VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy a kérdésére, az interpellációjára válaszolva tájékoztassam önt és a tisztelt Házat azokról a kedvezményekről, amelyek ma az adórendszerben a balatoni turizmust szolgáló vendéglátásnál és vállalkozásoknál is igénybe vehetők.

A fizetővendéglátók többféle személyi jövedelemadózási mód közül választhatnak. Alkalmazhatják a 20 százalékos forrásadót, amely már önmagában is kedvezményesnek tekinthető, és emellett járulékfizetési kötelezettség sincs. Választhatják az önálló tevékenység szerinti adózást is, ahol a költségeikkel tételesen elszámolhatnak. Például az ön interpellációjában szerepeltetett példa esetében, ahol a bevétel mintegy 70-75 százalékát a költségek teszik ki, ez kedvező adózási mód lehet.

Különösen fontos hangsúlyozni, hogy a balatoni fizetővendéglátók is alkalmazhatják az úgynevezett tételes átalányadózást, amely magában foglalja a fizetővendéglátó tevékenység utáni személyi jövedelemadó- és általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget is, és összege szobánként évi 24 ezer forint. Ha például csak egy szobát ad ki a magánszemély két hónapra, napi 4 ezer forintos szobaárral számolva a bevétel 240 ezer forint, ehhez adóhatósági igazolás használható fel. A tételes átalányadózónak a tételes átalányadó alkalmazásának időszakában nem kell pénztárkönyvet vezetnie. A tételes átalányadózás alkalmazható abban az esetben is, ha a fizetővendéglátás a szálláshely közvetítésével foglalkozó kifizetőn keresztül valósul meg.

Az előzőekben részletezettek alapján a magánszemély a számára optimális adózási forma választásával minimalizálhatja a fizetendő adó összegét. Számításaink szerint a tételes átalányadózás lehet az egyik kedvező adózási mód. Ha például csak egy szobát ad ki a magánszemély két hónapra, ahogy az előbb mondtam, az 240 ezer forintos bevételt jelent, a fizetendő adó pedig 24 ezer forint, ami mindössze 10 százalékos adót jelent, 24 ezer forinttal kevesebbet, szemben a bérbeadásra vonatkozó 20 százalékos adókulcs alkalmazásával.

(15.20)

Az idegenforgalmi adót az önkormányzat döntése alapján vagy az üdülőépület után kell a tulajdonosnak kifizetnie, vagy az üdülővendég fizeti a szállásdíj összege vagy a vendégéjszakák száma szerint a tulajdonosnak, aki a beszedett adót továbbítja az önkormányzatnak. Az adóztatás ismertetett módszerei szerint többségében az üdülővendégek viselik ezt az adónemet, és csak kisebb arányban az üdülőtulajdonosok. Ezt mutatja, hogy 1999-ben összesen 348 településen a vendég és 170 településen az üdülőtulajdonos az adót ténylegesen fizető személy. Hasonló az arány Somogy, Veszprém és Zala megye együttes adatainál. E térségben 118 település alkalmazza a vendég adóztatását és 53 településen fizetnek üdülőépület után a tulajdonosok.

Az önkormányzatoknak is érdeke, hogy a helyi adóbevételeket az infrastruktúra fejlesztésére fordítsák. A befolyt adóbevételek felhasználása szempontjából az önkormányzatiság elvével ellentétes lenne, ha egy adott helyi adónemből, jelen esetben az idegenforgalmi adóból származó bevételt egyes részterületekre, részfeladatokra osztanák fel. Ezen az alapon például az építményadót csak a középületek építésére, felújítására, a telekadót pedig csak közterek parkosítására lehetne felhasználni. Mindez nyilvánvalóan az érintett önkormányzatok pénzügyi autonómiáját szűkítené, végső soron ésszerűtlen helyi gazdálkodási kötelezettségekhez vezetne.

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu