DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az a kérdés merült fel Bauer Tamás hozzászólásában, hogy kiegyensúlyozottabb-e a magyar kormány politikája most, mint amilyen az előző ciklusban volt. Anélkül, hogy különösebben élezni kellene a helyzetet, hiszen valójában ezekben a kérdésekben továbbra is az egyetértés - vagy divatosabb szóval a konszenzus - volna a célunk, azért néhány fogódzót hadd említsek meg, ami kapásból eszembe jutott; egyrészt, az európai integrációs politika túlsúlyát. Egy kérdésre annak idején éppen Horn Gyula, akkori miniszterelnök jelentette be a parlamentben, hogy ezt érzi központinak és minden elé helyezendőnek, ami az egyensúllyal kapcsolatosan mégiscsak egy állásfoglalás.

Azonkívül, hogy mennyire nem volt kiegyensúlyozott ez a politika: az előbb utaltam Hegyi Gyulának adott válaszomban arra a bizonyos 1201-es ajánlásra, amelynek a szlovák értelmezése olyan körülmények között került nyilvánosságra, amely körülmények között tulajdonképpen a szerződés aláírása lehetetlenné vált volna, ha komolyan veszik, hogy ugyanarról a szerződésről mást gondol az egyik fél, mint a másik. Így aláírni bizony eléggé felelőtlennek tűnik.

A harmadik kérdés: azt említette Bauer Tamás úr, hogy demokratikus elkötelezettségű többségi politikusokat megtalálni a szomszéd országokban - nagyon igaza van elvben. De a gyakorlatban, az alapszerződések környékén mit jelentett ez? Megtalálták Iliescut, akivel lehetett alapszerződést kötni. A pápai csonka magyar csúcs volna megint egy ilyen motívum, ami arra utal - a legenyhébb szavakkal is csak azt mondhatom -, hogy a kormány visszalépett az addigi magyar-magyar politikából.

Mivel nagyon fontos, amit a végén mondott Bauer Tamás úr a "ki a magyar?" kérdéséhez - kétségtelen, ez akkora téma, amibe kétpercesben még bele se lehet fognom -, én pontosan ezt várnám a bizottságok aktívabb működésétől, mert ez egy olyan fogas kérdés, amit a bizottságoknak kell megoldaniuk.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu