DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Az energiaprivatizáció az, ami gondot jelent most. Azt gondolom, illetve a Független Kisgazdapárt gazdasági munkacsoportja úgy érzi, hogy a probléma gyökerei oda vezethetők vissza, hogy úgy privatizáltak egy stratégiai szektort, hogy nem vették figyelembe, az milyen hatásokkal fog járni az elkövetkezendő időszakban.

Érdekes módon most pont azok a pártok reklamálnak, illetve kiabálnak legjobban az energiaár piacosításával kapcsolatban, amelyeknek ez köszönhető. Tehát úgy gondoljuk, ezt nem lett volna szabad meglépni, annak idején ezt el is mondtuk a parlamentben, hogy nem értünk egyet az energiaszektor privatizációjával. Sehol a világon nem privatizálták az energiaszektort. Sehol!

Azok az országok, amelyek megdicsérték Magyarországot a privatizációval kapcsolatban, ezt azért tették, mert az ő állami cégeik voltak azok, amelyek végül is megvették a magyar energiaszektort. Példának okáért állami energetikai cég Franciaországból, Angliának az állami energiaszektora vásárolt Magyarországon részvényeket. Tehát ezzel mi akkor sem tudtunk egyetérteni, és most sem tudunk egyetérteni vele.

A másik a monopóliumok kialakulása. Tulajdonképpen az energiaszektorban a mai napig egy-két cég diktál. Egy-két cég, amely sajnálatos módon nem állami ellenőrzés alatt van, hanem elvileg magánkézben.

Az energia piaci árával kapcsolatban annyit el kell mondani, hogy az tud takarékoskodni az energiával, akinek van erre pénze. Aki meg tudja fizetni az energiatakarékos izzókat, aki meg tudja finanszírozni azt, hogy különböző energiatakarékos beruházásokat hajtson végre, ők tudnak takarékoskodni az energiával; azok, akik igazándiból rászorulnak, nem. Nem is fognak tudni, mert az energiatakarékosság egy roppant pénzigényes szektor.

Itt jön be a környezetvédelem a kérdésbe, hiszen az a legolcsóbb energia, amit nem termelnek meg; mert az nem teszi tönkre a környezetet. Ezt most már évek óta mondjuk. Tulajdonképpen rengeteg olyan lehetőség van az alternatív energiahordozók területén, amely az energiatermelésbe úgy szállhatna be, hogy környezetszennyezésről nem is beszélhetünk. A környezetvédelmi bizottság most fog beterjeszteni a parlament elé egy határozati javaslatot, elsősorban a mi kezdeményezésünkre, amely arról szól, hogy össze kell hangolni az alternatív energiahordozók támogatását ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, amit vállaltunk annak idején. Azt mondta a magyar kormány, hogy az összes energiafelhasználásból 10 százalékot az alternatív energiahordozók - mármint a napenergia, a szélenergia, a geotermikus energia, biomassza - felhasználása fog kitenni az elkövetkezendő időszakban.

Ez sajnálatos módon nem történt meg. Mi átnéztük a Gazdasági Minisztérium ezzel kapcsolatos kimutatásait, a Gazdasági Minisztérium ugyan elkülönített egy minimális összeget az alternatív energiahordozók hasznosítására, de ennek a felhasználása eléggé kötött.

(13.10)

A Környezetvédelmi Minisztérium szintén lehetőséget teremtett arra, hogy az alternatív energiahordozókat bevonják az energiatermelésbe, ugyanakkor a múlt évben egyetlenegy pályázat nyert, egy biomassza-égető mű támogatása, tehát tulajdonképpen szétszórt pénzek vannak a gazdaságban, amiket ennek a támogatására lehetne fordítani, és mondjuk azt, hogy tulajdonképpen környezetkímélő módon lehetne kezelni, ha egységes helyen lennének meg ezek a pénzek a piacon. Csakhogy amíg mi csak az egyetemeknek adunk támogatást a kutatásra, és nem adunk támogatást a gazdaság szereplőinek, mármint a vállalkozóknak és a felhasználóknak, addig ez nem fog elterjedni, mert a problémát az jelenti, hogy harmincéves megtérülési időre senki nem ruház be pillanatnyilag Magyarországon, akármilyen piacról is van szó.

A megtérülési időt kell rövidítenünk, ez pedig azt jelenti, hogy valamilyen támogatási rendszert ki kell alakítanunk, két viszonylatban, egyrészt az energiafelhasználás hatékonysága viszonylatában, másrészt az energiatermelésben, ahol az alternatív energiáknak sokkal nagyobb jelentőségűnek kell lenni. Amíg Nyugat-Európában 90 százalékos áron veszik vissza a megtermelt alternatív energiát, addig Magyarországon ez 10 százalék. Az eltérés kissé - fogalmazzunk úgy - jelentős, és ilyen viszonyok között nem várható el a vállalkozóktól az, hogy beruházzanak, nem várható el az a lakosságtól, hogy energiatakarékos szempontokat érvényesítsenek.

Ami a társadalmi szolidaritást illeti, amit Takács Imre képviselőtársam mondott, az nagyon szépen hangzik. A problémát én ott látom, hogy addig, amíg az előző kormányzat uralta a terepet, ez fel se merült kérdésként, sajnálatos módon, és a kompenzáció is - fogalmazzunk úgy - gyenge lábakon állt. Az, hogy miért nem szólt hozzá az én véleményem szerint eddig a szakszervezet az energiaszektorban végbemenő változásokhoz: feltűnő, egyszerűen érthetetlen! Nekünk nincs gondunk a szakszervezetekkel, mi azt mondjuk, hogy a szakszervezetekre alapvetően szükség van. De miért nem szólalt meg a szakszervezet abban az időben, amikor eladták az energiaszektort? Az energiaszektor árviszonyai alapvetően határozzák meg a gazdaság árviszonyait. Érthetetlen a számomra, hogy hallgattak.

És most, amikor két évvel a - fogalmazzunk úgy - második rendszerváltás után hozzá próbálunk nyúlni ezekhez a kérdésekhez, akkor elkezd üvölteni a teljes szakszervezeti rész, hogy "elnézést kérek, de ezt nem kértük". Akkor kérték, amikor eladták az energiaszektort? Akkor kérték, amikor ezeket a szempontokat, se a környezetvédelmi, se az egész energetikai felhasználási részét nem vették figyelembe? Nem vették figyelme az energiahasznosítást, elnézést kérek! Senki egy árva szót nem szólt szakszervezeti részről! Most egyfolytában azt halljuk: mert a szegényebb néprétegek. A szegényebb néprétegek annak a levét isszák, amit az elmúlt időszakban, az elmúlt ciklusban elkövetett az a párt, illetve az a kormányzat, amelyiknek az lett volna a szerepe, hogy a szociális szolidaritást emelje a zászlajára - nem emelte! Egyszerűen nem foglalkozott vele. Eladták az egész energiaszektort, egy az egyben, most pedig reklamálnak, hogy milyen áron kell visszavásárolni. Ilyen áron, hölgyeim és uraim! Ez az ára annak, hogy mi privatizáltunk, hogy mi eladtunk mindent a talpunk alól.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu