TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Nem a tüzet akarom szítani, mert a tűz szítása árt a külföldön, a határon túl élő magyaroknak. Inkább konkrét dolgokról szeretnék szólni, arról, hogy konkrét cselekedetekkel lehet segíteni a határon túl élő magyarok sorsán. Mivel ennek a két esetnek résztvevője vagyok, ezt a két esetet szeretném megemlíteni.

Első gondolatom a köszöneté. Hajdúszoboszlón a Barátság Üdülőben, még a '80-as években a Közgazdaság-tudományi Egyetem oktatóival találkoztam, romániai egyetemen magyarul oktató kollégákkal, akikkel többnapos konzultációt tartottunk arról, hogy a közgazdaság-tudomány eredményeit hogyan lehet hasznosítani az egyetemi és főiskolai oktatásban. Ez az egyik konkrét eset.

A másik: Királyhelmecen voltam, az ottani közgazdasági főiskolán, Rozgonyi úrnál, akinél előadást tartottam az ott élő hallgatóknak, és megtapasztaltam, hogy a hallgatók milyen intenzíven figyelik a magyar közgazdaság-tudomány eredményeit. Hadd köszönjem meg azoknak a közgazdaság-tudományi egyetemi oktatóknak a munkáját, akik kiutaztak Királyhelmecre több alkalommal, hogy színvonalas oktatást biztosítsanak, és hadd köszönjem meg a Királyhelmecen élő, közgazdaságtant, matematikát és a többit tanító tanároknak azt a lelkiismeretes munkát, amivel ott a szorgalmas diákokat megfelelő színvonalon oktatták.

Még egy mondatot hadd mondjak. Széchenyi István 1820. augusztus 9-én azt írta naplójába, amikor Nagyerdőn tartózkodott katonáival, hogy a magyar nyelvre nagyon vigyázni kell, a magyar nyelv olyan, mint a zománc a fognak, és ezt itthon és külföldön is szent kötelességünk megóvni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu