DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt itt maradt, késői órákban is kitartó Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ha tíz év gazdasági fejlődésének részletes egyenlegét akarnánk megvonni, ahhoz természetesen több száz oldalra lenne szükség, de ez a néhány perc azért elegendő arra, hogy a fontosabb következtetéseket csokorba szedve megállapítsuk, valójában mit is értünk el tíz év alatt a gazdaság fejlődésében.

Ha ilyen szemmel tekintem át az elmúlt tíz évet, akkor megállapíthatom, nem történt más, mint hogy az összes eddigi kormányzat nagy igyekezettel, szorgalmasan végrehajtotta azt a külföldi forgatókönyvet, amelyet a nemzetközi pénzügyi intézmények a Nemzetközi Valutaalap közvetítésével írtak elő. Azokat a gazdaságpolitikai lépéseket hajtották végre, amiket minden eladósodott országban Dél-Amerikában, Afrikában és Magyarországon is végrehajtattak az adósság fejében.

Mi lett ennek az eredménye? Ma Magyarország vagyonától megfosztott, kisemmizett ország lett, hiszen e forgatókönyv hatására valójában elveszítette a teljes tulajdonát, hiszen a 90 százalékban privatizált tulajdon több mint kétharmada külföldi multinacionális cégek, bankok, pénzintézetek kezébe került, amely intézmények legfontosabb feladata az, hogy megforgatva a tőkét kivonják az országból. Ezáltal óriási erőforrás-kiáramlás történt. Hadd idézzem Nagy Pongrác egy remek tanulmányát, aki nem olyan rég leírta, hogy egy-két évet kivéve folyamatosan nettó tőkeforrás-kiáramlás történt az országból. Matolcsy György - aki jelenleg gazdasági miniszter, s mint ilyen, nyilván más értékrend mellett ítéli meg már a privatizációt - tanulmányában leírja, hogy több mint 5 ezer milliárd forint tűnt el úgy, hogy a korrupciós maffiarendszeren keresztül el is hagyta az országot.

Ha ennek a vagyonnak az eltűnésével összehasonlítom a sokat emlegetett adósságot, amelynek jelzálogaként a nemzet vagyona állt a háttérben, és amit feláldoztak a privatizáció során, akkor azt kell mondani, hogy az ezredfordulóra nem csökkent Magyarország adósságállománya. Jóllehet, bizonyos átrendezéssel a külföldi adósság forintadóssággá vált, de Magyarország ma is a világ egyik legeladósodottabb országa, hiszen a teljes adósságállomány meghaladja a 10 ezer milliárd forintot. Különösen súlyos kérdésként értékelhető és nemzetellenes lépés volt az energiaszektor 1995-96-ban végrehajtott privatizációja, a közművek külföldi kézbe adása és az élelmiszeripar privatizációja, amellyel rendkívül sérülékennyé tették a gazdaságot, és a magyar népesség életminőségének ezzel egy felgyorsuló leépülése történt meg.

Nézzük meg ennek a szociális következményeit! A magyar népesség több mint kétharmada a létminimum szintjén vagy az alatt él, tehát növekedett a szegénység, romlott az életminőség. Egymillió fölött van a munkanélküliek tényleges száma, és a szerkezetváltást, a technológiai váltást nem hajtották végre a külföldi cégek, mert nem volt érdekük. Ha viszont azt a forrást, amit kivittek az országból, bent tarthattuk volna, ha más adósságmenedzselést hajtottak volna végre, akkor mára egy virágzó magyar gazdaságot lehetett volna teremteni.

Ezzel szemben ha 2000-ben meghúzzuk az egyenleget Magyarországon a gazdasági fejlődés terén, akkor az olvasható ki, hogy egy kisemmizett, vagyonától megfosztott, gyarmati sorba süllyesztett országgá váltunk, ahol a nemzeti értékeket és érdekeket egyetlenegy kormányzat számára sem volt kiemelkedően fontos megtartani és védeni, mert idegen érdekeket szolgáltak ki. Tehát rosszabbul állunk, mint álltunk 1990-ben, mert eltűnt a nemzet vagyona, nőtt a szegénység, a társadalom az életminőséget tekintve óriási mértékben kettészakadt, egy szűk felső réteg - nómenklatúra-réteg - hatalmas mértékben meggazdagodott, a többség elszegényedett, és közben az adósságállomány sem csökkent.

Miközben ha a felelősségre vonást elvégezték volna, ha nem folytatták volna ott az előző, nemzetellenes cselekedeteket végrehajtó kormányzatok, ahol korábban abbahagyták, akkor a forrásainkat megtartva lenne reményünk Magyarország gazdasági fejlődésének felgyorsítására a nemzet érdekében. Ezért érthetetlen a számomra, hogy noha a jelenlegi kormányzat programjában teljes gazdasági átvilágítást, rendezést ígért, a privatizációs adósság felülvizsgálatát, ugyanott folytatja, ahol a Horn-Kuncze-kormány abbahagyta, ugyanazokat a hibás lépéseket viszi tovább, jóllehet alkalma és lehetősége lenne valamennyi általam említett kérdés felülvizsgálatára, rendezésére, a gazdasági és pénzügyi nagytakarításra.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu