DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A termelőszövetkezetek, azok jogutódai, valamint a kárpótlás igazi nyertesei - azok, akik nagybirtokokhoz jutottak felvásárolt kárpótlási cédulák útján - kivonultatták a gépeiket, és kivezényelték a munkásaikat az út szélére.

Ez a demonstráció már régen készülődött. Többször meghirdették, a demonstráció céljait megjelölték, majd visszavonták, majd a demonstráció céljait megpróbálták újra meghatározni. Nem volt könnyű. Az időpontban még csak meg tudtak egyezni, de mi a cél? Hiszen a leplezett céloknak nyilvánvalóan politikai célokat kellett szolgálniuk. (Dr. Kis Zoltán: Jól mondja!) Következésképpen oly módon kellett meghatározni, hogy ez a leplezett cél ne derüljön ki, hogy ez a leplezett cél lehetőleg valami olyasmit takarjon, mintha a tüntetők a mezőgazdaság féltése miatt jelentek volna meg az út szélén.

Tisztelt Ház! Természetszerűnek adódott, hogy az elsődleges és legfőbb ok az legyen - legalábbis a megjelölés szerint -, hogy megszegték azt a bizonyos megállapodást, amely úgy híresült el, hogy agrárbéke. Valóban, vizsgáljuk most meg, és próbáljunk beletekinteni: megszegte-e és ki szegte meg az agrárbékét? Egyáltalán fölmerül az emberben: szükség volt-e és érdemes volt-e az agrárbékére vonatkozóan megállapodást létrehozni?

Azt gondolom, hogy ha előbb a második kérdésre válaszolunk, azt kell mondanunk, hogy igen, szükség volt, mert mindenki tudja, hogy a mezőgazdaság nem most, nem tíz éve, évtizedek óta súlyos helyzetben van, hogy az agrárolló egyre inkább szétnyílik, hogy az agráriumból élők egyre nehezebben élnek meg mindabból, amit nagyon kemény, véres verejtékkel keresnek meg.

Tisztelt Ház! Itt azonban másról van szó. Az agrárbéke-megállapodás megkötésekor mindenki előtt világos volt - azok előtt is, akik most a tüntetést megszervezték -, hogy az ott meghatározott követelések nem egy forrásból és nem egy helyből táplálkozhatnak. Világos volt, hogy vannak olyan részek, amelyek az Országgyűlésen múlnak, hiszen költségvetési tételek; olyanok, amelyek a kormányon múlnak, hiszen csak kormánydöntésekkel lehet elhatározni; olyanok, amelyek a Gazdasági Minisztériumra vagy a Pénzügyminisztériumra vagy éppen a KHVM-re tartoznak.

Ezeket a kérdéseket nem vállalhatta másként - és ez a szerződésből egyértelműen kiderül - az FVM, csak úgy, hogy támogatja ezeket a jogos igényeket. Mindazon kérdésekben azonban, amelyek az FVM kompetenciájába tartoznak, a teljesítés megtörtént. És ez a teljesítés - azt kell mondanom - teljes körű volt, és e tekintetben hiba nélküli.

Talán egy apró hiba mégis van, és legyünk most feltáró jellegűek ebben! Ugyanis az egy éven túli hitelek kérdésében a szerződés azt tartalmazta, hogy november 15-éig kell az FVM-rendeletnek megjelenni. Ez sajnos november 27-én jelent meg, de ez talán még nem feltétlenül indok arra, hogy tüntetést szervezzenek.

Nos, tisztelt Ház, nem is erről volt szó. A feliratok egyértelműen árulkodtak: vesszen a kormány és különböző személyek! A támadások egyértelműen politikai jellegűek voltak. Ezek után tehát ismételten föl kell tenni a kérdést: érdemes-e, szabad-e ilyen megállapodásokat kötni? Azt gondolom, nemcsak érdemes, de kötelező is; legalábbis azokkal a szereplőkkel, akik megbízható szerződési partnerek.

Mert kérem szépen, aki egyszer már turpis módon járt el különböző szerződéseknél - aki úgy gondolja, hogy ő az özvegyek és árvák, valamint a nyugdíjasok támogatását úgy fogja végrehajtani, hogy 500 forint helyett 2000 forintért fölvásárolja azok kárpótlási jegyeit abban a biztos tudatban, hogy azokért a kárpótlási jegyekért nem mezőgazdasági területet, hanem olyan területet vásárol, amelynek a belterületbe vonása már elhatározott tény -, azt gondolom, hogy az máskor is turpis szerződést fog kötni.

Meg kell tehát egyértelműen vizsgálni, hogy kivel kötünk szerződést. Meg kell világosan vizsgálni, hogy ki az, aki igazán akarja az agrárbékét. Szilárd meggyőződésem, hogy senkinek nem lehet kétsége: a Független Kisgazdapárt, annak az FVM-je 1999 tavaszán meghirdette a stratégiai programját.

Ez a program mindenki előtt világos. A program egyértelmű: mi szektoregyenlőséget akarunk. De ahhoz, hogy a szektoregyenlőség helyreálljon, ahhoz nem lehet, hogy azonos mércével mérjünk azokkal szemben, akinek lesöpörték a padlását, akit tönkretettek 50 év alatt, aki a nyomorúságból indult el, az tehát azonos legyen azzal, aki minden gépet, minden eszközt, minden egyebet birtokol. Azonossá kell tenni őket! Azt hiszem, hogy az agrárbékét akkor szolgáljuk.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban. - Dr. Kis Zoltán: Jó volt!)

Forrás: parlament.hu