HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlési Biztos Hölgy és Urak! Azt hiszem, hogy így a vita vége felé, legalábbis az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentéséről szóló vita végén kétféle megoldást választhatok. Az egyik az, hogy az elismerő szavakat próbálom tovább variálgatni, a másik pedig az, hogy megpróbálok új szempontokat felvetni ezzel a kitűnő jelentéssel kapcsolatban.

Nagyon tisztelem a biztosok személyét, szigorúan magánemberként azt sem titkolom el, hogy a távolabbi jövőben örvendetesnek találnám, ha az országgyűlési biztos helyettese után egyszer majd az országgyűlési biztos is egy más, magasabb közjogi méltóságba jutna, de erről még, azt hiszem, nagyon távoli beszélni.

Most inkább arra emlékezve is, hogy nemrég ünnepeltük a rendszerváltozás tízéves évfordulóját, valamilyen módon a magam nagyon szerény hozzájárulásával a rendszerváltozás tíz évének emberi jogi mérlegét szeretném megvonni a beszámolóra hivatkozva, az idei és az előző évi beszámolókra hivatkozva.

(12.20)

A tekintélyuralmi rendszerekre, a Horthy- és a Kádár-rendszerre egyaránt jellemző volt az, amit József Attila oly zseniálisan fortélyos félelemként jellemzett, az az állapot, amikor az embereket nem gyilkolják meg, nem kínozzák meg feltétlenül meggyőződésük miatt, de jobb, ha óvatosak, jobb, ha tartózkodnak - ahogy a köznyelv mondja: jobb, ha befogják a szájukat. Ezért mondta Bibó István, a demokratikus szocializmus egyik legnagyobb gondolkodója ebben a században, hogy a demokrácia félelemmentes létezéssel, a félelem nélküli élettel jellemezhető.

Közelebb kerültünk-e az elmúlt tíz évben a félelemmentes élethez, az emberi méltóság általános megbecsüléséhez? A magas politika, a sajtószabadság és a politikai demokrácia szintjén igen, de azt hiszem, a hétköznapi élet tekintetében nagyon-nagyon kevéssé. Ezért van szükség az ombudsmani hivatalra, ezért van szükség hazai és külföldi emberi jogi szervezetek, civil szervezetek - elnézést az idegen szóért - úgynevezett watch-dog szerepére; minden nap és minden órában figyelni kell, hogy az emberek mindennapi szabadsága és szabadságérzete növekszik-e, netán csökken.

A rendőrség szükségszerűen szóba kerül minden emberi jogi és állampolgári jogi beszámolóban. Köztudott, hogy Magyarország nemzetközi megítélésénél is az egyik legtöbb aggály a rendőrségi atrocitásokkal szemben merül fel. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy a bűnözés az elmúlt tíz évben a sokszorosára nőtt, s lényegében mindannyiunknak van oka - potenciális oka legalábbis - rettegni, és ez a kettő valójában nagyon is összefüggésben áll egymással. A lakosság retteg a bűnözőktől, akik egyre brutálisabban támadnak, ugyanakkor azt látjuk néha, hogy a rendőrség is félni látszik az elvadult bűnözőktől, éppen ezért frusztrált állapotában csap le a vétlen állampolgárokra és a kis bűnözőkre. Helytelen tehát csak azt mondani, hogy a rendőrségi atrocitásoknak véget kell vetni, de ugyanilyen helytelen egyszerűen csak keményebb fellépést követelni. Az erős és a jól kiképzett rendőrség, amelynek van intellektuális tudása és anyagi eszközei, határozott a valódi bűnözőkkel szemben és belátó az apró normasértők irányában. Ezt kellene elérni. Egyszerűen szakmailag rossz és gyenge az a rendőrség, amely a vétlen emberek emberi jogait sérti. Itt alapvetően szakmai hibáról van szó, aminek a kijavításához természetesen nagyon-nagyon sok pénz is kellene.

Fel kell tenni azt a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, hogy megszűnt-e az emberek mindennapi félelme a munkahelyeiken. Azt hiszem, akik ezt a közvetítést hallgatják, és akik itt ülünk e Házban, tudjuk, hogy erre a kérdésre sajnos "nem" a válasz. A magánszférában mindennapi tapasztalat, hogy az emberek még betegségeiket is letagadják, nehogy elveszítsék állásukat; nem merik kivenni a betegszabadságot, sok esetben a rendes évi szabadságot sem; a munkahelyi zaklatást a nők gyakran bizony kénytelenek eltűrni azért, nehogy elveszítsék állásukat. A szakszervezeti tevékenység, amely alapvető emberi jog minden nemzetközi deklarációban, a magánszférából lényegében vagy nagyon nagy mértékben kiszorult. Ilyen módon a jogsértések jelentős része el sem jut azokhoz, akik ezekben a kérdésekben felléphetnének.

Szóba kerültek itt a multinacionális cégek. Sajnos a magyar munkahelyekre ugyanolyan mértékben jellemző, hogy az európai uniós bérek töredékéért a munkavállalóknak olyan bánásmódot kell elviselni, ami alapvetően sérti az emberi méltóságot.

Tisztelt képviselőtársaim, fájdalommal ki kell mondani, hogy a közszférában újjáéledt a politikai diszkrimináció. Az természetes, hogy egy kormányváltás után bizonyos szintig kicserélik a köztisztviselőket. A leghelyesebb, ha ez gyorsan követi a kormányváltást, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mire számíthat. Ma azonban azt látjuk, hogy ez elhúzva, két éve folyamatosan folytatódik. Megkockáztatom, tisztelt képviselőtársaim, még ha lesznek is olyanok, akik nem értenek vele egyet, hogy egy kormányszervnél vagy egy jobboldali többségű polgármesteri hivatalban a baloldali meggyőződés vállalásához ma legalább olyan bátorság kell, mint tizenöt-húsz éve a vallásos meggyőződés vállalásához kellett. Nem helyes, hogy ez így van, tisztelt képviselőtársaim!

Ami a másodlagos emberi jogokat, a szociális jogokat illeti: a megfelelő otthonhoz, de legalábbis a szálláshoz való jog alapvető emberi jog; nemcsak alapvető szociális, de alapvető emberi jog is. A növekvő hajléktalanság ezt az emberi jogot sérti nap mint nap a fővárosban és vidéken egyaránt, és ez természetesen közös intézkedést kívánna tőlünk.

A cigányság helyzetéről nagyon sokat kellene beszélnünk. A hátralévő időben sokat nyilván nem tudok mondani, de az a szociális kirekesztés, amiben a cigányság nagy része él Magyarországon, az emberi jogok alapvető megsértését illeti. Tudom, hogy az országgyűlési biztosok keveset tehetnek ebben a kérdésben, s ami keveset tehetnek, azt megtették, ezért tisztelet illeti őket. Természetesen ez még ma téma lesz a kisebbségi biztos beszámolója kapcsán is, de általános emberi jogi sérelemként is meg kell említeni, hiszen itt nem egy etnikum, hanem egy szociális réteg sérelméről is szó van.

Röviden szeretném tájékoztatni a biztos hölgyet és urakat, valamint az Országgyűlést, hogy az Európai Unióban készül az alapvető jogok chartája. Magam mint az Európa Tanács szociális bizottságának tagja azok közé tartozom, akik azt szeretnénk elérni és azért dolgozunk brüsszeli EU-s kollégáinkkal együtt, hogy a szociális jogok minél tágabb értelemben kerüljenek bele az alapvető jogok európai chartájába, amelyet aztán természetesen Magyarországnak is tekintetbe kell venni.

Gönczöl Katalin asszony is említette a harmadik generációs környezeti jogokat. Valóban aggasztó, hogy alig-alig szankcionálhatóak a környezeti ártalmak, de még aggasztóbb, hogy sokszor az információkat sem ismeri a lakosság. Egyetlen adatot hadd említsek. Délelőtt szakértőkkel tisztáztam, hogy amit mondok, amögött valóság van-e, sajnos megerősítettek, hogy igen. Magyarországon a tüdőrákos megbetegedések egyharmadát a radon okozza, ami a radioaktív termékek lebomlásából, építőanyagokból, szénerőművek melléktermékeként kerül a levegőbe. A lakosságnak gyakorlatilag semmilyen információja nincs arról, amit ez a veszélyeztetés jelent. A környezeti károk, a környezeti veszélyeztetések - amelyek miatt évente több tízezer ember hal meg - egyszerűen ismeretlenek a lakosság szélesebb rétegei előtt, bizonyos környezeti szennyezések ma is a bizalmas vagy a titkos kategóriába tartoznak.

Természetesen a különböző emberi jogok sérelmei összeadódnak. Mindannyian tudjuk, a szegénység fokozott hátrányaihoz tartozik, hogy az állampolgári jogaikkal nem tudnak megfelelően élni. A környezetszennyezés is egyre inkább oda koncentrálódik, ahol a szegény emberek élnek. Abban, tisztelt képviselőtársaim, hogy Magyarországon a születéskor elvárható életkor sok évvel alacsonyabb az európai átlagnál, végső soron benne van az is, hogy a tartalmas emberi élethez való jogainkat sem az állam, sem a magánszektor, és olykor maga az állampolgár sem becsüli igazán. Mind a három kategóriás emberi jogokra igaz az, hogy ha a szabadságérzetünk nagyobb lenne, ha a jogaink erősebbek lennének, ha a szociális biztonsághoz való jogunk jobban érvényesülne és ha a környezetvédelem magasabb szintre jutna, akkor az emberi élet tartalmasabb lehetne Magyarországon. Végső soron ennek a biztosítása, elősegítése az ombudsmanok legnemesebb feladata is, együtt a politikai pártokkal, a civil szervezetekkel, a médiával, a közvélemény formálóival.

Ezért köszönöm ezeket a jelentéseket. Természetesen el fogom fogadni, és remélem, hogy jövőre kevesebb jogsértésről s még tartalmasabb intézkedésekről kapunk jelentést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu