DR. KURUCSAI CSABA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt számtalan helyen és alkalommal kifejezte őszinte aggodalmát a Tiszát és mellékfolyóit 2000. január 30-án és március 15-én ért súlyos környezeti katasztrófája miatt.

Dr. Turi-Kovács Béla frakcióvezető-helyettes úr országgyűlési határozati javaslatot kezdeményezett a magyarországi folyók és vizek védelméről. Reméljük, a képviselői indítvány mielőbb a tisztelt Ház elé kerül.

Fontos kezdeményezés a környezetvédelmi bizottság most tárgyalás alatt álló határozati javaslata is. A beterjesztés óta sok víz lefolyt már a Tiszán. Az utóbbi órák aktualitása szerint egy napra vetítve talán egy kicsit több is a kelleténél. Mégis csak az elmúlt hétvége hozta meg nemzetközi színtéren azt az áttörést, amelyet mi, magyarok a tiszta képletből adódóan jóval korábbra reméltünk.

A tény már január 30-án 22 órakor adott volt: a romániai Nagybánya térségében működő Aurul ausztrál-román vegyes vállalat bányáinak zagytározóiból mintegy 100 ezer köbméter magas ciánkoncentrációjú szennyezett víz jutott a Zazár és a lápos vízfolyások közvetítésével a Szamosba, majd a Tiszába.

A katasztrófa bekövetkeztét követő harmadik héten, február 21-én tartotta munkaterve szerint meghirdetett ülését az Európa Tanács parlamenti közgyűlése környezetvédelmi, regionális tervezési és helyi közhatóságok bizottsága.

(19.00)

A szakbizottság munkájában az 1998. évi országgyűlési választások óta mint a magyar parlamenti delegáció tagja veszek részt. A február 21-ei ülést megelőzően a bizottság elnökénél kezdeményeztem a Tiszán történt szennyeződés napirendre vételét, egyúttal kértem annak lehetőségét, hogy a környezeti katasztrófa mértékéről és hatásairól a bizottságot tájékoztathassam. Miután a bizottság elnöke a kérésemnek helyt adott, az ülés kezdete előtt kioszthattam Pepó Pál miniszter úr minden részletre kiterjedő tájékoztató anyagát.

A román fél a napirendi pont tárgyalása alatt ismertette az álláspontját. Annak ellenére, hogy a nemzeti parlamentekből delegált képviselők többsége a felelősség kérdését is feszegette, érdemi javaslat a "hogyan tovább" kérdésében a bizottsági ülésen nem született; hacsak annak nem tekintjük a Duna-medencével foglalkozó, 1997-es európai charta értékeire való hivatkozást, amely ajánlást az érintett országok nagy többsége még nem ratifikálta.

Ebben a szűk családi körben elmondhatom, hogy a február 21-ei bizottsági ülésen a napirend tárgyalása alatt a román fél által kiosztott sok anyag miénknek ellentmondó adatai lehetetlenné tették a szakmai állásfoglalás kialakítását. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, román képviselőtársam nem is igazán törekedett erre.

Majd jött, szintén munkaterv szerint, a március 13-ai bizottsági ülés, amelyet, szinte menetrendszerűen, megelőzött egy újabb ciánszennyeződés március 11-én. A bizottsági ülés eredményességét illetően nem akarom önöket kétségek között tartani, ezért már most elmondom: sikerült a február 21-ei produktumot alulmúlni. Annyi mindenről esett szó, hogy a dolgok érdemét illetően döntési javaslat nem születhetett.

A ciánügyben nagy reménnyel és kevés eséllyel érkezett a magyar parlamenti delegáció az Európa Tanács parlamenti közgyűlése április 3-ai, tavaszi ülésszakára. Ekkor Strasbourgban már a levegőben volt: most vagy soha, de a helyére kerül az orosz delegáció szavazati joga a parlamenti közgyűlésben.

Ami a tiszai szennyeződésünket illette, eggyel több előterjesztés volt lehetséges alternatívaként tárgysorozatba véve, mint ami kellett volna. Így érvényesült a Murphy-effektus: a parlamenti közgyűlés elvetette mindkét javaslat sürgősségi tárgyalását és ezzel a kérdés napirendre vételét is. Önök, tisztelt képviselőtársaim, most joggal jegyezhetik meg, innen szép nyerni. A parlamenti közgyűlés alatt, annak első hetében tartott szakmai egyeztetések és bizottsági ülések végül meghozták az áttörést. Ehhez az áttöréshez több körülmény együttes meglétére volt szükség. Ezek közül: a bizottsági tagok többsége rádöbbent a felelősségére, mert ilyen fontos kérdésben Európa legnagyobb politikai testülete két hónap alatt nem tudott érdemi kezdeményezéssel élni.

Másodsorban: a szakmai háttérmegbeszélések alkalmával számomra egyértelművé vált, hogy a Tiszán és mellékfolyóin levonult ciánszennyeződés csak akkor kerülhet európai fókuszba, ha azt hasonló mulasztásos balesettel kötjük össze. Ez irányú kezdeményezéseimet a francia parlamenti képviselőnél már a március 13-ai bizottsági ülés alkalmával megtettem.

A parlamenti közgyűlés április 3-ai napirendi szavazásos kudarca után az érdemi lépésben érdekelt bizottsági tagok tudták, hogy a ciánszennyeződés ügye nem erőszakolható a délszláv válság háborús eseményei által okozott környezeti katasztrófa fejezetéhez. Franciaország hasonlóan súlyos hatású környezeti katasztrófában való érintettsége, a napirendi szavazás kudarca, annak elfogadása, hogy a környezeti károsodással érintett ország képviselője ne legyen az ügyben előterjesztő, továbbá hogy a megfelelő raportőrt meg kell találni, jelentette az ügyünkben az áttörést már a parlamenti közgyűlés napirendi szavazását követő napon.

A továbbiakban az áttörést jelentő anyagról szeretnék szólni, teszem ezt azért, mert meggyőződésem, hogy olyan fokú az előzetes javaslattervezet szakmai és politikai csoportok közötti támogatása, hogy annak tárgyalása az Európa Tanács nyári ülésszakán megkerülhetetlen. Szólni kívánok róla azért is, mert az előzetes javaslattervezet egyértelmű kiállás a környezet védelme és Magyarország érdekei mellett.

Ezért annak fontosabb javaslatait a most tárgyalt, H/2300. számú bizottsági önálló indítvány kiegészítő módosító indítványaként kívánom előterjeszteni. Az indítványok Magyar Országgyűlés általi támogatása erősíti pozíciónkat az Európa Tanácsban, és bővíti a raportőr érveinek körét.

A Sir Sydney Chapman által jegyzett előzetes javaslattervezet a bevezetőjében megállapítja: az 1999 decemberében Bretagne partjainál hajótörést szenvedett Erica, valamint a Marmara-tengerben szerencsétlenül járt Volganeft 248 balesetei súlyos következményekkel jártak a tengeri és a tengerparti élővilágára nézve.

A 2000 januárja és februárja között egy sor, a Román Köztársaság területén véletlenszerűen bekövetkező baleset ciánnal és nehézfémmel szennyezte a Tiszát és mellékfolyóit, még mielőtt beleömlött volna a Fekete-tengerbe. E szennyeződések veszélyes és hosszan tartó következményekkel jártak a folyók, a part és a tenger ökológiai rendszerére nézve. Az előterjesztés a továbbiakban rögzíti: a parlamenti közgyűlés úgy véli, hogy e katasztrófák nagyrészt azért következtek be, mert a törvényi szabályozási és technikai természetű megelőzési és védekezési rendszerek nem voltak megfelelőek, a potenciálisan veszélyes műtárgyakat és üzemeket pedig nem ellenőrizték.

E jelenségek pedig általánosságban arra a tényre utalnak, hogy a Közösség nem kívánja megfizetni a környezetvédelmi biztonság árát. E káros anyagok nagyban károsítják Európa környezeti örökségét, veszélyeztetik a tengerek és a folyamok növény- és élővilágának bizonyos fajtáit. A környezeti károk nem ismernek határokat, ezért azok elhárítása minden állam közös ügye kell legyen, ezért a parlamenti közgyűlés, elismerve a különböző érintett államok között kialakult jó együttműködést, csak sajnálattal tudja tudomásul venni, hogy a közhatóságok, az ipar és egyes polgárok elkötelezettsége a környezet védelme iránt még mindig nem felel meg a fenntartható fejlődés kívánalmainak.

Különösen sajnálatos, mondja az előzetes javaslattervezet, hogy az Európa Tanács egyezményei - "Egyezmény a környezetre veszélyes tevékenységből származó károkért vállalt polgári felelősségről, Lugano, 1993", valamint "Egyezmény a környezeti büntetőjog védelméről, Strasbourg, 1998" - még nem léptek életbe, illetve hogy a gyakorlat olyan más kezdeményezéseket sem kísért figyelemmel, mint a parlamenti közgyűlés által javasolt európai charta a Duna-medencéről.

A fentiekre figyelemmel a raportőr javasolja, hogy a parlamenti közgyűlés a balesetek által okozott károk helyreállítását illetően hangsúlyozza, hogy szükség van a károk helyrehozatalára, a gazdasági veszteségek megtérítésére, az érintett ökológiai rendszerek rehabilitációjára és a szennyeződés által megtizedelt fajok újratelepítésére.

E vonatkozásban újból megerősíti a "szennyező fizet" elv helyességét, valamint hogy szükség van ennek az alkalmazására. E tekintetben pedig egyértelműen és elkülöníthetően meg kell állapítani az összes érintett fél felelősségét.

A válsághelyzetet illetően az előterjesztő javasolja a parlamenti közgyűlésnek, hogy az hangsúlyozza: nagyon fontos, hogy a balesetben közvetlenül érintett és a válságkezelő csoportban részt vevő összes fél egy időben tájékoztassa egymást a szennyezés természetéről és kiterjedéséről, valamint az általa okozott veszélyről. A parlamenti közgyűlés ragaszkodjon ahhoz az alapelvhez, hogy a valós kommunikációs politikának válsághelyzetben a köz érdekét kell szolgálnia, ennélfogva az ezen alapelvtől való eltéréseknek következményekkel kell járnia. Az előterjesztő a javaslattervezet indoklásos részében részletes és korrekt bemutatását adja az Erica tanker franciaországi és a ciánszennyeződés tiszai hatásának.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mondani szokták a Tisza-környékbeliek is: isten malmai, ha lassan is, de őrölnek. Ez a híres mondás, úgy tűnik, az Európa Tanácsra is érvényes. Két és fél hónap után megtörtént az áttörés, de még hosszú az előttünk lévő út mind a diplomáciai fórumokon, mind a katasztrófát szenvedett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) környék rehabilitációját illetően. Tegyenek önök is egy lépést azért, hogy a Strasbourgban konszenzussal kimunkált és az önök elé terjesztett módosítási-kiegészítési javaslataimat a szavazataikkal támogatják!

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu