DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Két dologhoz szeretnék nagyon röviden kapcsolódni. Az egyik az, hogy a kommunista diktatúrának mi köze van ehhez a kérdéshez. Az, hogy természetessé tette 1957-ben. És a dátum nem véletlen, hogy pont '57-ben, amikor egy nép volt beszorítva egy zsákutcába, és látszólag kiút mutatkozott arra, hogy valahogy az egyéni körülményeket könnyebbé tegye maga által, a születendő életek rovására is. Ez tény, mindenféle egyéb bizonyíték nélkül és a legridegebb hangon is, bizony, az összefüggések nem tagadhatók.

A kérdés másik része az, éppen ezzel összefüggésben, hogy vajon tényleg a polgár dönt-e. A polgár döntését én egy esetben tudom elfogadni, akkor, hogyha megfelelő információk alapján tud dönteni. Mindig itt szokott megcsúszni a kérdés, mert azt mondjuk, hogy a polgárok így vagy úgy döntenek, de nincs a kezükben elfogulatlan, többirányú és megfelelő információ.

Itt van például az a rendkívül érdekes eset, hogy az élet tisztelete szempontjából a polgárok hajlandók úgy dönteni, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, amint erre számos kérdőíves vizsgálat utal, ugyanakkor a polgárok többsége mégis elfogadhatónak tartja a kezdődő emberi élet kioltását. Ha ez így van, akkor miért van a mi törvénykezésünk, amelyik a polgárok akaratára kellene épüljön az emberi élet kioltása bűncselekmény esetében. Vagy miért van az, hogy válság esetében nem fogadjuk el, hogy a depressziós öngyilkosságba meneküljön? Pedig az is a válságnak a megoldása egy emberi élet feláldozása árán, éppúgy, mint amikor az anya feláldozza a magzatát.

Köszönöm. (Taps az MDF és a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu