HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, így a tanév vége felé - ez az utolsó tanítási nap - célszerű mindenképpen kitérnünk az iskolák helyzetére, és ezen belül is elsősorban a pedagógustársadalom helyzetére. Azért is indokolt a kitérés erre a kérdésre, mert a második tanévét zárja a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezette kormány, és itt az ideje annak, hogy az első időszak alapján valamilyen módon számot vessünk arról, hogy mi is történt a pedagógusszakma számára ebben az időszakban.

Akár a Fidesz programjában, akár a kormányprogramban olvasható volt kiemelten, kurzív formában a pedagógusok számára az ígéret: évente 8-10 százalékos reálkereset-növekedés. Ez volt az ígéret, és azt gondolom, hogy sok pedagógusok egyébként joggal várta azt, hogy ez az ígéret lesz az, ami segíthet a tényleg rossz helyzetén. Az is igaz - ezt tegnap a miniszter úr is elmondta itt, a Házban; csak azért említem, hogy megkönnyítsem az államtitkár úr dolgát -, hogy '94-98 között romlott a pedagógusok helyzete Magyarországon - persze nem kellene elfelejteni, hogy Magyarországon gazdasági válság volt ebben az időszakban. Jelenleg szerencsére évi 4-5 százalékos gazdasági növekedéssel számolhatunk, így volt ez 1999-ben és így van 2000-ben is, tehát azt gondolom, hogy minden alapja meglett volna annak a bizalomnak - ami a választásokban akár megjelenhetett volna -, hogy lesz végre egy tisztességes pedagógusbér-növelés.

Ezzel szemben a következő történt: 1999-ben - most már ismert adatok szerint - maximum 1,5-2 százalékkal emelkedett a pedagógusok reáljövedelme - félreértés ne essék, nem az alapbére, hanem a reáljövedelme - úgy, hogy ráadásul körülbelül 30-40 ezer pedagógusnak csökkent a reáljövedelme. Ezek természetesen azok a pedagógusok voltak a minőségi bérpótlék elvételével, akik a szakmai kiemelt képességű, tehetséges emberei, akik megkapták azt a lehetőséget, hogy többet kereshessenek, tőlük elvették ezt a lehetőséget. Körülbelül 10-15 ezer olyan pedagógus van - általában a legeslegjobbak -, akiknek nominálisan is csökkent 1999-ben a jövedelme. Ez a 1,5-2 százalék nemhogy csökkentette volna az ollót a versenyszféra és a közalkalmazotti szféra között, hanem tovább növelte az ollót a bérkülönbségekben, tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy 1999-ben semmiféle előrelépés nem történt, még akkor sem, ha a minisztérium büszke volt arra a fantasztikus eredményre - a fókuszált béremelésre -, aminek egy kétségtelen eredménye volt: az egészségügyben ennél tényleg sokkal rosszabb helyzet volt és van ma is. Azt gondolom, hogy erre önmagában nem kellene büszkének lennünk.

A 2000. év még sajátosabb, hiszen az adatokat ismerve most már nyugodtan kimondhatjuk - a ma reggeli szakértői adatok alapján kimondható -, hogy az idén 8-9 százalékos inflációval lehet reálisan számolni, ezt kell összevetni a 8,25 százalékos jövedelemnövekedéssel: ez 0 százalékos reáljövedelem-növekedés 2000-ben. Összességében tehát a körülbelül 20 százalékos első két évben beígért reáljövedelem-növekedéshez képest nagyjából a nulla szintjén állunk.

Ehhez képest érdekes a 2001. évi terv. Azért tartom fontosnak, hogy erről most beszéljünk, hiszen talán még kormánypárti képviselőtársaim vagy akár kormányzati erők is végiggondolhatják újra azt az elképzelést, amit én a lehető legrosszabbnak tartok a 2001-es pedagógusbér-rendezés vonatkozásában.

Miről szól ez a harmadik elem? Miről fog szólni, ha így lesz a 2001. év? Egyrészt ígérve vagyon a szakma számára egy 7,5 százalékos bérnövekedés.

(13.50)

6-7 százalékos inflációs rátával számolva ezek a realitások; gondolom, a Pénzügyminisztérium megint megpróbálkozik ezt egy kicsit alábecsülni, de a realitások nagyjából ezt mutatják 2001-ben, és ez megint a 0 százalékot jelenti. Ehhez hozzá lehet tenni ezt a bizonyos szeptemberre - tehát csak 2001 szeptemberére -, összesen három-négy hónapra ígért béremelést 10 és 20 százalék között, ezt nem tudjuk pontosan - én inkább a 10-et tartom reálisnak, ismerve az Oktatási Minisztérium fantasztikus erejét, a 10-et látom megvalósíthatónak -, azonban ez a lépés össze van kapcsolva egy 10 százalékos óraszámemeléssel.

Zárójelben jegyzem meg, hogy előkerestem 1996-ból Pokorni Zoltán akkor még ellenzéki képviselőtársam parlamentben elmondott heves véleményét - valahol arrafelé - az akkori, egyébként alacsonyabb mint 10 százalékos óraszámemeléssel kapcsolatban. Pokorni Zoltán akkor nagy vehemenciával, hosszasan azt mondta a parlamentben, hogy a legsúlyosabb minőségellenes lépés az óraszámok felemelése. Ehhez képest most egy magasabb szintről indulva mondja a miniszter - aki jelenleg sajnos nem tud itt lenni - a 10 százalékos óraszám-növekedést, egy olyan időszakban, amikor a fő jelszó úgy egyébként az iskolai minőség emelése.

Azt gondolom, mindenki számára elfogadhatatlan egy ilyen típusú megoldás. Ha ez úgy lesz, ahogy most van a tervekben, akkor a tanári szakmának 2001-ben újból egy 0 százalékos reáljövedelem-emelkedéssel kell szembenéznie. Marad a 2002 - várjuk az akkori eredményeket!

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu