DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Örömmel hallottam, hogy azt elismerte államtitkár úr, hogy több pénz kellene az egészségügyre.

Meglenne erre a lehetőség a gazdaság jelenlegi állapotában, csak a Pénzügyminisztériumban - ahol ön is dolgozik - mindig azt mondják, hogy amíg ilyen struktúrában működik az egészségügy, addig nem adnak pénzt. Viszont nem történt meg a strukturális változás. A miniszter úr nagy garral bejelentette, hogy most megtörténik az ágyszámleépítés, ágyszámokat deklaráltak, majd a végén minősítés lett belőle. Jelenleg a MEF-tárgyalások nem tudni, milyen eredménnyel végződnek, valószínű, hogy minden marad a régiben.

Tehát ez megint oda vezet, hogy az egészségügy nem kap több pénzt a Pénzügyminisztériumtól, mert nincs olyan struktúra, amibe a Pénzügyminisztérium szempontjából érdemes lenne pénzt befektetni.

A másik pedig: a reálérték-növekedés az inflációt meghaladó növekedés. Az egészségügyben mindig nagyobb az infláció, mint amit a normál életben számolnak - ezt mindig elfelejtik a Pénzügyminisztériumban; valószínűleg a falak adják ezeket a gondolatokat a Pénzügyminisztériumban dolgozóknak -, hiszen egy egészségügyi infláció nem egyenlő a mindennapi inflációval.

A másik: a rokkantnyugdíj kérdése össze kell hogy függjön a rehabilitáció kérdésével, abban sem történt semmi. A gyógyszerártárgyalások kapcsán nem véletlen terjesztettük be a parlament elé 80 képviselő aláírásával a gyógyszerkérdést felülvizsgáló parlamenti bizottságról szóló indítványt. Minden bizottságban eddig elutálták ezt a kérdést. Mindenképpen megérne egy parlamenti vitát az, hogy beszéljünk arról, hogy mennyi a gyógyszerek ára, milyen gyógyszerek vannak a piacon, hogy bizonyos készítményekből Magyarországon kell-e negyven vagy akár több készítménynek is forgalomban lenni, különféle árfekvéssel és különféle módon. Tehát ez a kérdés megérne egy parlamenti vitát minimum.

Forrás: parlament.hu