LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a Házban megszólalni nagy felelősség, s különösen, amikor az életről beszélünk, akkor súlyos ez a felelősség.

Amikor végiggondoltam mondandómat, szinte előre hallottam a reagálásokat is, s azt is, hogy honnan jönnek ezek a gondolatok. Éppen ezért fogalmaztam meg írásban a válaszomat, mert a püspöki kari nyilatkozat helyesen érzékeli azt a komoly veszélyt, ami abból fakad, hogy még az óvatos rendszerváltó politikusok sem sokat mernek tenni a Kádár-korszak abortuszvívmányait óvó és azóta is érintetlen tömegtájékoztatás ellenében. "Egy ilyen súlyos helyzetben - mondja a nyilatkozat - a törvényhozóknak minden korábbinál nagyobb bátorságra van ahhoz szükségük, hogy szembenézzenek az igazsággal és hogy nevükön nevezzék a dolgokat." Bizony bátorság kell ahhoz, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitájában szembenézzünk a magzati élet kioltását követelő joggal mint hamis szabadságjoggal, és bátorság kell ahhoz, hogy néven nevezzük a legalizált gyilkosságokat mint e törvényből fakadó tagadhatatlan tényeket.

A püspöki kar nyilatkozata azt is hangsúlyozza, ezt is idézem: "Az emberi élet ajándék, amely a kezdetétől a végéig szent. Minden emberi élet egyedi, páratlan érték. Ha egy társadalom tartósan elszakad ezektől az értékektől, önmagát ítéli pusztulásra." Sajnos az önmagát fenntartani képtelen, pusztuló társadalom nem rémkép, hanem valóság: az évtizedeken keresztül folytatott magyarországi gyermek- és családellenes népesedéspolitika hatására rohamosan fogy országunk népessége, s a bűnöket elkövetők immáron saját nyugdíjas jövőjüket is féltik, és szorgalmazzák a reményeik szerint őket eltartók betelepülését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF és a MIÉP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu