NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy olyan, Márai Füves könyvéből származó idézettel kezdjem a válaszomat, amely sok esetben nekem is eligazodást jelent: "Akármi is történik a világban, ne feledkezz meg az igazságról, hogy az állam és a politikai hatalom nem nélkülözheti soha a bölcselők és az értelem hatalmát. Soha ne késlekedjél, mikor a politikai és az államhatalommal szemben bizonyítanod kell az értelem hatalmát. Az állam az értelem vezetése nélkül horda csak, és az ilyen állam a politikai hatalom birtokában is rövidesen alkotóelemeire esik széjjel. Csak az értelem kohéziós ereje tud alakot adni az emberi közösségnek."

Úgy gondolom, ilyen útmutatások mentén haladva kell támpontokat és eligazodást keresnünk akkor, amikor fiatal magyar demokráciánk irányítása a feladatunk. Márai Sándor ma lenne százéves, de halálával mintha még inkább felerősödött volna a XX. századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának üzenete. Kortársa, Komlós Aladár írta róla a Nyugat 35. évfolyamában: "Mi magyarázza e tüntetően magányos író egyre növekvő népszerűségét? Nyilván az, hogy írásainak mélyén végső kérdések állnak." Tényleg ezt érezték és érzik ma is az olvasók, amikor az 1990 előtt betiltott Márai-könyveket újra a könyvesboltokban láthatjuk; amikor idehaza és külföldön újabb és újabb Márai-könyvek jelennek meg. Nagy örömre adhat ez nekünk okot, hisz Márai szellemisége, erkölcsön, önnevelésen és kitartó munkán alapuló polgárképe, polgáreszménye közel áll hozzánk.

Fogékony erre a mai magyarság is. Ma, születése után száz évvel Kassán Márai-emlékünnepséget tartanak, Budapesten az "Ami Márai naplóiból kimaradt" című műsorral emlékezik egyik színházunk. Fogékony a század gyermekének hagyatékára a fiatal magyar demokráciánk harmadik szabadon választott kormánya is. Az idén először Márai Sándor-díjat vehettek át a határon túli magyar írók március 15-e alkalmából. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma millenniumi támogatásával napvilágot látott az író eddig kiadatlan írásait tartalmazó Márai-emlékkönyv.

(9.20)

Lakóhelyén, Olaszországban pedig emléktábla őrzi azokat az éveket, amelyeket ott töltött. Hála és köszönet azoknak az egyesületeknek, alapítványoknak, civil szervezeteknek, akik gondozzák, ápolják, óvják a Márai-hagyatékot.

Márait kisajátítani nem kell és nem is lehet. Márai polgára nem ismerte a meghunyászkodást és a megvesztegethetőséget. Dolgosan élt, hagyományaiból erőt merítve. Márai ízig-vérig európai jelenség volt, és szellemisége azokból a tradíciókból táplálkozott, amelyeket az egymás tőszomszédságában épült templomok és iskolák jelképeznek.

Befejezésül a Füves könyvben a hazáról és az államról elmondott egyik gondolatát hadd idézzem: "Nevelhetünk-e valakit hazaszeretetre? Mintha azt mondanám: korbáccsal és szöges ostorral kényszerítlek, hogy szeresd önmagadat. A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontja a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életedet alkotja."

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu