DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Magam is azzal értek egyet, hogy egy ilyen törvénynek az elfogadása előtt hatástanulmányt kellett volna készíteni. Annak ellenére, hogy a többi törvény sem készített vagy nem hozott magával hatástanulmányt, ez még nem menti fel a jelenlegi törvény-előkészítőket, hogy ezt a hatástanulmányt elkészítsék, csak annak ismeretében szabad egy ilyen nagy horderejű törvényt, ami jelentős módosításokkal jár az életminőségben és a lakosság körében, csak ennek függvényében szabad tárgyalni és elfogadni.

Ezért is értek azzal egyet, hogy ezt a törvényt vissza kell vonni, és csak a módosításokat követően lehet újra behozni a parlamenti és a bizottsági vitára. Hiszen az energiaszolgáltatás, a villamosenergia-ipar egy stratégiai ágazat, és a villamosenergia-fogyasztás az alapvető fogyasztási cikkek közé tartozik. Ha ebből a szempontból tekintjük át, akkor egy stratégiai ágazat átalakítása és külföldi tulajdonba juttatása rendkívül sérülékennyé tesz egy gazdaságot, és szeretném hangsúlyozni: külföldi tulajdonba juttatása önmagában is nemzetellenes cselekvéssel egyenlő.

Azzal az indoklással, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat pörgessük fel, nem lehet... - és hogy ilyen izzadságszagúan igyekezzünk be abba a birodalomba, ami számunkra egyelőre még csak terheket jelentett, ez nem jár együtt azzal, hogy a parlamentben egy törvényt előkészítetlenül elfogadtassanak.

Szíves figyelmébe ajánlom képviselőtársaimnak, hogy ezt a törvényt, mielőtt elfogadják, szíveskedjenek a választóikkal is megvitatni, és kikérni a választók véleményét, hogy állnak ahhoz, hogy további energiaszolgáltatási áremelkedés következik be, milyen véleményük lesz arról, hogy amikor 1990 és 1998 között több mint hétszeresére növekedett a villamosenergia-szolgáltatás fogyasztói ára, akkor további fogyasztóiár-emelkedéssel kell számolniuk; mi a véleményük arról, hogy egy szélsőségesen liberalizált törvényről van szó, amely törvény, ha megvalósul, olyan helyzetet teremt a villamosenergia-termelés, -elosztás és a villamosenergia-ipar piacán, ami Európában, de a világ más országaiban sem található vagy egyedülálló.

Megkérdezném, mit szólnak ahhoz, hogy ennek a törvénynek a hatására a piac gyakorlatilag teljes egészében privatizált lesz, és külföldi tulajdonba juttatják a villamosenergia-ipar jelentős részét. A jelenleg nagykereskedelmi szerepet betöltő Magyar Villamos Műveket 2001-ben kívánják privatizálni, és már az áramszolgáltató, tehát a harmadik szintű egységeket is jelentős mértékben - tehát a Titász, az Édász és a többi műveket, közműveket - külföldi tulajdonba juttatták.

Ha eszerint tekintjük át, akkor gyakorlatilag minimális lesz a magyar tulajdon részaránya, hiszen ahogy a miniszterelnök úrtól is hallottuk, a Paksi Atomerőművet is 49 százalékban külföldieknek kívánják eladni, és valójában alig marad - a Vértesi Erőmű vagy kisebb erőművek - hazai tulajdonú energiatermelő terület, amely természetesen nem képez majd megfelelő versenytársat a nagy villamosenergia-ipari létesítmények, elosztóművek, illetve szolgáltatóművek sorában. Az import, a dömpingáras import pedig a versenyhelyzetét rontja, ebből adódóan tehát veszteséggel fogja előállítani a terméket, és természetesen a veszteséget a végső fogyasztóra, tehát a magyar fogyasztókra fogja áthárítani, ez elsősorban a magyar családokat, a magyar háztartásokat érinti, és különösen súlyosan a kisfogyasztókat.

Tehát ez azt jelenti, hogy közgazdaságilag nem fogadható el az a vélemény, hogy ezen a liberalizált piacon gyakorlatilag nem lesz további fogyasztóiár-emelkedés. Mert ha például csak a befagyott költségeket emelem ki, ez a Magyar Villamos Művek vezérigazgatójának az előadása alapján is évente 10-15 milliárd forintnyi veszteséget okoz, ez tíz év alatt 150 milliárd forintnyi veszteséget jelent, a kormányzat nyilvánvalóan nem vállalja föl, hogy ezt a veszteséget megfinanszírozza. Tehát természetes következménye a piaci mechanizmusnak, hogy a fogyasztóra hárítja át, amely kilowattóránként is legalább 30-50 filléres fogyasztóiár-emelkedést fog eredményezni, vagy ennél magasabb fogyasztóiár-emelkedést eredményez. Már ez is az ár további változását és emelkedését fogja előidézni.

De úgyszintén nagyon súlyos kérdésnek tartom ezt a kettős piaci helyzetet, tehát hogy van egy közszolgáltatás és egy liberalizált piaci helyzet, ami azt jelenti, hogy a közszolgáltatási területre tartoznak a közművek és a lakossági fogyasztás. Ebben az esetben természetesen a lakossági fogyasztás vagy a kisvállalkozók fogják megfinanszírozni a veszteséget. A liberalizált területhez tartozó vagy azt a szolgáltatást igénybe vevő nagyfogyasztó - mert hiszen ez a nagyfogyasztók érdeke - pedig a multinacionális cégeknek tesz majd további engedményeket, amely multinacionális cégek már egyébként is olyan engedményekhez jutottak az adómentesség és egyéb befizetési kötelezettségek alól való felmentés következtében, hogy valójában nem támogatják a magyar költségvetés befizetéseit.

Nem tudom elfogadni azt sem, itt felemlítették azt a helyzetet, hogy be kell fejezni a már privatizált energiaszektor privatizációját. Kétségtelen, hogy 1995-ben az energiaszektor nemzetellenes privatizációja zajlott le - erről nem olyan régen volt vita a parlamentben is -, aminek a következménye az volt, hogy nem egy technológiai váltás hatására vagy követelményeképpen hozták ezt létre, hanem az adósság csökkentésére. Átgondolatlan, rossz, hibás és korrupcióval telített privatizáció volt.

Akkor ezt miért kell folytatni? Miért nem vetik föl egyszer már azt a kérdést, hogy igen kérem, itt meghúzunk egy határvonalat, ezt az örökséget nem visszük, nem görgetjük, nem cipeljük tovább, és ha rossz volt a privatizáció, és ha az nemzetellenes volt - mert a kormányzatnak kötelessége a nemzet érdekét védeni, és nem kozmopolita módjára idegen érdekeket kiszolgálni -, akkor vizsgálják felül a privatizációt, ha szükséges, akkor a szerződéseket fel kell bontani, és vissza kell állítani az eredeti tulajdoni helyzetet! Tehát ezt el lehetett volna végezni.

Ezzel szemben tovább zajlik a privatizáció, sőt, ahogy a törvény 31. §-a kimondja: lehetővé teszik, hogy bárki, aki kereskedelmi joggal vagy jogosítvánnyal rendelkezik, egyedi engedélyek alapján bekapcsolódjon a villamosenergia-export és -import külkereskedelmi tevékenységébe is. Ezt az engedélyezési eljárást a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe utalják, ahol közismert, hogy a korábbi engedélyezési főosztályból lett engedélyezési hivatal számtalan sok visszaélést követett el, a korrupció melegágya lesz - erről korábban én már interpelláltam is -, most újból átadni, tehát kecskére bízni a káposztát, és tovább görgetni ezeket a folyamatokat, ez bizony, nagyon súlyos következménnyel, és természetesen veszteséggel, a további visszaélések felfokozott előretörésével jár együtt.

(12.50)

Ha tehát áttekintjük ezt az egész törvényjavaslatot, akkor látjuk, hogy valójában a legnagyobb károsult a magyar családok többsége, különösen a kisfogyasztók, s a további áremelést a magyar háztartás, a magyar család egyszerűen nem tudja megfinanszírozni. Szembe kell ezzel nézni! Az nem megoldás, hogy valami segéllyel vagy szociális árképzéssel a helyzetüket segítjük, hiszen tudjuk, hogy az ilyen segélyek mindig rövid életűek. Ezt már egyszer a kádári időszakban is lejátszották. Tehát itt egy tisztességes árszerkezetet kell kialakítani, és a kormányzati felelősség alól nem lehet kivonni az energiaszektort, tehát az ipart, az elosztó és szolgáltató műveket. Tehát ahogy ez Európában is jellemző, ennek az ellátásnak a garanciája továbbra is állami és kormányzati feladat, és a megfelelő, megélhetést is biztosító árszínvonal kialakítása és ellenőrzése szintén kormányzati feladat.

Ha ma az átlagkereseteket nézzük, akkor a villamos energiára költött arány 15-20 százalék között van. Jóval magasabb jövedelem mellett ez Nyugat-Európában 3-5 százalék között mozog, de ha a kapcsolódó szolgáltatásokra történő hatást, árhatást is áttekintjük, például a távhőszolgáltatást és egyéb szolgáltatásokat, vagy azt mondjuk, ami a közelmúltban játszódott le, hogy nő a villamos energia ára, tehát nő a kenyér ára, mert a pékek drágábban jutnak a villamos energiához, akkor bizony ennek az aránya egy alacsony jövedelem mellett elérheti a 30-35 százalékot is. Márpedig ilyen tehernövekedést nem visel el nemcsak a kis jövedelmű, hanem a közepes vagy magasabb jövedelemmel rendelkező család sem. Ez egy akkora ugrás, amely az életminőséget jelentős mértékben csökkenti.

Egy mondatot, ha megenged az elnök úr: ezért kérjük ennek a törvénynek a sürgős visszavonását, és egy tisztességes magyar nemzeti energiapolitika kidolgozása kerüljön újból a parlament elé megvitatásra.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu