DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Először is köszönet azért, hogy nemcsak pedagógus kollégák vannak itt, és vesznek részt a vitában, mert valóban igen fontos témáról van szó.

Először is hadd szóljak arról, hogy Sági József képviselőtársam helyesen említette meg azt, és az államtitkár úr is szólt erről, hogy az érettségi vizsgáknak és a felvételi vizsgáknak, az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgáknak közelíteni kell egymáshoz, mert ezzel az oktatás hatékonyságát már a középiskolákban jelentősen lehet javítani. A törvénytervezetben jónak tartom azt, hogy a felvételit megelőző két évben szabályozhatja a felsőfokú oktatási intézmény a felvételi követelményeket, azonban felhívom a tárca figyelmét arra, hogy erre nagyon figyeljen, mert ezzel kapcsolatban lehetnek esetleg a jövőben problémák.

Az államtitkár úr említette azt, hogy ez nem átfogó módosítás, hanem csak részeiben foglalkozik a törvény módosításával. Valóban, az élet annyira felgyorsult, hogy lehet, hogy nem érdemes megvárni az átfogó módosítást, de azért felvethető az, hogy a törvényjavaslat minősége szempontjából nem lenne-e jobb egy átfogó módosítás, ezzel ugyan az időben esetleg késnénk bizonyos törvénymódosításokkal. Én megmondom őszintén, hogy közgazdász tanárként elsősorban a gazdasági oldalról közelítem meg ezt a törvénymódosítást, azért is, mert következik a 2001. évi költségvetés összeállítása, és jó lenne, ha egy nemes lobbi alakulna ki az ország Házában az oktatás támogatása érdekében.

Azt tudomásul kell vennünk, hogy a felsőoktatásra és a közoktatásra fordított beruházásoknak, az oktatás fejlesztésének tovagyűrűző hatása van, mert a képzett dolgozók életpálya-választási lehetősége nő, így a létbiztonsága is javul, ez pedig nagyobb motivációt vált ki a munkájukban. A magas fokú általános műveltséggel és a szakképzettséggel bíró ember teljesítménye nagyobb, így emelkedik a nemzetgazdaság összteljesítménye és a gazdaság versenyképessége is. Mindez nagyobb forrást biztosíthat az oktatás fejlesztésére, és azt hiszem, itt a Házban senki nem vitatja, hogy ez a nagyobb forrás 2000-re, 2001-re már előállt. De félek attól, hogy a tárcák közötti versenyben esetleg az oktatás hátrányt szenved el bizonyos politikai - idézőjelbe vett - károk miatt.

Bízom abban, hogy valamennyi tárca vezetője megérti, hogy ha az oktatás nem kapja meg azt a forrást, ami a fejlesztéséhez szükséges, akkor versenyképességünk a következő években, évtizedekben nagyon elhalványul. És ennek kapcsán jó, hogy a törvénymódosításban a felújításra, beruházásra költségvetési támogatási kötelezettség van meghatározva, de nagy kérdés, hogy hogyan valósul meg - még egyszer ismétlem - az erőforrások elosztása során ez a támogatás, nem az következik-e be, hogy csak a bérekre fordítódik a forrás, és kevesebb lesz a dologi fejlesztésekre, a felújításokra és a beruházásokra.

Azt szeretném mondani, hogy a költségvetés összeállításánál nem szabad az oktatás igényeit a különböző ágazatok végére hagyni. A tudásalapú társadalomban valóban fontos a kutatás és az erre épülő képzés minőségének fejlesztése. Azonban a törvényhozóknak is tudomásul kell venni, hogy a minőségértékelés, -mérés az oktatásban igen nehéz, erről már szóltak a képviselőtársaim, hiszen ott valóban nem fizikai árukat, hanem úgynevezett lágy árukat állítanak elő.

A törvényjavaslat 15. §-a előírja, idézem: "A Magyar Akkreditációs Bizottság rendszeresen, de legalább nyolcévenként hitelesíti az egyes felsőoktatási intézményekben a képzési és tudományos tevékenység minőségét." Azonban tudomásul kell venni, hogy ez igen nehéz feladat, és nagyon nagy kérdés az, hogy a törvényjavaslat mit ért azon, hogy rendszeresen minősíti. Azt én megértem, hogy nyolcévenként, ez rendszeresség, de emellett a rendszeresség alatt még mit ért a törvényjavaslat? Jónak tartom, ha az egyetemi és főiskolai tanárok kinevezése előtt kikérik az Akkreditációs Bizottság véleményét, de csak a véleményét. Már korábban elmondtam, hogy azért az egyetemek, főiskolák autonómiáját ebből a szempontból nem szabad megsérteni, mert ez komoly gondokat okozhat a jövőben.

Szó volt arról, hogy az akadémiai doktori cím milyen nagy jelentőségű. Azonban én, mivel főiskolán is oktattam, tudom, hogy ha valaki a saját területén kimagasló gyakorlati tudással bír, akkor azon a főiskolán az a kimagasló gyakorlati tudás ér annyit, mint egy egyetemen az akadémiai doktori cím.

(14.50)

Helyesnek tartom, ha az Akkreditációs Bizottság és a Felsőoktatási és Tudományos Tanács tagjai között első számú vezetők is vannak, mert ők igen sok információval rendelkeznek, és ezért nem szabad kizárni őket ebből a tanácsból vagy a bizottságból.

A MAB és a Felsőoktatási és Tudományos Tanács főiskolák és egyetemek közötti megoszlását véleményem szerint a hallgatói létszám arányában érdemes meghatározni. Az oktatásban a munka minőségét a tanárok felkészültsége, lelkesedése, a tanárok és a diákok motiváltsága döntően meghatározza. Ehhez kellő anyagi és erkölcsi elismerésre van szükség a tanárok számára. Ha ezt nem biztosítjuk, akkor hiábavaló a minőség méréséről és értékeléséről szólni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu