DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr a napokban a bővülés évtizedéről beszélt. Ezt a szociológiai felmérés a kedvező makromutatók ellenére is cáfolja, mert a lakosság nagy része nem így vélekedik. A reálbérek növekedési üteme nem megfelelő, a reálnyugdíjak növekedési üteme sem jó.

A 2000-ben eddig megvalósított 8 százalékos nyugdíjemelés biztosan nem jelent reálnyugdíj-növekedést, hiszen a fogyasztói árak várhatóan több mint 9 százalékkal emelkednek. A KSH jelentése alapján 2000 januárjában és februárjában nemzetgazdasági átlagban a bruttó névleges kereset 13,3 százalékkal nőtt, de a költségvetési intézményeknél csak 7,6 százalék volt a növekedés az előző év hasonló időszakához viszonyítva, így a nyugdíjasok - a költségvetési intézmények dolgozóihoz hasonlóan - reálérték-csökkenést szenvedtek el.

Az egy főre jutó nyugdíj összege hazánkban körülbelül 30 ezer forint. Ez 1999-ben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak nettó havi átlagkeresetének 59 százaléka volt, ugyanakkor 1995-ben az akkori átlagkeresetnek az akkori átlagnyugdíj 62 százaléka volt. Tehát nő az olló a bérek és a nyugdíjak között a nyugdíjak rovására.

Az Európai Unió országaiban nincs ilyen negatív tendencia. Hazánkban a havi átlagnyugdíj az Unió átlagának csak 35 százalékát teszi ki.

(18.30)

A kormány ígéretet tett arra, hogy amennyiben az infláció és a bérek növekedése a tervezettet meghaladja, akkor novemberben emelik a nyugdíjakat is. Az egyértelmű, hogy novemberig nem érdemes várni, mert már júliusban kevés hibával megállapítható az évi infláció és béremelkedés mértéke.

Az árváltozások nem azonos hatással vannak a társadalom különböző rétegeire, mert a jövedelem nagysága, a fogyasztói szokások és fogyasztói szerkezetek nagyon eltérőek a különböző rétegeknél. Az közismert, hogy a nyugdíjasok jelentős része alapvető élelmiszerekre, lakásfenntartásra és gyógyszerre költi a nyugdíját. 1999-ben 33 százalékkal nőtt a gyógyszerek és gyógyáruk ára, 17 százalékkal az elektromosenergia-, csatorna- és vízdíj, 20 százalékkal a tévéelőfizetés és 27 százalékkal telefondíj. Az árnövekedés 2000-ben is tovább tart, ha nem is ilyen mértékben. Aggasztó az az árrobbanás, ami a benzin árában hétről hétre bekövetkezik. Ez a szállítási költségeket, ezáltal az alapvető élelmiszerek árát is tovább növelheti. Az is igen kedvezőtlenül érinti a nyugdíjasokat, hogy a földgáz árát a közeljövőben minden bizonnyal 10 százaléknál jobban emelik.

Ha azt akarjuk, hogy a nyugdíjak reálértéke növekedjen, akkor ne az átlagos áremelkedést, hanem a nyugdíjasok fogyasztási kosarát, az alapvető élelmiszereket, a lakásfenntartási költségeket és a gyógyszereket, a gyógyárukat, vagyis a fent említett árváltozásokat vegyük figyelembe. Tudom, hogy ez gondot okozhat, de a KSH-adatok erre lehetőséget adnak. Az egyértelmű, hogy ezen áruk, szolgáltatások árszintnövekedése 2000-ben nagyobb lesz, mint 10 százalék.

A nyugdíjasok számára igen fontos a biztonság is. Ezért évekre előre meg kell határozni, hogy a svájci indexálás vagy az előző évi nettó bérek, vagy csak a várható infláció legyen a nyugdíj kiszámításának alapja. Az természetes, hogy hazánkban az egyre gyarapodó gazdaságban a nettó bérnövekedés jobb lehetőséget kínál a nyugdíjasok reálnyugdíjának a növelésére. Most már jóval nagyobb a takarónk, mint a '90-es évek közepén volt, így tovább lehet nyújtózkodni a nyugdíjak esetében is.

Miniszterelnök úr a bővülés évtizedéről szólt. Jusson ebből a nyugdíjasoknak is!

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu