KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a kiböjtölt szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy az Orbán-kormányt nem zavarja semmi a parlamentarizmusból, csak maga a parlament. Országlása eddig eltelt idejében három költségvetési irányelvet kellett volna a parlament elé terjesztenie. Elsőként 1998-ban, és bár módosította az államháztartási törvény vonatkozó paragrafusait, mégsem akart eleget tenni kötelezettségének. Nyilván túl közel volt az önkormányzati választás, és rontotta volna az esélyt, ha kiderül az ígérete tarthatatlansága. Úgy tűnik, az idén sem tesz eleget kötelezettségének, enélkül pedig az adótörvények - mint a bevételeket meghatározó feltételrendszer - értékelhetetlenek.

Az államháztartásról szóló törvény 50. §-a június 30-ig megköveteli a költségvetési irányelvek benyújtását. Erre - mint alapra - a bevételek, kiadások arányai és a hiány mértéke ismeretében ősszel mind a költségvetés, mind az adótörvények jól építkezhetnének. Az irányelvek hiányában most még nem tudjuk, hogy mennyi a bevételszükséglet, de már előttünk van az adótörvénycsomag, amit egyébként is okkal lehet mind formai, mind tartalmi oldalról kritizálni.

Néhány szót az előttünk lévő törvényjavaslat formai jegyeiről. A javaslat a maga 270 paragrafusával húsz törvényt érint. Erről a 108 oldalnyi, oda- és visszautalásokkal bőven teletűzdelt anyagból kellene a képviselőknek másfél hét alatt a választókörzetben működő érdekképviseleti szervekkel, szakemberekkel, vállalkozókkal konzultálva megalapozott véleményt kialakítani, és nekünk, képviselőknek három nap alatt megtárgyalni. A 108 oldalból nyolcat tölt meg a hatálybalépést, valamint a csak paragrafusokkal és bekezdésekkel jelzett, hatálytalanításokat szabályozó 19 paragrafus. Eddig is érdekes volt figyelni, hogy a törvénytervezetekben mi mikor szűnik meg, mi mikor lép életbe. Ezúttal e téren is sikerült minden eddigit alulmúlni. Állítom, hogy ez a 19 paragrafus megközelítően akkora hatást gyakorol a személyi jövedelemadó, a társasági adó és az áfaelőírások megváltoztatására, mint a törvényjavaslatban részletezett módosítások összessége. A törvénycsomag részei - elfogadásuk esetén - hét különböző időpontban mintegy tíz éven átívelve hatályosulnak. A két szélsőség mellett részben folyó év január 1-jére visszamenőleg, részben a törvénycsomag kihirdetésével egy időben, részben 2001., 2002., illetve 2003. január 1-jével lépnek életbe a korrekciók.

Kuriózum a két szélsőség. Egyrészt a törvényjavaslat az áfatörvényhez két új bekezdést ajánl azonnali életbe léptetésre úgy, hogy előírásait 1995. január 1-jéig visszamenőleg alkalmazzák. Öt és fél év, tisztelt képviselőtársaim!

Másrészt joggal pályázhat a "leg"-ek címére a társaságiadó-törvény új 16. §-ának (9), (12) bekezdése, aminek a hatályosulására a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló törvény életbe léptetésével azonos időben kerüljön sor, gondolom, úgy 2005-2006 táján.

A megszüntetésre javasolt törvényhelyek hosszú listájában év közben, sőt az év elejére visszamenőleges hatállyal életbeléptetési javaslat is szerepel. Az alkotmány, az államháztartási törvény ezt csak akkor teszi lehetővé, ha a módosítás az adózóra nézve előnyös. Márpedig a reprezentáció elszámolhatóságának korrekciója, vagy a csökkent munkaképességűek támogatásának megvonása, vagy a szövetkezetek tagjait önköltségen való segítésének lehetetlenné tétele - hogy csak néhányat említsek ezek közül - egyáltalában nem kedvez az érintettek számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elénk terjesztett törvényjavaslathoz csatolt tájékoztató nagyon érdekes adatokkal is szolgál. Nem a tájékoztató hibája, hogy az ott részletezett adatokból sok vonatkozásban egészen más állapítható meg, mint amit a kormány egyoldalúan sulykol. A koalíció választási programjában különösen, de a kormány programjában is az adóbevételek arányának, mértékének jelentős csökkentését irányozta elő. Ehhez képest a tájékoztató 3. számú táblája adataiból megállapítható, hogy a szocialista-liberális kormány idejében a GDP százalékában mérve évről évre, a négy év alatt összesen 5,3 százalékkal csökkent az elvonás mértéke. Ezzel szemben az Orbán-Torgyán-kormány adóteher-emeléssel kezdte pályafutását, és most azt ígéri, hogy országlása négy éve alatt összesen 1,1 százalékkal mérséklik az adó GDP-hez mért arányát.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar adóterhelési szint nemzetközi összehasonlításban nézve átlagos. Másrészt az is igaz, hogy a hozzánk hasonló dinamikus növekedést óhajtó nemzetgazdaságok a versenyképesség javítása érdekében a miénknél lényegesen alacsonyabb szintet érvényesítenek. A hozzánk hasonlítható portugál, görög, spanyol, írországi elvonási arány bizony 5-6 százalékkal kevesebb, mint ami Magyarországon érvényes. Figyelmeztető ez arra nézve is, hogy az elvonások mérséklése a további években is szükséges a gazdaság dinamizmusa, fenntartása érdekében.

A kormányzat szociálpolitikai intézkedései között a gyermekes családok kiemelt támogatását tűzte ki célul. Ehhez képest a KSH 6. számú füzetében mindenki számára olvasható, hogy 2000 első félévében a foglalkoztatottak havi átlagkeresetét ágazatonként vizsgálva egyedül a pénzügyi ágazatban van akkora bruttó átlagkereset, amely a háromgyerekes kedvezmény teljes igénybevételét lehetővé teszi. Ez azt is jelenti, hogy országos átlagban minimum 40-50 százalékban várható azoknak az aránya, akik nem tudják a három- és többgyerekesek kedvezményeit teljes egészében kimeríteni.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez a szám még kedvezőtlenebb. Itt legfeljebb 30-35 százalékban várható a háromgyerekes családok közül azok aránya, akik teljes egészében élni tudnak a most felkínált kedvező támogatási lehetőségekkel. Abban a megyében, Szabolcs-Szatmár megyében, ahol 1998. december 31-e óta a munkahelyek száma 18 ezerrel csökkent, a csökkenés után ez 160-162 ezer munkahelyet jelent, ami a megye 570 ezres lakosságához képest megállapíthatóvá teszi azt, hogy bizony ebben a megyében az egykeresős modell a tipikus modell.

(14.00)

A kormány hangzatos szavakkal beharangozta a kis- és középvállalkozások támogatását. Valójában egeret vajúdtak a hegyek, a 10 millió forintos módosítástól eltekintve. A kis- és középvállalkozások 2001. december 31-e után megkötött beruházási szerződéseik kamataihoz kapnak 20 vagy 40 százalékos adókedvezményt, de ez sem lehet több, mint évi 5 millió forint. Tisztelt Koalíció! Ha már az új kormány terhére ígér az Orbán-Torgyán-kormány, lehettek volna kissé nagyvonalúbbak is. (Derültség az MSZP soraiban.)

A kormány rendszeresen az adminisztráció csökkentését hirdeti meg. Ehhez képest az őstermelők adózási-támogatási rendszerét úgy kívánja az előttünk lévő anyag bővíteni, hogy lehetővé teszi az őstermelői és az ehhez kapcsolódó kereskedelmi vállalkozói tevékenység összekapcsolását, de úgy, hogy egyrészt a komplett adminisztrációt az őstermelőnek is fenn kell tartania, másrészt vállalkozói tevékenységéhez is teljes elszámolási rendszert kell kiépítenie. Ez az adminisztráció duplázásán kívül azzal jár, hogy az őstermelő vállalkozó ugyanazt az árualapot kétszer adja el - papíron természetesen -, egyszer az őstermelő a vállalkozónak, aki ugyanaz a személy, másodszor pedig a vállalkozó adja el a valódi vevő részére. Ez a dupla adminisztráción kívül azt is jelenti, hogy az árbevétel mint a helyi iparűzési adó alapja is duplázódik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Adózni muszáj, de nem közömbös az sem, hogy az egyén, a család, az önkormányzatok, az oktatás, a kultúra vagy bármely társadalmi csoport pozíciója a többiekhez képest és a növekedéshez mérve hogyan alakul, azaz relatíve hogyan változik a pozíciója. Közgazdászként azt kell mondjam, hogy ha a GDP évről évre 5-6 százalékkal nő, a pozíció akkor marad a korábbi szinten, ha az adózott jövedelemtöbblet vagy támogatás a GDP növekedésével arányosan szintén évi 5-6 százalékkal több. Ha nem így történik, akkor a pozíció az átlagoshoz, a lehetőségekhez képest romlik, akkor a koalíció átcsoportosít, részben a kormányzati szféra korlátlan pénzéhségét elégíti ki, részben pedig jól körülhatárolhatóan a Fidesznek kedves társadalmi csoportok, a 30-40 éves, jól kereső, három-négy kiskorú gyerekkel rendelkező jobb módúak többletjuttatásait fedezi.

Az elmúlt két év tapasztalatai alapján szikrányi kétségem sincs afelől, hogy a valójában kedvezményezett csoportok közé nem tartozik sem a pedagógusok, sem az egészségügyi dolgozók, sem a nagycsaládosok széles tábora. Sokkal inkább a kulcspozícióban lévő kormányzati tisztségviselők, s a megvásárolni szándékozott társadalmi csoportok, mint például önök, tisztelt képviselőtársaim a kormányoldalon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu