BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország gazdasági sikereinek egyik fontos alapja a bankrendszer magánosítása volt az elmúlt tíz évben. Az évtized elején még csak egy magánbankunk volt a jelentős kereskedelmi bankok között, éppen a Postabank. A következő években megjelentek az új külföldi tulajdonú, újonnan alapított bankok, majd a '90-es évek közepén, második felében sor került a nagy kereskedelmi bankok privatizációjára. Ennek a szabad bankpiacnak az előnyeit élvezte a magyar gazdaság, élvezik a magyar polgárok, akik végre eljutottak oda, mind a vállalkozók, mind a polgárok, hogy választhatnak: mely banktól vesznek fel hitelt, mely bankban tartják a megtakarításaikat. Utolsóként az Országos Takarékpénztár, OTP Bank maradt meg. Itt még az előző kormány úgy döntött, hogy nem szakmai befektetőt keres, elhárította a szakmai befektetőktől érkező ajánlatokat, és tőzsdei privatizáció mellett döntött, ami módot adott arra, hogy egy aranyrészvény erejéig fennmaradjon az állami befolyás az ország legnagyobb bankjánál.

Ezzel egyidejűleg a Postabank korábbi vezetése felelőtlen gazdálkodást, kalandor gazdálkodást folytatott, súlyos felelősség terheli emiatt a korábbi kormány illetékes szerveit. A Postabank nagyon súlyos gazdasági helyzetbe került. Ennek megoldására az első kísérleteket a korábbi kormány is megtette, majd a jelenlegi kormány a menedzsment lecserélésével folytatta, óriási állami pénzekkel, költségvetési pénzekkel sor került a Postabank feltőkésítésére, ami azonban egy újraállamosítást is jelentett. És napjainkra a korábban első jelentős magánbankból lett az utolsó jelentős állami bank a kereskedelmi bankok körében. Amikor a Fidesz-kormány elkezdte a Postabank rendbetételét, ezt azzal a határozott ígérettel tették, mind a pénzügyminiszter, mind az új menedzsment részéről, hogy a cél a Postabank körülbelül két év múlva esedékes privatizációja.

Ez a két év letelt, és néhány nappal ezelőtt a kormány meglepő - sokak számára meglepő, nem mindenki számára meglepő - döntést hozott. Nem privatizációra kerül sor, hanem - ahogy fogalmazzák - partnert keresnek a Postabanknak. Nincs versenyeztetés, hanem a kormány az ország legnagyobb bankjának, az OTP Banknak tesz egy ajánlatot, és az OTP Bank kész tárgyalni valamiféle összeolvadásról a Postabankkal. Ez az összeolvadás azt jelenti, hogy létrejön a legnagyobb bankból és az egyik kereskedelmi bankból egy még legnagyobb bank, a magyar bankpiacot aránytalan mértékben uraló óriásbank, amelyben az eddigihez képest is megnő az állam részesedése, az állam befolyása.

Ennek az eljárásnak tehát két fontos sajátossága van. Az egyik: nincs versenyeztetés. Nem tudhatjuk, hogy lett volna-e jobb ajánlat, nem tudhatjuk, vajon lehetett volna-e olyan ajánlattal számolni, amely magántőkét, jelentős magántőkét von be a Postabankba, és a konszolidáció során kifizetett sok-sok tíz-, több mint százmilliárdnak egy része vajon visszatérül-e az állami költségvetés, az adófizetők számára. A másik következmény pedig, hogy ahelyett, hogy továbbmennénk a bankrendszer privatizációja útján és a magánbankok szabad versenyének útján, fennmarad tartósan egy olyan bank dominanciája a magyar tőkepiacon, amely bankban az államnak, ha úgy tetszik, a kormánynak, ha úgy tetszik, a Fidesz-kormánynak meghatározó befolyása van. Talán nem véletlen, hogy a kormány autópálya-építő akciójánál is, ahol szintén kizárták a versenyeztetés lehetőségét, éppen az OTP Bank jelenik meg, mint a hitelnyújtó konzorcium vezető bankja.

Azt gondolom, hogy itt a kormány, a politika és a banki szféra olyan összeérésének, összeolvadásának vagyunk tanúi, amely egy szabad piacgazdaságban semmiképpen sem kívánatos. Rossz útra lépett a kormány ezzel a döntéssel. Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu