DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! A hulladékgazdálkodás egy valóban összetett, széles területet felölelő, mind a gazdaság életére, mind az egész társadalomra kiható tevékenység.

A 2. számú ajánlással kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot ezzel összefüggésben elmondani.

Az alapvető célkitűzés az elsődleges nyersanyag- és energiaforrások kímélése. A keletkező hulladékok valamilyen formában megoldott hasznosítása vagy ártalmatlanítása nemcsak számunkra, hanem az utánunk következő generációk számára is meghatározó. Ezért tartom fontosnak, hogy a törekvések, követelmények, a hozzá tartozó fogalmak a törvényben pontosan körülhatárolva, félre nem érthetően jelenjenek meg.

Fontosnak tartom éppen ezért az alapelvek között első helyen megemlíteni a 63. számú ajánlással összefüggő módosító javaslatban foglalt prioritás elvét, amely nyomatékosan rögzíti, hogy az érintettek a munkájuk szervezése során milyen sorrendben tudják a leghatékonyabban elérni az anyag- és energiatakarékosságot, valamint a környezeti terhelés csökkentését.

Áttérve a fogalmakra, alapvető fontosságúnak tartom a hulladékok hasznosítását elősegítő szelektív hulladékgyűjtést, illetve a megvalósításában esetenként komoly feladatokat vállaló vagy arra kötelezett forgalmazókat és a forgalmazók fogalmi meghatározását. Ezeken túlmenően minden érintett számára tisztázott legyen, hogy mi értendő olyan alapvető tevékenységi elemen, mint a hulladékok gyűjtése.

Hadd említsem meg itt egy apró jelenségként, nem feltételezve semmilyen politikai szándékot, hogy ketten nyújtottunk be a szelektív hulladékgyűjtésre fogalmi meghatározást. Az én meghatározásom úgy szólt, hogy "a hulladéknak a keletkezés helyén fajtánként végzett elkülönített gyűjtése". Egy kormánypárti csoport úgy adta be, hogy "a hulladéknak a keletkezés helyén történő fajtánként elkülönített gyűjtése". Itt két szó áll szemben egymással, a "végzett" elkülönített gyűjtése és a "történő" elkülönített gyűjtése. Végül is a "történő" mellett foglalt állást a környezetvédelmi bizottság. Itt tehát csak magyar nyelvi problémák vannak ebben az esetben. Ez néhányszor előfordul, nem lenne szabad ilyen esetben különbséget tenni. Ezekkel összefüggésben szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét a 43., az 53. és az 55. számú ajánlásokra, ahol ezek a fogalmak - különösen a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban - megjelennek.

Úgy vélem ugyanakkor, gondosan ügyelni kell arra is, hogy az egyéb célokra már lekötött kifejezéseket ne iktassuk be egészen más tartalommal a jelen törvényjavaslatba. A régió mind az uniós, mind a hazai gyakorlatban nagyobb, általában több megyét felölelő földrajzi térségként elfogadott fogalom. Mint ismert, nálunk - talán még véglegesen nem eldöntött - öt vagy hat régió fog szerepelni. A mi esetünkben azonban olyan kisebb, általában néhány településre vonatkozó területi egységről van szó, amelyet a "körzet" szó sokkal jobban kifejez. Ennek megfelelően - ahogy azt a 71. és 72. számú ajánlásokban foglalt módosító javaslataim tartalmazzák - a "regionalitás elve" helyett is a "területi elv" jelzi megítélésem szerint a különbséget. A javaslataimmal összefüggő, de bizonyos fokig eltérő bizottsági állásfoglalásokra tekintettel - láthatóan a bizottságok is haboztak e tekintetben - fontosnak tartom megemlíteni, hogy ilyen jellegű pontosítási céloknak kívánnak eleget tenni a 169., a 260. és a 280. számú ajánlások szerinti módosító javaslataim.

Az ésszerű hulladékgazdálkodáshoz a feladatok, a jogok és a kötelezettségek rögzítésén túlmenően meg kell oldani a finanszírozás alapvető kérdéseit is. Ez különösen lényeges az önkormányzatok esetében, mivel itt az önkormányzati törvénnyel való összhangot is meg kell teremteni. Ezért is tartom fontosnak a törvény célját összefoglaló 1. § 8. ajánlás szerinti c) ponttal való kiegészítését, amely végre kitér az anyagi források biztosítására is.

Végül, mivel elnök úr a szakaszolásnál a mellékleteket is ide sorolta, Pap János képviselőtársammal egyetértően szeretnék néhány dolgot elmondani. A magam részéről támogatandónak tartom - természetesen úgy is, mint az európai uniós bizottság tagja és ezekkel foglalkozó képviselő - az uniós jogharmonizáció elősegítését. Ez magától értetődik! Amellett, hogy ez nagyon fontos elvnek vélem, ahol nem szó szerinti, hanem tartalmi átvételről van szó, ott megítélésem szerint érvényesíteni kellene a hazai sajátosságokat. Ennek szellemében a 3. számú mellékletben lévő hulladékártalmatlanítási műveletek közé csak azokat vegyük fel, amelyekre Magyarországon valós lehetőség kínálkozik. Itt tehát nyugodtan el lehet térni a szó szerinti átvételtől. Úgy vélem például - mint ahogy azt annak idején az általános vitában is elmondtam -, hogy a lagúnák feltöltése vagy a hulladékok tengerfenékre helyezése nálunk, legalábbis egyelőre, amíg nem mossa ismét három tenger a határainkat, nem napirenden lévő, esetleg elvi megfontolásra számításba vehető kérdés csupán. Ez érvényes a többi ilyen jellegű részletre is, amelyeknél az eddigi bizottsági állásfoglalások nem minden esetben bizonyultak következeteseknek, ahogy azt Pap János képviselő úr is elmondta.

Javasolom ezért még egyszer - ezek szerint ezt többen is javasoljuk - a tisztelt miniszter úrnak a hivatkozott melléklet 365., 367., 373., 375., 377. és 379. ajánlási pontjaiba foglalt javaslatok felülvizsgálatát és pontosítását.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu