BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, ha más nem jelentkezik. Módosító indítványhoz szólva nyilván abból kell kiindulni, hogy az eredeti javaslathoz képest mennyiben tér el, mégis, néhány szóban reagálnom kell a Pető Iván által elmondottakra. A kulcskérdés az, hogy hogyan tekintjük azt a típusú testületet, amelyben a parlament egyes frakcióinak a mandátumarányuktól függetlenül azonos képviseletük van. Ez a vitákban többször elhangzott olyan módon, hogy a diktatúra az, amelyik ezt valósítja meg, és a demokrácia az, amelyik a mandátumarányt teljes egészében leképezve kívánja a szavazati jogot biztosítani. Ehhez annyit hadd tegyek hozzá, hogy nyilván a házbizottság ebben a parlamentben 1990 óta nem olyan alapon működik, hogy ebben diktatúra valósuljon meg.

Ugyanennél a médiatörvénynél, az 1996-os I. törvénynél maradva, ez szabályozza az ORTT-t és a közszolgálati műsorszolgáltató kuratóriumi elnökségét. Nyilvánvalóan, ha ezen törvény keretein belül az egyik testület törvényileg másképp nem jöhet létre, mint oly módon - a jelenlegi szabályozás szerint -, hogy az azonos oldalon lévő pártoknak, függetlenül attól, hogy milyen a mandátumarányuk, csak azonos szavazati joguk lehet, feltételezem, hogy amikor ezt megalkották, 1996-ban, akkor nem úgy gondolták, hogy a törvény egyik fele diktatúrát képezne, a másik pedig demokráciát.

Néhány nehézségéről hadd szóljak a Pető Iván által javasolt módosításnak. A parlament által választott testületek ugyan nem kell hogy pontosan leképezzék alkotmányosan a parlamenten belüli testületeket, de eddig ez oly módon történt, hogy a tagoknak a szavazati aránya - legalábbis azonos oldalon - azonos volt, tehát azonos súllyal tudott hozzászólni egy adott kérdéshez. Nyilvánvalóan ez a javaslat, szemben az SZDSZ által eddig hangoztatott céllal, amely a kétpólusú politikai berendezkedés elkerülését tűzte ki célul, ez a mandátumarányos javaslat már most, ebben a helyzetben is, a mai parlamenti összetételre vonatkoztatva is tökéletesen ellentétes irányba hat, mert a mandátumaránnyal pontosan a két nagy pártnak teszi azt lehetővé, hogy attól függetlenül, hogy a többi párt hogyan vélekedik egy adott kérdésben, a kétharmados többséget ez a matematikai szavazatmegoszlási arány is biztosítani fogja. Tehát szemben akár az előzetesen a MIÉP által javasolt 12 tagú elnökséggel, amelyben a hat frakció 2-2 képviselőt jelölhetett volna, vagy azzal a javaslattal, amelyet az MSZP-SZDSZ tartott helyesnek, hogy 8 tagú elnökségek legyenek, és a 4-ből két MSZP, 1 SZDSZ, 1 MIÉP, ezekhez képest is ez a javaslat egyértelműen abban az irányban jelent elmozdulást, hogy a két nagy párt egyértelműen döntést tud hozni.

A másik nehézsége ennek, csak egy példát hadd mondjak: nyilván nem egy ciklusra kívánjuk ezt a javaslatot - ha elfogadnánk - megalkotni: előfordulhat, hogy egy 30 százalékos ellenzéki mandátumarány van, 70 százalék kormánypárt. Ebből a 30 százalékból 25 százalék mandátumaránnyal egy párt rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a szavazatok 50 százaléka ennek arányában oszlik meg az adott ellenzéki oldalon, ez 41,6 százalékos szavazati arányt jelöl. Magyarul, ha ilyen módon a mandátumarány szerint osztjuk szét, akkor az az eset áll elő, hogy a nem legnagyobb párt egy ellenzéki, de viszonylag nagy mandátumszámmal rendelkező párt mindent vétózni tud.

(15.50)

Tehát én ezekkel a számszerű adatokkal azt akartam megvilágítani, hogy a látszólag arányos és pontos szavazati lehetőség milyen ellentmondásokhoz vezet.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu