TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel köszöntöm a karzaton helyet foglaló érdeklődőket is.

A mai napon a tisztelt Ház az újraszerkesztett, egységes számviteli törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. A parlament eddigi gyakorlata azt mutatja, hogy ezen törvény bármikori tárgyalása nem járt politikai viharokkal, a vélemények, a javaslatok szakmai szempontúak voltak, teljes egészében az érintettek, a mintegy 330 ezer gazdasági társaság és a magyar számviteli szabályozás érdekében történtek. Nagyon bízom abban, hogy képviselőtársaim is úgy látják, hogy ezen a bölcs gyakorlaton nem szükséges változtatnunk.

Az utóbbi években napirenden lévő kérdés az Európai Unió és a magyar jog harmonizálásának kérdése. Ebben hazánk kötelezettséget vállal többek között arra, hogy a jogszabályok közelítése ki kell hogy terjedjen különösen a vámjog, a társasági jog, a bankjog, a vállalati számvitel, az adózás, a pénzügyi szolgáltatások területére. Kiterjed továbbá a magyarországi számviteli rendszerre, az európai szabályokkal való harmonizálására is. A számviteli szakemberek és a törvényalkotók munkáját az elmúlt évtizedben az ennek való megfelelés jellemezte.

A harmonizáció megvalósítása érdekében figyelemmel kell lenni az Európai Közösség fontosabb irányelveire, így az 1978. évben kiadott 4. számú irányelvre, amely az éves beszámolóról és az 1983-ban készült 7. számú irányelvre, ami a konszolidált beszámolóról készült.

Az 1991. évi XVIII. számú számviteli törvény elfogadásával és a sajátosságokat figyelembe vevő kormányrendeletek kiadásával, amiből jelenleg 18 darab van, a harmonizáció elkezdődött. A magyar számviteli társadalom folyamatosan követte a törvény hatásait, gazdasági és pénzügyi rendszerünk változásait. Ennek eredménye, hogy szinte évente bővítésre, változtatásra volt szükség, hiszen a gyakorlatban felmerült problémákra, hiányosságokra, kihívásokra a szabályozásnak reagálni kellett. Ennek következménye, hogy sokak szerint a törvény elvesztette keret jellegét.

A vita tárgya azonban nem a törvény szakmai értelmezésében, elfogadtatásában van, hanem abban, hogy a nemzeti számviteli sztenderdek bevezetése hogyan, mikor történjen, azok milyen szintű szabályként jelenjenek meg, és annak kapcsolata hogyan történjen a számviteli törvénnyel. Ez előrevetíti a következő évek feladatát.

A számviteli törvény nyolcéves működése során bizonyította, hogy a számvitel nem azonos csupán a könyveléssel, a beszámoló a mérlegleadással, a megbízható, valós összkép pedig a számok két, eszköz-forrás oldali egyezőségével.

A végtermék, a beszámoló nem a cégbíróságnak vagy az adóhatóságnak készül, hanem a piac szereplőinek, az üzleti partnereknek, a vevőknek, a szállítóknak, a hitelezőknek, a tulajdonosoknak. Még ma is jellemző azonban az a vállalkozási szemlélet, hogy legyen sok veszteség, mert akkor nem kell adót fizetni. Ez egyfajta egysíkú gondolkodás, ami hosszabb távon tönkreteheti a vállalkozást, hiszen a csalódás akkor jön, amikor külső forrást szeretne igénybe venni az adott vállalkozó a fejlesztéséhez, és cége minősítését a közzétett beszámoló alapján a remélt hitelező elvégzi. Sokan ekkor értik meg, mi is a jelentősége a megbízható, valós összkép kialakításának a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem tartalmaz koncepcionális szemléletváltást, de mégis sok új elemet hordoz magában. A javaslatba beépítésre kerültek a gazdaság fejlődésével, a tulajdonosi szemlélet erősödésével járó új feladatok, a gyakorlatból szerzett tapasztalati elemek. A megbízható, valós összkép kialakítása továbbra is fő cél marad. Ehhez nyújtanak segítséget az értelmező rendelkezésben helyet kapott új fogalmak, ami teljesen új eleme a szabályozásnak, hiszen közel 60, eddig le nem írt értelmezés került a törvényjavaslatba.

Néhány, általam fontosabbnak tartott változás a következő:

A vállalkozások egymás közötti kapcsolata megítélése szempontjából nagyon lényeges, hogy egyik vállalkozás a másik vállalkozással milyen érdekeltségi kapcsolatban van, arra milyen befolyással bír. Ezért fontos az anyavállalat, a leányvállalat, a közös vezetésű vállalkozás, a társult vállalkozók, az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozók, a konszolidálásokba bevont vállalkozás, a kapcsolt vállalkozás, a közvetlen irányítást biztosító befolyás fogalmát tisztázni.

Lényeges tartalmi változás, hogy a jövőben társult, illetve kapcsolt vállalkozásnak minősül, aki más gazdasági társaságban legalább 20 százalék szavazattal közvetlenül vagy közvetve rendelkezik. Ez az arány eddig 25 százalék volt.

A számviteli irányelvek nagyon lényeges információnak tartják és külön kérik a mérlegben bemutatni a kapcsolt vállalkozásban lévő részesedést, adott kölcsönt, a követelést, a rövid és hosszú lejáratú kötelezettséget, az eredménykimutatásban a kapott részesedést, a befektetésből származó bevételeket, az osztalékot, a kapott és a fizetett kamatokat. A társaságok egymás közötti kapcsolatainak gyakorisága, azok nagysága a gazdaság tulajdonosi szerkezetéről ad megfelelő képet.

Különös jelentőséggel bír a külföldi tulajdonú befektetések egymás közötti kapcsolatának volumene. Nagy horderejű változás, hogy a jövőben az üzleti év fogalma nem jelenti automatikusan a naptári évet, de általában ekkor sem lehet több, mint 12 hónap. Ehhez igazodik az adóév terjedelme is. Ezen lehetőség csak a külföldi székhelyű vállalkozást, illetve a külföldi tulajdonú anyavállalatot illetné meg.

Fontos új fogalom, ami egyértelművé teszi, hogy az ellenőrzés és önellenőrzés esetén mikor kell a beszámolót újra közzétenni.

(10.40)

A javaslat ezt a saját tőke változásának 20 százaléka esetén teszi kötelezővé, ezt nevezzük a valós képet lényegesen befolyásoló hibának. A gazdasági műveletek értelmezését segíti a közvetített szolgáltatás, a beruházás, különösen a felújítás, a karbantartás fogalmának meghatározása. A gyakorlatban előforduló cégvásárlások követelték meg a negatív üzleti vagy cégérték fogalmának a meghatározását.

Részletes a szabályozás az értékpapírok számviteli elszámolása, nyilvántartása, a gazdasági életben egyre növekvő pénzpiaci műveletek előfordulása esetére is. Sok szakmai vita, eltérő értelmezés eredménye a részletes értelmező rendelkezések gyűjteménye, amely kiindulópontja lehet a nemzeti számviteli sztenderdek kialakításának is. A vállalkozó a beszámoló elkészítésével zárja le az üzleti évet. Az annak elkészítését meghatározó számviteli alapelvek lényegi tartalma nem változik. Előírásai és részletezettsége a vállalkozás nagyságától függ. Az egyszerűsített éves beszámolót készíthetők körét három mutató határozza meg, amelyből kettő változatlan marad: a mérlegfőösszeg a 150 milliót, az éves nettó árbevétel a 300 milliót, az átlagosan foglalkoztattak száma pedig az 50 főt ne haladja meg. Ez utóbbi mutatószám eddig 100 fő volt.

Egyszerűsített beszámolót az a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, érthetőbben: betéti és közkereseti társaság készíthet, amelyiknek az éves nettó árbevétele az 50 millió forintot nem haladja meg. Ez a szabályozás változatlan. Azonban lényeges változás, hogy ezt csak 2005. december 31-éig engedi meg a javaslat.

Az EU számvitele nem ismeri az egyszeres könyvvitel fogalmát. Ennek az elvárásnak tesz eleget a javaslat, amikor a gazdasági társaságok tekintetében kimondja, hogy meg kell szüntetni az egyszeres könyvvitelt. Ezt a változást azok a szakemberek, akik jelenlegi formájában, tartalmában elkészítik az egyszerűsített beszámolót, egyértelműen támogatják. A megbízható, valós összkép kialakítása érdekében ez olyan többletmunkát igényel a pénzforgalmi szemlélet miatt, amely a könyvvezetés mellett jelentős terhet ró ezen szakemberekre.

Ma már bonyolultabb egy bt. beszámolóját elkészíteni, mint egy kft.-ét. Ez a változás mintegy 90-95 ezer vállalkozást érinthet. Az öt év haladék véleményem szerint nagyon sok, meggondolandó lehet annak rövidítése.

A letétbe helyezés és a közzététel szabályai a javaslat szerint lerövidülnek április 30-ára, május 31. helyett; míg a konszolidálásba bevont vállalkozások esetében szeptember 30. helyett június 30. lehet a határidő. Ez a változás a megfelelő létszámú és felkészültségű, számviteli, könyvelői létszámmal, alkalmazottal bíró vállalkozások tekintetében nem okozhat problémát. Azonban a külső céggel, személlyel, megbízás alapján könyveltető kisebb vállalkozásoknál, a munkák torlódása, az egyéb, adózással kapcsolatos határidők betartása miatt - éppen az alapos és körültekintő munka elvégzése, a megbízható, valós összkép betartása érdekében - ez aggályos lehet. Javaslom az eredeti határidők megfontolását.

Fontos, pozitív eleme a javaslatnak a számviteli szolgáltatás fogalmának a meghatározása. Számviteli szolgáltatást a jövőben az végezhet, aki vagy könyvviteli szolgáltatást végezhet, vagy könyvvizsgálói tevékenységre jogosult, ez utóbbit külön törvény szabályozza. Könyvviteli szolgáltatás végzésére az jogosult, aki mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik, s a javaslat szerinti feltételeknek megfelel, amit kormányrendelet fog meghatározni.

A javaslat mentesíti az 5 millió forint árbevétel alatti vállalkozásokat a fenti kötelezettségtől. Ez a szabály véleményem szerint olyan könnyítést ad az érintett körnek, ami nem indokolt. Hiszen továbbra is megengedi azok számára a számviteli szolgáltatás nyújtását, akik nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel. A könyvvizsgálat szerepe, a könyvvizsgáló felelőssége a jelentés tartalmának meghatározásával növekedni fog. A könyvvizsgálatba bevont társaságok szabályai nem bővülnek, de nem is szűkülnek. Az 50 millió forintos árbevételi határ megmarad.

A könyvvezetés, de különösen a bizonylatolás terén szigorításokat tartalmaz a javaslat. A bizonylatok tekintetében új dolog a könyvviteli számlákra való hivatkozás, a kontírozás és a nyilvántartásokban történő rögzítés időpontjának és igazolásának megjelölése, továbbá az egyszerűsített számlán az aláírás megkövetelése. A bizonylatok megőrzése tekintetében új elem, hogy azokat nyolc évig olvasható formában kell megőrizni.

Az Országos Számviteli Bizottság feladata, működése nem változik. Tagjai közé a jövőben a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesülete is delegálhatna. Véleményem szerint az OSZB-nek a jövőben nagyobb szerepet kell vállalnia, különösen a számviteli sztenderdek kidolgozása kapcsán. Ezért a bizottság működését, feladatát részletesebben lenne szükséges szabályozni.

A javaslat, az eddigi gyakorlatnak megfelelően, felhatalmazást ad a kormánynak egyes részterületek rendeletben történő szabályozására: a már említett könyvviteli szolgáltatás feltételrendszerének kialakítása mellett a nemzeti számviteli sztenderdek kidolgozásának, készítésének feltételeit, a sztenderdek elfogadásának, bevezetésének, hatályba léptetésének követelményeit illetően. A nemzeti számviteli sztenderdek olyan szabályok, módszerek, eljárások, amelyek kötelező erejét társadalmi elfogadottságuk biztosítja, amelyek az adott szakterület meghatározó, a szakma által önként vállalt és elfogadott feladatokat, kötelezettségeket, módszereket tartalmaznák, és amelyeket a felhasználók és a szakterületen kívül állók is elfogadnak.

A javaslat kellően alapos abban a tekintetben, hogy megfelelő alapot és támogatást adjon a számviteli szakemberek számára a nemzeti számviteli sztenderdek megalkotására, s azok elfogadtatására.

A számviteli törvény legszorosabb kapcsolata a társasági adótörvénnyel van, bár kétségtelen, hogy mindkettőnek más és más a funkciója, és egymás nélkül is betölthetik szerepüket. A költségelszámolás, az adóalap meghatározása szempontjából szerencsésebb lett volna a két törvényjavaslat egyszerre történő tárgyalása, hiszen így nem látható pontosan, hogy a javaslat milyen hatással van a költségvetési kapcsolatokra. Az adóalapot érintő változások nagy része kiegyenlíti egymást. Azok a vállalkozások, amelyek élni tudnak az értékvesztés, az ingatlanok tekintetében a terven felüli értékcsökkenés vagy a kötelezettségek miatti céltartalékképzés lehetőségével, átmenetileg eredménycsökkentő hatásban részesülnek. Minden vállalkozás számára kedvező változás, hogy 30 ezer forintról 50 ezer forintra nő az egy összegben elszámolható eszközök egyedi beszerzési értéke.

Tisztelt Képviselőtársaim! A számviteli szabályozás célja, hogy a beszámoló megbízható és valós összképet adjon a gazdálkodó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A beszámoló a piac szereplői, a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára készül, éppen ezért a megbízható, valós összkép biztosítását elősegítő szabályok erősödtek meg, több esetben az irányelvektől való korábbi eltérések megszüntetése érdekében is.

A törvény 2001. január 1-jei zökkenőmentes bevezetéséig a végrehajtókat, a könyvelőket fel kell készíteni a változásokra. Ehhez kívánok minden kedves kollégámnak kellő erőt, egészséget és kitartást, képviselőtársaimnak pedig a törvény alapos kidolgozásához eredményes munkát!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu