BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napirend utáni hozzászólásomban egy napirend előtti hozzászólásra szeretnék visszatérni. Gyakorlat ugyanis az Országgyűlésben, hogy kormánypárti képviselőtársaink a kormány képviselőivel hol napirend előtt, hol interpellációban folytatnak olyan felelgetőst, amely igen gyakran az ellenzék kritikáját tartalmazza anélkül, hogy az ellenzéknek reagálási lehetősége lenne.

Ezen a héten kedden Répássy Róbert képviselő úr a Fidesz-frakció nevében a következőket adta elő: "Baloldali képviselőtársaink tehetetlen dühükben minden második mondatukban az alkotmány és a törvények megsértésével vádolnak bennünket, és néha már hisztérikusan sikoltozzák a félelmetes mondatot: Alkotmánybírósághoz fordulunk! A sajtójuk visszhangként ismételgeti az érveiket, hogy alaposan az eszébe véssék Magyarország polgárainak: ez a kormány alkotmánysértő, erőszakos, kijátssza a törvényeket." És aztán elmagyarázza - hivatkozva az Alkotmánybíróság ama döntéseire, amelyek különböző esetekben helyben hagyták a kormánytöbbség által hozott törvényeket -, hogy íme, mindaz, amit az ellenzék mond, nem állja meg a helyét.

Tisztelt Országgyűlés! Az a kérdés, hogy az Alkotmánybíróság döntéseit és az Alkotmánybíróság meg nem született döntéseit még hogyan kell értékelni, nagyon messze vezetne, én erre most nem vállalkozhatom ebben az öt percben. Arra szeretném viszont fölhívni a figyelmet, hogy egy kormány és egy kormánytöbbség tevékenységének törvényessége, alkotmányossága nemcsak a törvényalkotás alkotmányos voltában, hanem a jogalkalmazás, a mindennapi működés törvényes, alkotmányos, az alkotmány szellemével és betűjével összhangban álló voltában is megnyilvánul. Hadd említsek három olyan mozzanatot, ahol megítélésem szerint a kormánytöbbség tevékenysége legalábbis hadilábon áll alkotmányos berendezkedésünk alapelveivel.

Az első mozzanat az Országgyűlés működése. Egyetlen példát hozok ezúttal; azt, ami a tegnapi napon - mely átnyúlt a mai napba - történt, a háromhetes ülésezéstől nem függetlenül. Az ülésnapok számának a korábbi ciklusokhoz képest mintegy 20 százalékos csökkentésétől nem függetlenül áll elő olyan helyzet, nem költségvetési tárgyalás idején, nem rendkívüli állapot vagy rendkívüli helyzet idején, hanem normális parlamenti működésben, hogy 9 órától másnap reggel háromnegyed négyig ülésezik a parlament. Olyan alapvető fontosságú törvényeket, mint az energiatörvény módosítása, mint az abortusztörvény módosítása, mint az ügynöktörvény módosítása, mint a médiatörvény módosítása kell egy hajnalba nyúló ülésnapban a képviselőknek letárgyalni, amikor is az ellenzéki képviselőknek nincs más választási lehetőségük, mint hogy vagy hajnali két órakor mondják el egyetlen lehetséges hozzászólásukat, vagy nem fogalmazzák meg ellenvetéseiket a kormány álláspontjával szemben. Ha ez alkotmányos!

A második ügy: az ügyrendi bizottság tegnapelőtt egy olyan döntését, miszerint egy eljárás, ami nem házszabályszerű, mégis nem precedens jelleggel tovább engedhető, azzal indokolta meg, hogy ha a jogsértést nem nyelné le a parlament, akkor esetleg meg kellene ismételni az eljárást. Elképzelhető ez? Jogszerű ez?

A harmadik állításom: elképzelhető egy alkotmányos jogállamban, hogy az igazságszolgáltatás eljárását, vagyis azt, hogy egy cselekményt nem minősít bűncselekménynek és ezért az ügyészség elejti az eljárást, nem emel vádat valaki ellen, a kormány egy minisztere, mellesleg a vezető kormánypárt elnöke úgy minősít, idézem: "A fővárosi főügyész úrnak és a legfőbb ügyész helyettesének elsőre nem sikerült eltalálnia a helyes vonalat, hogy megtalálják, mivel lehet Juszt László újságíró urat kimenteni ebből a kellemetlen ügyből, csak másodikra sikerült egy olyan, egyébként az elsőhöz semmiben sem hasonló indoklást találni, ami már a legfőbb ügyész jogi álláspontjával is találkozott."

Így minősítheti egy miniszter az igazságszolgáltatást? Azt hiszem, hogy jogállamban a bűnösség megállapítása nem egy miniszter, hanem az ügyészség és a bíróság feladata. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ahol a vezető kormánypárt elnöke minősíti, az nem a jogállam.

Köszönöm szépen. (Mécs Imre tapsol.)

(20.50)

Forrás: parlament.hu