már a magánjogok bizonyos korlátokat jelentenek -, hogy kiféle, miféle ez az önkormányzati képviselőjelölt, honnan szerezte az ő vagyonát, van-e neki három kastélya és ötven palotája. Ha van, az sem probléma, de nyilvánvaló legyen, hogy törvényes úton szerezte, és lehetőleg ne az önkormányzati képviselőségének a négy éve alatt építsen, mondjuk, kastélyt esetleg Floridában vagy csak a spanyol tengerparton. Ezért ez a bizonyos átláthatóság ebben követelményként megfogalmazódott, de szabályozásként nem fért bele. Azt gondolom, több ilyen szabályt még megtehetünk, ez belefér a törvényalkotási folyamatba, még egyszer mondom: nem billenti fel a kompromisszumot.

Tehát itt bizonyos túlzott elvárások is megfogalmazódnak néha. Azt mondják egyesek, hogy befolyástól mentesnek kell lennie az önkormányzati képviselőnek. Ez egy filozófiai-etikai fogalomként elfogadható, hogy befolyástól mentes legyen, de mindannyian tudjuk, hogy az ember, aki a világban él, mindenféle befolyásoknak alá van vetve, családon belüli, ismeretségi, baráti és mindenféle közéleti befolyások alá van vetve. A lényeg az, hogy ezek a befolyások ne vigyék félre az ő megbízatását. Tehát ezen befolyások morális keretek között, a társadalom által elfogadott keretek között történjenek, és ez ne jelentse azt, hogy a választói akaratnak nem megfelelően kezd esetleg önkormányzati képviselőként tevékenykedni. Ez jelent egyfajta mértéket, egyfajta polgári etikettet is.

Nem szabad a befolyástól való mentességet abszolút fogalomként értelmezni. Ez jogi úton nem oldható meg. Jogi úton nem oldható meg, hogy egy társadalom erkölcsös legyen, hiszen hozhatjuk a legszigorúbb szabályokat, ha ezt nem követik a polgárok, akkor a legszigorúbb összeférhetetlenség esetében esetleg annyi történik, hogy több a törvényszegés, mert még több a betarthatatlan szabály.

Ami itt nagyon fontos, sokszor elfeledkezünk róla, hogy voltaképpen itt a demokrácia intézményrendszerének a megszilárdításáról van szó. Tehát nem pusztán arról van szó, hogy a gyanús képviselőket leleplezzük és a társadalom bizalmát elnyerjük, elhitessük és bebizonyítsuk a társadalomnak, hogy mi bizony nagyon ártatlanok vagyunk, és egyfajta legitimációs frász miatt mindenféleképpen igyekezünk azt bizonygatni, hogy igenis, meghozzuk a világ legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét, hanem arról van szó, hogy megpróbáljuk a magyar társadalomnak a demokráciába vetett bizalmát újratermelni; vagy nem is nagyon volt igazán ilyen kiteljesedett, Nyugat-Európához hasonlítható demokrácia Magyarországon, még akkor sem, ha demokratikus hagyományai igenis voltak az elmúlt évszázadokban.

Tehát itt arról is szól a mese, hogy az önkormányzati képviselők ne szakadjanak el az őket megválasztók közösségétől, hogy az önkormányzat egy társadalmasított testületet jelentsen, és ne úgy történjen, mint ahogy az elmúlt három ciklusban sokszor tapasztalható, hogy az önkormányzati képviselő vagy a polgármester azt gondolja, hogy neki valami isteni felhatalmazást adott a választói akarat, és legközelebb csak a következő választáson áll szóba az állampolgárokkal, amikor kétségbeesetten elkezd kampányolni és látja, hogy esetleg csúnya arccal néznek rá. Tehát az önkormányzatiság nem az önkormányzati testület demokráciáját jelenti, mert most sokszor előfordul, hogy bizony olyan nehéz ezeket a politikai egyensúlyokat újratermelni, az önkormányzat túlságosan el van foglalva saját belügyeivel. Az önkormányzat elsődleges célja, hogy a kényes egyensúlyok kialakuljanak, hogy mindenki kapjon egy kis morzsát, hogy esetleg megszavazzon valamilyen tervet.

Az önkormányzat társadalmasításának sokféle furcsa folyamata van. Az egyik az - talán egy kicsit abszurd, amit mondok -, ha mondjuk, az önkormányzati képviselők nem lehetnek az önkormányzati cégek vezetői, nem lehetnek felügyelőbizottsági tagok, mert ebben az esetben arra kényszerül az önkormányzat, hogy szélesebb köröket is bevonjon ezekbe a testületekbe. Természetesen ez még mindig nem azt jelenti, hogy a munkavállalónak növekedik az önkormányzatban való részvételi esélye, hiszen ide általában menedzsereket, szakembereket vagy értelmiségi, szellemi dolgozókat fognak betenni.

De ez az egész törvény - még egyszer mondom - a közjóról szól, nem pusztán arról, hogy bebizonyítsuk a társadalomnak, hogy mi olyan felhatalmazottak, ártatlanok és tökéletesek vagyunk, hogy meg tudjuk hozni, még egyszer mondom, a világ legszigorúbb összeférhetetlenségi törvényét - úgysem fogják nekünk ezt elhinni. Folyamatosan kell bizonyítani mind a Magyar Országgyűlésnek, mind pedig az önkormányzati testületeknek, hogy igenis, ők méltók arra, hogy a demokrácia intézményeként tevékenykedjenek.

Itt tehát arról is van szó, hogy az önkormányzatnak tekintélye legyen, az önkormányzati képviselőnek presztízse legyen, hiszen biztos többen látták már külföldi útjukon, hogy ott az is nagyon nagy presztízs, ha valaki jelöltként szerepel, még ha meg is bukik a választáson. Ő ezzel többnek látszik, mert az emberek azt látják, hogy ő képes volt arra, hogy jelöltként odaálljon a választók elé. De nagyon nagy rangnak számít, ha valaki önkormányzati képviselő volt; volt polgármester, volt önkormányzati képviselő - ez a névjegyén rajta van. Egyébként a dán népfőiskolákon 30 százalékkal több óradíj jár annak, aki polgármester volt valahol, ott ezt tehát nem úgy kezelik, hogy megbukott valaki.

A végére szeretném mondani: ezzel a törvényalkotási kötelezettségünk nincsen befejezve, mert ez azt is jelenti, hogy olyan törvényeket is kell majd hoznunk, amelyek az önkormányzati képviselők és polgármesterek presztízsét hosszabb távon is biztosítják. Ne álljon elő olyan helyzet, hogy valaki hét-nyolc cikluson keresztül, vagy éppen Szeged környékén van, aki most a harmadik ciklusban polgármester - egyébként most nem Vásárhelyről, hanem egy kis faluról van szó, félreértés ne essék -, és valami miatt konfliktusba keveredik az önkormányzatával, és ebben az esetben azzal jár az ő esetleges bukása, hogy örökre az egzisztenciája is véget ér.

Tehát miközben követelünk az önkormányzati képviselőktől, polgármesterektől, hoznunk kell majd olyan szabályokat, amelyek ezt a politikai egzisztenciát rangosabbá teszik, és ha úgy tetszik, hosszabb távon is biztosítják, hogy aki önkormányzati kalandot vállal, ne föltétlenül csak ennek a hátrányait vagy a jogtalan előnyeit élvezze.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu