DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm az interpellációját, képviselő úr. Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb kifejtettem, hogy miért nem vásárolhatjuk meg a gazdák követeléseit, miért nem csoportosíthatok át pénzeket a fejezetek között, és miért nem intézkedhetem annak érdekében, hogy a rossz szerződéseket kötők helyett magam az állam nevében átvállaljam azokat a magánjogi szerződéseket, amelyekhez semmilyen vonatkozásban nem tudok hozzáférni, és azokba nem is szólhatok bele.

Hogy teljesen világos legyen az álláspontom, nem a büntető törvénykönyv módosítására van szükség, a csődtörvény módosítására van szükség. Mi már folytatjuk a tárcaközi egyeztetéseket ebben a körben, de nem csinálok belőle titkot, az Igazságügyi Minisztérium válaszát elégtelennek tartom. Az Igazságügyi Minisztérium első körben az én jogi álláspontomat nem osztotta (Dr. Hende Csaba széttárja a karját.), amelynek az a lényege, hogy a gazdák követelését sorba helyezzük más követelések elé, így például a bankok követelése elé is. Ugyanis a bankok a saját követeléseiket túlbiztosítják, és miután első rangsorban a felszámolási eljárás költségei elégítendők ki, második rangsorban a bankok követelései, mire a gazdák követeléseihez jutunk, nincs olyan tényleges bevétel, amely a becsapott gazdák kárának a kielégítésére felhasználható lenne.

Ezért tehát a csődtörvénynek ilyen értelemben történő módosítása, az én megítélésem szerint, társadalmi érdek. Mindazok, akik valóban akarnak segíteni a becsapott gazdákon, kérem, támogassanak abban a törekvésemben, hogy a csődtörvény olyan értelemben legyen módosítható, ahogy én azt az előbb elmondtam.

Ami most már a büntetőjogi értékelését jelenti a kérdéskörnek. Kétségkívül a csalás bűntette a büntető törvénykönyvben helyesen, jól megfogalmazott tényállási elemekre támaszkodik. Ezt nem kell megváltoztatni. A baj ott van, hogy a csalás bűntettének fennforgását a nyomozó hatóságok akkor látják, ha a becsapott gazda eleve bizonyítani tudná azt, hogy őt be akarta csapni adott esetben például a Solami Rt. De ezt nem tudja bizonyítani, csak azt tudja bizonyítani, hogy nem kapta meg a pénzét, ami a bűnüldöző hatóságok szerint egy egyszerű polgári jogi ügyletnek minősül. Mehet a bírósághoz, csak kérdezem, minek, amikor már nincs pénz a felszámolás alatt álló nagyvállalatnál.

Itt tehát a jog értelmezése lehetne a megoldás, ha a Legfelsőbb Bíróság hozna egy kollégiumi döntést, hogy a nagy számokból következően, ha több embert csapnak be, nem egy embert, ebben az esetben arra a következtetésre kell jutni, hogy az érintett nagyvállalatnak már eleve nem állott szándékában a fizetés. Én ezt egy nagyon bölcs, nagyon jó megoldásnak tartanám. Úgy gondolom, hogy bármelyik bizottság ezt a kérdést felteheti a Legfelsőbb Bíróságnak, adott esetben akár az Alkotmánybíróságnak is, hogy nincs-e itt a háttérben a gazdák érdekeinek szándékos kijátszása. Ez lehetne a megoldás.

Kérem, hogy a válaszomat az igen tisztelt képviselőtársam fogadja el. (Taps az FKGP soraiban.)

Forrás: parlament.hu