KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A személyi jövedelemadóról szóló törvény és a társasági adóról szóló törvény általános vitájának vége felé, azt gondolom, érdemes a kiindulópontra visszacsatolnunk. Én ezt a kiindulópontot a miniszterelnök úr hétfői idénynyitó beszédénél határoznám meg. A miniszterelnök úrnak ugyanis volt minimum két kijelentése, amely nem fedte a valóságot, és természetesen összefügg e két törvényjavaslattal; és minimum egy kijelentése, amely téves következtetést fogalmazott meg.

Mi volt az a két közlése, amivel valótlanságot állított, és természetesen összefügg az adócsomaggal?

Először is: a miniszterelnök úr értékelte a gazdasági folyamatokat; az ő sajátos megítélése szerint '98-tól fejlődik úgy a gazdaság, hogy a növekedés nem jár együtt az államháztartás egyensúlyának felbomlásával. Nos, a tények alapján azt lehet mondani - ellentétben a miniszterelnök úrral -, hogy Magyarország fejlődése azért kimagasló, mert a '95-ös stabilizálás és a '95 végén lebonyolított privatizáció nagy összegű bevételének adósságtörlesztésre fordítását követően a növekedés már 1996-tól kezdődően nem járt együtt az egyensúly felbomlásával. Elég csak megnézni azokat az anyagokat, amelyeket a Pénzügyminisztérium vagy a kormány adott ki, ami az egyensúlyra vonatkozik; ezek ismertetésétől most eltekintenék.

A költségvetés hiányának kismértékű változását eddig senki nem nevezte egyensúlytalan állapotnak. Mivel 1998 már a harmadik olyan év volt, amire a miniszterelnök úr is utalt, amikor a gazdaság relatív dinamikus növekedése úgy ment végbe, hogy az egyensúly fennmaradt, a hatalom megszerzése érdekében a polgárok felé tett vállalás nem nélkülözte teljesen a realitást, vagyis nem volt minden alap nélküli a nagyarányú adócsökkentés ígérete. De hát ezt most már látjuk, hogy nem teljesült és nem fog teljesülni.

A miniszterelnök második félrevezető kijelentése az volt, hogy "úgy kezdhetjük meg az adótörvények tárgyalását, hogy a képviselők ismerhetik a költségvetés főbb irányszámait". Nos, ahogy erről már többen szóltak, a mai napig nem tájékoztatta a kormány az Országgyűlést az államháztartás fontosabb kiadási és bevételi előirányzatairól. Tavaly legalább az államháztartás főbb adó- és adó jellegű bevételeiről, illetve azok arányáról kaphattunk tájékoztatást. Éppen ezért volt különös számomra hétfőn hallani azt a kisgazda frakcióvezető szájából, hogy az adótörvényekkel szemben megfogalmazott mindenféle kritika ellenére a kisgazdák a költségvetést elfogadják.

A miniszterelnök hosszan beszélt arról, hogy miért azt a társadalompolitikát követi a kormány, amelyből következik a viszonylag jól kereső, gyermekes családok támogatása. E hosszú magyarázkodásból vezette le a miniszterelnök úr azt a megítélésem szerint téves következtetést - ezt ma már nagyon sokszor elmondtuk egyébként -, hogy a második és harmadik gyermek vállalásának elősegítésével lehet érdemben változtatni az oly kedvezőtlen népesedési folyamaton. Ezek után nem lehet azon csodálkozni, tisztelt képviselőtársak, hogy a Fidesz gondolatkörén kívülre szorulnak azok a fiatal, dolgozó, de még nem gyermekes és - ha szabad úgy fogalmaznom - még nem teljesen polgárok, akiknek ugyan még nincs gyerekük, de barátságosabb adókörnyezetben esetleg vállalkoznának az első gyermek világra segítésében.

Mindezek után, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet csodálkozni, hogy én mint ellenzéki képviselő egyetértek azon megalapozott kormánypárti vezérszónoki véleménnyel, hogy a most tárgyalandó törvénycsomaggal az adóprés nem lazul. Vagyis igaza volt Varga Mihály államtitkár úrnak, amikor az expozéban azt mondta, hogy a családoknak nem kell újragondolni a családi költségvetést. Én most hozzátenném, hogy azért nem kell újragondolni, mert sem 2001 elején, sem 2002 elején nem fedezhetik fel a Fidesz nagyvonalú ígéreteit. Nincs alapja az újragondolásnak, államtitkár úr! Vagyis valóban érvényesül, amit ön mondott az expozéban: a folyamatosság, a stabilitás, a kiszámíthatóság - az adóprés vonatkozásában.

De, államtitkár úr, nem ezt ígérték! A hétfői győzelmi jelentés úgy szólt - a miniszterelnök úr is utalt arra az anyagra, amit aláírás nélkül megkaptunk -, hogy "az új adórendszerben bevezetett családi kedvezményeknek a gyermekes családok jelentős hányada nyertese lett". Erről ma szintén nagyon sok vita folyt. Én magam is utaltam arra, hogy 1999 augusztusában a PM tájékoztatott bennünket arról, hogyan is néz ki az adókedvezmények alakulása. Egy bizonyos 17-18-as táblát nézek; csak azért mondom a számot is, nehogy aztán Varga Mihály államtitkár úr azt vesse a szememre, hogy nem jó anyagból idézek. Amire már utaltam is, felsorolták tehát az adócsökkentő kedvezményeket: 1998-ban az összes adócsökkentő kedvezménynek az összege 278, 9 milliárd volt; '99 várható értéke - akkor még nem lehetett tudni, hogy mennyi lesz a tényleges - 260,6 milliárd, és 2000-re a terv 284 milliárdot fogalmazott meg. Az adójóváírással a polgárok 152 milliárd forint kedvezményhez jutottak 1998-ban. Ezt megszüntették, és ezzel ellentétesen, ezt fölváltva belépett a családi kedvezmény 36,2 milliárd forint összegben. De érdemes figyelni a számokat: 152,7 milliárd megszűnt és 36 milliárd belépett, és az adójóváírásból megmaradt a polgárok zsebében 75 milliárd.

Vagyis a négy év átlagában az adót csökkentő kedvezmények nagysága érdemben nem változott, tisztelt képviselőtársaim. Azt hiszem, hogy a számok ezt világosan mutatják.

Két év erőteljes visszaesés után reálértékben eléri a '98-as szintet a 2001-re tervezett családtámogatási kedvezmény. Erre futotta a Fidesz kormányzása alatt az egyre növekvő gazdaságból. Persze, lehetett volna rosszabb is. Éppen ezért azt mondom, hogy ennek is örüljünk, de az örömöt nem vihetjük túlzásba. Most már el kellene érni azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy csak akkora adókedvezményről beszéljenek a kormánypárti képviselők a Házban és a Házon kívül, amekkorát a tények alátámasztanak.

A fentiekből értelemszerűen következik, hogy a legnagyobb vita az szja vonatkozásában a kormány és az ellenzék között abban van, hogy az érdemi adóteher-csökkentés a családi pótlék további elértéktelenedése mellett társadalmilag igazságos-e, értelmes-e az egyes társadalmi csoportok közötti durva jövedelemátcsoportosítás. Megítélésem szerint nem, és a kívánt hatást sem éri el.

Két konkrét törvénymódosítást szeretnék szóba hozni, a részletekbe nem belemenve. Kétperces hozzászólásomban már utaltam arra, hogy a kormányzat a táblázatokban feltünteti az általa fontosnak tartott kedvezményeket, ami pedig teher a vállalkozókra vagy az egyénekre, azt pedig elrejti a szövegben. Ilyen a reprezentációs kiadások adóztatása, illetve járulékoltatása. A táblázatban sehol fel nem tüntetik, hogy ez 20 milliárd forintos többletterhet ró a vállalkozókra.

A másik, amit szeretnék szóba hozni, az a társasházak új módon történő adóztatása; Lezsák képviselőtársam szólt róla. Azt gondolom, hogy mind a két részkérdés, amit szóba hoztam, azt mutatja, hogy a kormányzat nem találta meg a problémára az árnyalt megoldást, durva eszközökhöz folyamodott.

A második törvénymódosítási javaslat a mai vitaszakaszban a társasági adó módosítása. Ehhez kapcsolódik a kormány második kiemelten fontos támogatási céljának teljesülése: a kis- és középvállalkozások, illetve az egyéni vállalkozók működési feltételeinek javítása - ahogy azt olvashatjuk az anyagban. A jelentős többletteher, amiről a kormány nem beszél eléggé hangsúlyosan - ez az a 20 milliárdos többletteher, amiről már szóltam -, szintén sújtja a vállalkozókat.

(15.30)

És akkor nézzük, mekkora az a kedvezmény, amit kap ez a kör! Azt hinnénk, hogy a többletterhet jelentősen meghaladó kedvezményt biztosít a kormányzat az adótörvénycsomagban. De hát mit mond e tekintetben a tájékoztató, amelyet a képviselőtársaim olvashatnak? Tehercsökkenéssel lehet számolni az adótörvények módosítását követően, amely együttesen közel 16 milliárd forint. A 11. számú táblázat mutatja a részleteket. Ez bemutatja a tehercsökkenést, és akkor azt a kört, amelyet annyira szeretnének támogatni, a kis- és középvállalkozói kört, 9 milliárd forinttal támogatják, miközben a 20 milliárd forintos teher döntően ezt a kört érinti.

Tehát azt gondolom, hogy a teher és a támogatás nincs egyensúlyban, nem billen el a támogatás irányába a mérleg. Létezik természetesen, úgy, ahogy ma már itt sokszor vitatkoztunk erről, egy virtuális adómódosítási javaslat is, amelyről mindenki csak beszél, de még senki nem olvashatta a javaslatot, pedig nem kis tételről beszélnek a kormánypárti képviselők: 60 milliárd forintos kedvezményről. Igaz, ezt a virtuális módosító javaslatot mindenki másképpen értelmezi.

A miniszterelnök arról beszélt, hogy az első 10 millió forint után nem kell megfizetni az adót. Ezt támogatni fogja majd a kormány. A bizottsági ülésen olyan támogatásról beszéltek, amit úgy vehet igénybe a vállalkozó, ha a nyereségét befekteti. Azt gondolom, hogy a rögtönzések mederben tartásához nem árt elolvasni a törvénymódosító javaslat 45-46. §-ához fűzött indokolást, amelyet a kormány nyújtott be - és ha figyel majd az államtitkár úr, akkor felolvasom neki. Ez azt mondja, hogy "a rendelkezések a kis- és középvállalkozások számára, elsősorban fejlesztési lehetőségük feltételeinek javítása érdekében, adókedvezmény bevezetését célozzák. A javaslat által megfogalmazott adókedvezmény célja éppen az, hogy támogatást nyújtson a beruházási hitelek kamatának visszafizetéséhez." Ez az, ami majd 2003-tól a gyakorlatban érvényesíthető. "A feltételeket célszerű olyan módon meghatározni, hogy az adókedvezmény az Európai Közösségek gyakorlatában ne minősüljön állami támogatásnak, ellenkező esetben ugyanis az adókedvezmény az adózók szempontjából csak bonyolult eljárási rend keretében érvényesíthető."

Tehát ezért lett volna jó és ezért is követeltük azt, hogy megismerhessük a kormánypártok javaslatát, mert most bemondják a 60 milliárd forintos adókedvezményt, és a végén, amikor a politikusok látómezejéből kikerül ez a javaslat, és a szakemberek szembesülnek azzal, hogy mit fogalmaztak meg a politikusok, akkor elképzelhető, hogy ez az önök által 60 milliárdosra becsült támogatás, amelynek a realitását teljes mértékben megkérdőjelezem, eliminálódni fog néhány száz millió vagy néhány milliárd forintos támogatásra - de közben a vállalkozók felé önök azt hirdetik, hogy ilyen nagy mértékű támogatást fognak biztosítani. Számomra egyébként ebből az a következtetés adódik, hogy nem elég kinyilatkozásokat tenni, tudni kell a jó megoldást is. És sajnos ma úgy zárjuk le a társasági adóról szóló általános vitát, hogy a legnagyobb költségvetési kihatású javaslatról nem lesz módunk beszélni.

Arra sem árt felhívni a vállalkozók figyelmét, hogy az értékcsökkenés elszámolásának új rendje, a megszigorított alultőkésítési szabály, az értékvesztés elszámolásának új szabályai új feladat elé állítják őket, és nem nélkülözhető az üzletvitel újragondolása az én megítélésem szerint. Lehetőség szerint célszerű adóügyben jártas szakember bevonásával ezt az újragondolást elvégezni.

Összegezve... (Varga Mihály közbeszólása.) - hát, az államtitkár úr segítségét is igénybe vehetik. (Derültség.) Összegezve azzal szeretném zárni mondanivalómat, hogy amikor mi elvetjük a kormány javaslatát, akkor ezt nem azért tesszük, mert a kormányjavaslat lehetetlen állapotba hozza az országot, a társadalmat. Azért vetjük el, mert az oly vonzó ígéreteket nem teljesíti, igazságtalanul rendezi át a társadalmi csoportok végső jövedelmi viszonyait, a kormány által eljuttatott üzenet nem fedi a valós törvényeket, és ezzel hamis illúziókat kelt; és végül a rövid tárgyalás miatt felelősen "igen"-döntés nagyon nehezen vállalható.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu