BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jó lenne, ha valamennyien világosan látnánk, miről is szól az Országgyűlésben ennek a törvénynek a vitája. Aki ugyanis végighallgatta a vezérszónoklatokat és a mai vitát, végighallgatta azt, mit gondolnak képviselőtársaink a művi terhességmegszakításról, hogy képviselőtársaink között vannak olyanok - Lezsák Sándor, Hegedűs Mihály képviselőtársunk és mások -, akik úgy gondolják, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, és ezért az abortuszt meg kell tiltani. Tudjuk, sokan vannak a magyar társadalomban, akik így gondolkoznak. De azt is tudjuk, hogy jócskán vannak a magyar társadalomban, akik ezzel szemben úgy vélik, hogy az államnak ebben a kérdésben semlegességet kell tanúsítania, nem szabad beleszólnia abba, mit csinál egy állapotos nő a magzatával, és azt gondolják, hogy az államnak itt nincs teendője.

Azt gondolom, azt a tényt, hogy a társadalom tagjai, polgártársaink ebben a kérdésben nagyon különbözőképpen gondolkoznak, különböző a meggyőződésük, különböző az erkölcsi felfogásuk erről a kérdésről, ezt nekünk itt adottságnak kell tekinteni, és semmi meglepő nincs abban, hogyha itt, az országgyűlési képviselők között is ezek a felfogások jelen vannak.

A mi feladatunk azonban itt, az Országgyűlésben nem az, hogy a saját - ha úgy tetszik - magánmeggyőződésünket érvényesítsük; itt az a kérdés, hogy mi legyen az állam felfogása művi terhességmegszakításról, és hogy az állam a maga jogi eszközeivel, ha úgy tetszik: hatalmi eszközeivel milyen álláspontot érvényesítsen. Ebben a tekintetben a mozgástér, hangsúlyozom: valamennyiünk döntési lehetősége szűkebb, mint az a kérdés, hogy magában erről a kérdésről valaki mit gondol. Mert ha azt gondolja is Lezsák Sándor vagy Mécs Imre, amit erről a kérdésről gondol - és én az ő meggyőződésüket ebben a tekintetben teljesen tiszteletben tartom, becsületes, tisztességes felfogásnak tartom -, az már egy más kérdés, hogy azt a felfogást, amit erről ők gondolnak, államhatalmi eszközökkel rá akarják-e erőltetni azokra az állampolgárokra, többek között nőkre, akik esetleg mást gondolnak ugyanerről a kérdésről. Mert itt ez a kérdés: mit érvényesíthet az állam a polgáraival szemben, milyen tekintetben kényszerítheti rá a törvényhozó, a képviselő a maga felfogását erről a kérdésről az egyes állampolgárokra. És ebben a tekintetben már az a kérdés, hogy az alkotmány és az alkotmány alkotmánybírósági értelmezése milyen mezsgyét szab meg a mi számunkra.

Ez a mezsgye nem szűk, mert hiszen az Alkotmánybíróság azt mondta, már a '94-es határozatában is, hogy az alkotmány nem dönti el azt a kérdést, hogy ember-e a magzat; az Alkotmánybíróság azt mondja: ha úgy ítéli meg az Országgyűlés, dönthet ebben a kérdésben (Mécs Imre: Úgy van!), de ha úgy ítéli meg, akkor nem kell döntenie, ezt a lehetőséget is nyitva hagyta. A 386 képviselő között '92-ben is és a jelek szerint most is kisebbségben voltak, vannak azok, akik azt a felfogásukat, miszerint a magzat ember, ezért a magzat elpusztítása emberölés, rá akarnák erőltetni a magyar társadalom egészére.

(17.40)

És az országgyűlési képviselők jelentős része - majd meglátjuk a szavazásnál -, úgy gondolja, hogy ehhez nincs joga, függetlenül attól, hogy maga mit gondol erről.

Az alkotmánybírósági döntések tehát egy olyan mezsgyét szabtak meg az Országgyűlés számára, hagytak döntési lehetőséget, amikor azt mondták, hogy amennyiben az Országgyűlés ebben a kérdésben nem foglal állást, és nem mondja ki az Országgyűlés azt, nem állítja azt, nem képvisel egy olyan álláspontot, hogy a magzat embernek tekintendő, akkor az Országgyűlésnek egyfajta egyensúlyt kell teremteni a nő önrendelkezési joga és az állam életvédelmi joga között. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nincs alkotmányos lehetősége az Országgyűlésnek arra, hogy csak a nő önrendelkezési jogát érvényesítse. Vannak olyan barátaink, akik ezt szeretnék. Magánemberként ki-ki vélekedhet így, de az Országgyűlés nem vélekedhet így, hanem az állam életvédelmi jogát is érvényesítenie kell a maga szabályozásában.

És a másik oldalon hiába gondolja valaki azt, hogy a nő önrendelkezési jogát minimálisra kell szűkíteni, ha már egyszer megfogant a terhesség és csak a súlyos betegség vagy az erőszak esetén szabad meghagyni és egyéb esetben tiltani kell, az alkotmányos felfogás a nő önrendelkezési jogát is érvényesíteni kívánja a mi esetünkben, és nem ad korlátlan teret az állam életvédelmi jogának a nő önrendelkezési jogával szemben. Tehát e két követelmény között kell egy egyensúlyt teremtenie a törvényes szabályozásnak, és ezen belül vannak különböző lehetőségek. Ez az a játéktér, amelyben az Országgyűlés mozoghat az adott feltételek között.

Ha ezt elfogadjuk - és gondolom, az alkotmánybírósági mezőt itt el akarjuk fogadni, legalábbis a többség -, akkor még mindig két lehetőségünk van.

Az egyik lehetőség, hogy ezt a bizonyos válsághelyzetet szigorúan meghatározni, definiálni és a válsághelyzet ellenőrzését lehetővé tenni; ez az, amit az alkotmánybírók többsége az egyik alkotmányos lehetőségként fogalmazott meg. És van egy másik lehetőség, amelyik ettől eltekint, és azt mondja, hogy meghagyja a súlyos válsághelyzet jelenlegi szabályozását, hogy úgy mondjam, bemondásos szabályozását, de ugyanakkor erősíti az állam életvédelmi kötelezettségének érvényesítését különböző intézkedésekkel. És a szabad demokraták egyetértenek azzal, hogy a kormány előterjesztése ezt a második utat választotta, és ebben támogatjuk a kormány előterjesztését.

Tovább szeretnék azonban egy lépéssel menni, mert az állam életvédelmi kötelezettségének érvényesítésére is többféle lehetőség van.

Az egyik lehetőség - hogy nagyon leegyszerűsítve fogalmazzak -, hogy a tanácsadáson, mégpedig a többszöri tanácsadáson való felvilágosítással, befolyásolással, nyomásgyakorlással igyekszik az állam a maga életvédelmi kötelezettségét érvényesíteni. Ez az egyik út, és az előterjesztés ezt az utat választja. Én úgy gondolom, hogy van egy másik út is, amelyik ettől eltekint, és megelégszik azzal, amit a hatályos törvény tartalmaz, és ezzel szemben, amit szintén lehetőségként fogalmaz meg az alkotmánybírósági határozat, a pszichikai, orvosi, szociális és anyagi segítséget fokozza, ahhoz képest, amit a hatályos gazdasági, szociális szabályozás tartalmaz.

Én azt gondolom, hogy akkor jár el helyesen az állam, ha az első megoldástól eltekint és megáll a hatályos szabályozás mellett, és a második megoldást, tehát a családi támogatások, szociális segítségnyújtás, széles körű felvilágosítás és a megelőzés útját választja. Ezért azok a módosító javaslatok, amelyeket mi benyújtunk, ebbe a második irányba terelnék a törvényjavaslatot. Ezek fontos módosító javaslatok: ahhoz képest, amit a benyújtott törvényjavaslat tartalmaz, korrigálnák a megoldás irányát.

Egy utolsó gondolat: többen a bizottságban, az államtitkár asszony is, és itt a vitában is az alkotmánybírósági határozat egy passzusára hivatkozva ragaszkodnak a tanácsadáson való kétszeri megjelenéshez. Megítélésem szerint ez az alkotmánybírósági határozat indoklásának félreértése, ugyanis az alkotmánybírósági határozat indoklása a következőt mondja: "A magzat megtartására és megszülésére törekvő tanácsadás továbbá nem szorítkozhat egyszeri alkalomra, mert a válsághelyzet feloldásához ez aligha elég, hanem - mondja az Alkotmánybíróság - a tanácsadás akkor látja el alkotmányos feladatát, ha felajánlja segítségét a terhesség folyamán és a gyermek megszületését követő időszakra is, de éppígy a nő rendelkezésére áll az abortusz utáni helyzetben is."

Tehát nem azt mondja az Alkotmánybíróság, hogy a döntés előtt egy megjelenés nem alkotmányos, két megjelenés alkotmányos, hanem azt mondja, hogy az alkotmányos megoldás egy kiterjedt, döntés előtti, döntés utáni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), abortusz esetén, terhesség esetén való tanácsadás-sorozat. (Az elnök ismét csenget.) Utolsó mondat, elnök úr... Tehát az a módosítási javaslatunk, amelyik megmaradna az egy kötelező tanácsadás mellett, teljes mértékben megfelel az alkotmánybírósági határozatnak.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu