BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Előttünk egy újabb példája a törvények átértelmezésének: a kormány nem nyújtja be az Országgyűlésnek a költségvetési irányelveket. A törvény pedig egyértelmű: a pénzügyminiszternek április 15-éig a kormány elé kellett volna terjesztenie a költségvetési irányelveket. Ez nem történt meg. Sőt, a kormány azt nyilatkozta, hogy újabb irányelveket az Országgyűlésnek sem kíván benyújtani, mondván: a tavalyi három évre szól.

Ezzel az okoskodással, tisztelt képviselőtársaim, két baj van. Az egyik: bár a kormány komolyan dolgozik rajta, szerencsére még nem tartunk ott, hogy a kabinet saját hatáskörében törvényt módosítson. Ebből következően a kormányt tavalyi szorgalma sem menti fel idei törvényi kötelezettségei alól.

A másik baj az, hogy a kormány tavalyi prognózisainak egy része nem bizonyult korrektnek. Ma ugyanis már csak a kormány hisz makacsul abban, hogy az idei infláció 8 százalék alatt lesz. Márpedig az alulbecsült inflációnak legalább két megvitatandó következménye lesz.

Az egyik: a kormány bevétele ténylegesen nagyobb lesz a vártnál. Ennek a százmilliárdos nagyságrendű összegnek a sorsáról mégiscsak beszélni kéne az Országházban. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy a kormány kényelmesen ül többletbevételein, miközben például az árvízvédelem költségeit az oktatáson, az egészségügyön és az önkormányzatokon spórolja meg.

A másik következmény: milliók reáljövedelme kerül veszélybe, ennek keretében veszélyben van a nyugdíjak reálértéke. Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy az MSZP-frakció javaslatot nyújtott be ennek korrigálására; ennek lényege, hogy a nyugdíjasok idén ennek kompenzálására kapjanak 13. havi nyugdíjat. Sajnáljuk, hogy javaslatunkat a kormány elutasította. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi is!)

A másik nagy terület pedig, ahol a reálkeresetek csökkennek, a közszféra dolgozói körében keresendő. Magyarországon egy furcsa tendencia van kibontakozóban: a gazdaság szárnyal, miközben a reálbérek zuhanórepülésbe kezdtek. 1997-ben a reálbérek növekedése még közel 5 százalékos volt, 1998-ban ez már 4,5 százalékra mérséklődött, ez tovább csökkent 1999-ben, amikor is a reálbérek emelkedése már csak 2,5 százalékos volt, és az idei prognózisok szerint a reálbérek emelkedése mindössze 1 százalékos lesz, miközben a gazdaság növekedése Magyarországon az elmúlt évtizedekben soha ilyen jó nem volt.

Feltehető tehát a kérdés: mikor részesednek hát a munkavállalók a gazdasági növekedésből? A munkavállalók viselték ugyanis a stabilizáció kényszerű terheit, abban a reményben, hogy a stabilizáció gyümölcseiből is részesedhetnek majdan. Most szomorúan kell tapasztalniuk, hogy e gyümölcsöktől a kormány akkor is megfosztja őket, amikor végre lenne miből adni.

Végezetül szeretnék néhány szót mondani a minimálbérről. Örülök annak, hogy a kormány minimálbérötletével előállt. Mégis meg kell jegyeznem, hogy ezt elég sajátos formában tette. Ötleteket adott ugyanis más munkáltatóknak, de semmit sem csinál ott, ahol neki magának lenne szerepe, ott, ahol ő maga a munkaadó. Ezért javasoljuk a kormánynak: járjon elöl a jó példával, és a közszférában a garantált béreket igazítsa az általa kívánatosnak tartott 40 ezer forintos minimálbérszinthez.

Természetesen ezt ki kell egészíteni olyan adótörvényekkel, amelyek keretében a nettó keresetek is növekednek. Az európai gyakorlat ugyanis az, hogy a minimálbéreket nem terhelik meg adókkal. Ennek a közelmúltban éppen a fordítottja történt az országban, amikor a kormány adótörvényei következtében éppen a legrosszabbul keresők nettó reálkeresete csökkent: a minimálbér nettó reálértéke az elmúlt két évben csökkent, miközben a bruttó összeg emelkedett.

Javaslatunk tehát kettős: ott, ahol ő maga a munkaadó, a kormány emelje meg a garantált béreket, de ez párosuljon egy korrekt adópolitikával is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu