DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb a technika ördöge egy kicsit megviccelt, és a lényeget kihagytam, azt, ami számomra ebben a törvényben a legfontosabb. Nagyon rosszul éreztem volna magam, ha a mellékletekhez nem mondhatom el a véleményemet.

Először azonban engedjék meg, hogy Szili Katalin képviselő asszonyhoz csatlakozzak. Ugyanezt szerettem volna én is javasolni, hogy a környezetvédelmi bizottság által támogatott módosító indítványokról legyen módja a bizottság tagjainak, a beadóknak és a tárca képviselőinek egy egyeztetést folytatni. Amennyiben kodifikációs vagy egyéb probléma van, akkor ezt küszöböljük ki, és ezek a módosító indítványok menjenek át, mert meg vagyok győződve, hogy ezek a módosító indítványok javítják a törvényt. Nagyon jó szándékú és véleményem szerint szakmailag megalapozott a módosító indítványok - ki merem jelenteni - 80 százaléka. Ehhez képest a 10 százalék támogatottság rendkívül kevés.

A szelektív hulladékgyűjtéshez hadd kapcsolódjak egy ponton. Én elfogadom azt, amit írtak a képviselőtársaim. Egy dolog viszont biztosan nem állja meg a helyét: "a keletkezés helyén". Tehát attól még nem lesz valami szelektív gyűjtés, hogy a keletkezés helyén... A keletkezéstől távolabb is lehet szelektíven gyűjteni, léteznek hulladékudvarok és még sorolhatnám. Tehát ez nem kizáró ok vagy feltétel ahhoz, hogy a szelektív gyűjtés megvalósuljon. Egyébként számomra is elfogadható. Ebből azt szeretném leszűrni, hogy több, szelektív gyűjtéssel foglalkozó fogalom végül is összemosható, összedolgozható, és akkor ezzel a fogalommal is találkozunk a törvényben.

A példamutatásról hadd mondjak egy szót, ha már itt másodszor is szót kértem. Én azt hiszem, hogy a példamutatás elvének benne kell lenni. Nem baj, ha más törvényben nincs benne a példamutatás elve. A környezetvédelem teljesen más logika mellett működik, mint egy gazdasági törvény például. Legyen bent a példamutatás! Azzal viszont egyetértek, hogy ne úgy legyen bent, hogy leszűkítjük az államira és az önkormányzatira, hanem minden olyan helyen köteles a példamutatás elvét érvényesíteni, ahol nagyobb létszámban jelennek meg fiatalok, egyáltalán polgárok, tehát ahol lehet hatni az emberekre, hogy egyáltalán a környezetvédelmet, a hulladékgazdálkodást hogy kezeljék. Tehát a példamutatás elve ebben a törvényben nem baj, hogy benne van.

Ami a mellékleteket illeti: azt hiszem, ha valahol, akkor itt a miniszter úr szakmai múltjára lehet támaszkodni. Hiszen mind a ketten végeztünk olyan jellegű kísérleteket, illetve kutatásokat, ami a szennyvíziszapoknak a talajban történő elhelyezéséről szól. Ebben az esetben úgy is mint szakembernek, úgy is mint kollégának tudom mondani - és én kérném a támogatását -, hogy meg vagyok győződve, az EU-s irányelvek ebben a vonatkozásban nem jók; vagy ha ilyenek, akkor nem szabad átvenni. Ezt egyes pontoknál szeretném megindokolni.

A 360. pontban, amikor a 3. számú mellékletnek a d/1-es pontjáról van szó, azt mondja a törvényjavaslat, hogy "a talaj felszínére vagy a talajba történő elhelyezés". Kérem szépen, semmilyen elvnek nem felel meg az, hogy egyszerűen ezeket az iszapokat, szennyvizeket a talajra helyezzük vagy a talajba helyezzük. Ez se nem hasznosítás, se nem ártalmatlanítás.

(14.30)

Ennek van egy ártalmatlanítása, illetve újrahasznosítása akkor, ha megfelelő mennyiségben, ellenőrzött körülmények között, élő kultúrák alá kivisszük a talajba, majd a talaj élővilágára alapozva ezek az anyagok lebomlanak és - mint minden szerves anyag - hasznot hoznak a számunkra. Ez ártalmatlanítás, ez újrahasznosítás, de azzal, hogy lehelyezzük a talajra vagy a talajba helyezzük, ugyanaz történne, csak törvényben garantáltan, mint amit a mai nap is folytatunk a szennyvíziszapokkal. Tehát nagyon kérem önt, miniszter úr, lehet, hogy a megfogalmazást lehet pontosítani, de feltétlenül szerepelnie kell az ártalmatlanításnak vagy az újrahasznosításnak, mert ellenkező esetben nem értük el a célunkat ezzel a ponttal.

A 361. pontban ugyanezen mellékletnek a D2-es pontjáról van szó, amikor is a talajban történő kezelést említi, és azt mondja: "folyadékok, iszapok talajban történő biológiai lebontása". Kérem szépen, talajban történő kezelés nincs. Ha én a talajba behelyeztem az iszapot, a szennyvizet, ott én azzal nem kezelek semmit - kijuttattam. Ennek a helyes és szakszerű megfogalmazása - ahogy egyébként a nemzetközi irodalomban is szerepel, lehet, hogy az EU-s jogszabályban nem -: talajban történő ártalmatlanítás, talajban történő újrahasznosítás. Én a talajban történő ártalmatlanításról beszélek, majd kiderül, miért - mert nem biztos, hogy minden esetben hasznosításról van szó. Az már előny és akkor már elértük a célunkat, ha ugyan nincs belőle hasznunk, de ártalommentesen el tudtuk helyezni, mert mint tudjuk, ma nem helyezzük el az iszapokat ártalommentesen. Itt is csak azt kérem öntől, hogy ezt a pontot is támogassa.

A 362. pontban az ugyanezen számú, tehát a 3. számú mellékletnek a D3-as pontjáról szó. Megmondom egész őszintén, amikor a törvényben megláttam, hogy a kollégák - nyilván az EU-s irányelvekből átvéve - azt mondják, hogy mélyinjektálás, ami nem más, mint: "szivattyúzható anyagok kutakba, sódómokba vagy természetes üregekbe juttatása"... - hát ha valami nem fogadható el a fenntartható fejlődés elve alapján, akkor ez egészen biztosan nem fogadható el! Ami nem tartható fenn például a vízbázisoknak a védelmében, ez egészen biztosan nem.

Vajon milyen kutakba akarjuk kijuttatni a szennyvizeket és a szennyvíziszapokat? Olyanba, amelyből valamikor vizet nyertünk. Miért nem nyerünk ma már belőle vizet? Mert elszennyeződött a víz. Most ezekbe a kutakba bejuttatjuk, beinjektáljuk a szennyvizet? Ezek a kutak a talajvízzel, azzal a vízbázissal, ahonnan korábban az utánpótlást kapták, érintkeznek, tehát más vízbázisokat is könnyen elszennyezhetünk. Ezért én azt javaslom erre a pontra: injektálás, szivattyúzható anyagok talajba juttatása ártalmatlanítás céljából. Igen, létezik injektálás vagy árkos bejuttatás, barázdás bejuttatás például ültetvényeknél, erdőtelepítésnél, gyümölcsösöknél, megnyitjuk a barázdát, bejuttatjuk a szennyvizet, betakarjuk, és a kultúra gyönyörűen hasznosítja azt az anyagot, amit ezzel ártalmatlanná tettünk. Ez így jó, de kutakban, sódómokban ne maradjon meg, mert - még egyszer mondom - nem felel meg az elveinknek.

A 4. pontban megint egy nagyon ellentmondásos dolog van. Szeretném, ha ez a pont elmaradna, mert azt mondja: "Felszíni feltöltés (folyadékok, iszapok elhelyezése árkokban, mélyedésekben, lagúnákban)". Vajon miért kellene ezt nekünk törvényben garantálni, miközben ma nagyon sok helyen ezt csinálják illegálisan, rendkívül nagy problémát okozva az élővizeknek, tehát a felszíni vizeknek, a felszín alatti vizeknek és a vízbázisoknak az elszennyezésében. Semmi nem indokolja, hogy ha mi környezetvédelemről beszélünk és ez egy környezetvédelmi törvény, hogy ez a pont bennmaradjon - igenis hagyjuk ki! Véleményem szerint akkor is lehet harmonizálni az európai uniós jogszabályokkal, ha ez nincs benne. Ha nem veszünk át szó szerint mindent, attól még harmonizáltuk. Ha netán majd kifogást emelnek ez ügyben, akkor később be lehet tenni - ami nagy hiba lenne egyébként; ha valamit rosszul csinálnak, nekünk azt nem szabad átvennünk.

A következő a 366. pont. Ez a legérdekesebb, és az élet iróniája vagy érdekessége, hogy ez után a napirendi pont után jön a Tisza és a Szamos szennyezésének ügye. Kérem szépen, mi most itt törvényben azt szeretnénk garantálni, amit a következő napirendi pontban kifogásolunk, nevezetesen azt, hogy a Szamosba és a Tiszába nagy cián- és nehézfémtartalmú iszapot vezettek be. Kérem szépen, ez a pont úgy szól: "Bevezetés víztestbe, kivéve a tengereket és óceánokat". Kérem szépen, ez a pont nem maradhat benne, mert ez nem jelent mást, mint amit a szomszédaink tettek velünk: ugyan nem szándékosan - reméljük, hogy nem szándékosan -, de bevezették a víztestbe, és tudjuk, hogy mit tett vele. Aki ezt elolvassa, nem lehet másképp olvasni! Nagyobb élővíz, mint a tenger, azt hiszem, nem kell. Sajnálatos módon a szennyezéséről szintén tudunk, nem indokolja semmi, hogy ez így legyen. Innentől kezdve nem háboroghatunk, hogy a Balatonba szennyvizet, mezőgazdasági eredetű szennyvizet juttatnak, illetve műtrágyák és egyéb maradványok jutnak bele, hiszen törvény engedi, hogy be lehet vezetni a víztestbe.

A következő ugyanezen számú mellékletben van - ezt Lotz képviselő úrral együtt nyújtottunk be, illetve ő is benyújtotta, én is benyújtottam, és teljesen azonos a véleményünk. Hogy netán majd valamikor hajóval utazunk a tengeren és a hajóról bedobunk valamit, azt hiszem, erre nekünk, itt, Magyarországon törvényben egy paragrafust, egy pontot nyitnunk, azt hiszem, nem kellene. "Bevezetés tengerbe vagy óceánba, beleértve a tengerfenéken történő elhelyezést is." Tisztelt képviselőtársaim, szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a delfinek nem véletlen jönnek ki a partra, ismerős, hogy az a bizonyos stressz, illetve szennyezés miatt, és ha elfogadjuk az intelligenciaszintjüket, akkor azt gondolom, igencsak elgondolkodhatunk ezen a dolgon. Tehát az, amit jogszabályba foglaltak az európai uniós államok, nem helyes, és nyugodtan ki lehet mondani itt is, hogy nem helyes, mert a tengerek szennyezettsége, azt hiszem, önmagáért beszél. Ezt nekünk nem hiszem, hogy meg kellene erősítenünk, erre a pontra egyébként nincs is szükségünk.

A következő a 380. pont, a 4. számú melléklet R1 pontjának a módosítása. Itt arról van szó, hogy: "fűtőanyagként történő felhasználás vagy más ódon energia-előállítás". Nagyon szép dolog lehet, bizonyos szennyező anyagokból, szennyvizekből, szennyvíziszapokból..., bocsánat, hulladékokból lehet energiát előállítani, csak szeretném megjegyezni, egy mellékmondattal kibővíteni: ha nem okoz további légszennyezést, és megoldott a fűtési maradék ártalmatlanítása. Azt hiszem, ön ugyanúgy, mint én, foglalkozott nemcsak szennyvizekkel, szennyvíziszapokkal, hanem annak a termékével is, tehát például a hamuval. Mind a ketten tudjuk, hogy egy égési termék, a hamu sokkal nagyobb környezetszennyező, sokkal kisebb dózisban juttatható ki például a talajra, sokkal kevésbé hasznos a talaj élővilágára, mint például egy szennyvíziszap, viszont sokkal nagyobb kárt tud okozni. Tehát amíg a salakanyag elhelyezése nem megoldott, amíg a légtisztítás nem megoldott ezeknél az égetőknél, addig ezzel a mellékmondattal ki kell egészíteni ezt a részt. A törvény vonulatát, azt hiszem, ez nem töri meg.

A következő - és azt hiszem, ennél a mellékletnél ez az utolsó módosítás - a 4. számú melléklet R10 pontjával kapcsolatos, amelyben arról van szó, hogy: "a talajban történő kezelés"; ide szintén azt szeretném beiktatni, hogy: ártalmatlanítás vagy újrahasznosítás. Az eredeti szöveg úgy szól: "amely mezőgazdasági vagy ökológiai szempontból haszonnal jár". Kérem szépen, rendkívül nagy veszély van akkor, amikor valamire azt mondjuk, hogy hasznos vagy hogy káros. Szeretnék elmondani egy példát. Valamikor az óvári egyetemen olajiszapok talajjavító anyagként történő használata szerepelt, az olajiszap akkor még nem volt veszélyes anyag. Ahogy veszélyes anyag lett, nem lehetett használni talajjavító anyagként. Az, hogy mi veszélyes és mi hasznos, megítélés kérdése adott esetben; ismerjük a "kis adagban gyógyszer, nagy adagban méreg" megfogalmazást. Azt hiszem, itt is szerencsés lenne módosítani, mert nekünk az a célunk az iszapoknak a talajban történő elhelyezésénél, hogy ártalmatlanítsuk, és ne az, hogy haszonnal járjon. Az külön szerencse és külön jó, ha ez még haszonnal is jár, ezért én azt szeretném, hogy a "haszon" helyett azt írjuk be: "mezőgazdasági vagy ökológiai szempontból nem hátrányos", és akkor elértük a célunkat.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu