DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolatot talán elmondanék az előző felszólalókkal kapcsolatosan, különösen azzal kapcsolatosan, hogy a sporttörvény tervezetét mikor jó tárgyalni, melyik időpontban. Én úgy gondolom, nagyon jó időpontban történik ennek a törvénytervezetnek a tárgyalása, tekintettel arra, hogy most vagyunk egy nagyon sikeres olimpia után, illetve a költségvetési tárgyalásnak egy olyan stádiumában, amikor szinkronba lehet hozni az ott megfogalmazottakat a költségvetés tervezetében meglévőkkel.

Egyetértek Baráth Etelével, aki azt mondta, hogy a politikának semmi köze nincs és nem is lehet hosszú távon a sporthoz, de azért valamilyen formában nekünk, politikusoknak kell valami rendszert kialakítani, ami alapján aztán végül is valóban át lehet adni bizonyos területeket az autonóm törekvéseknek.

A párbeszéd hiányáról Csizmár Gábor képviselőtársamhoz kapcsolódva csak annyit mondanék, hogy nem tudom, hány egyeztetés volt és azokon összesen hányan szólhattak hozzá ennek a törvénytervezetnek a vitájához. Én magam többször voltam többpárti egyeztetésen és a sportbizottság által szervezett fórumon is, ahol közel kétszázan voltak jelen és számosan hozzá is szóltak.

A túlszabályozással kapcsolatban pedig csak annyit mondanék rövid reakcióként, hogy ez a törvénytervezet magában foglal egy olyan szándékot is, hogy a sportrendezvények biztonságát rendezi. Ezzel tíz paragrafus foglalkozik.

Emlékezzünk vissza, hónapokon keresztül arról beszéltünk, hogy csináljunk egy önálló törvényt a sportrendezvények biztonságáról. Ez most beépült ebbe a törvénytervezetbe. Azt gondolom, hogy így persze a paragrafusok száma egy picivel több, mint ha adott esetben ez nem épült volna be.

Vagy például a doppingkérdés: Világosi Gábor képviselőtársam jelezte, hogy ezzel kezdődik a törvényjavaslat. Tudomásul kell venni, hogy a dopping nem csak az élsportot érinti! A dopping legalább ugyanolyan veszélyes, mint a drog kérdése. A dopping a második-harmadik vonalban kontrollálatlanul működik, és ezt nagyon keményen le kell szabályozni, hogy a következő sportológenerációt megvédjük tőle. Szerintem tehát nagyon jó helyen van az a doppingkérdés ebben a sporttörvénytervezetben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány napja aludt ki az olimpiai láng. Azt gondolom, hogy mindannyian örömmel szemléltük mind az olimpikonok, mind a paralimpikonok sikerét, és azt hiszem, hogy ez az öröm még tart, és remélem, hogy az a lendület a sporttal való kapcsolódásban az egész magyar társadalom tekintetében most is megvan, ami velünk volt három héten keresztül, amikor néztük azokat a sikereket, amelyek kapcsán a nemzetek sorában a magyar nemzet a 13. helyet érte el. De hogy mi van a siker mögött és mi látható ebből, ez hihetetlen nagy különbség! Hiszen maga a siker mögötti munka, az anyagi feltételek, a szakmai feltételek, a különböző lehetőségek nagyon szerteágazóak, és meggyőződésem, hogy a sporttörvénytervezet ezeket valamilyen formában szabályozva előrébb hozhatja azt a helyzetet, amiből aztán a siker születhet.

Persze, mi magyarok mindig aranyban és érmekben mérünk. Természetesen a törvény is tükrözi azt, hogy nem csak erről van szó, de azért az a csúcs. Azt hiszem, egy ország megítélésében, az országkép kialakításában elengedhetetlen az, hogy ez mindenféleképpen a magyar tradíciónak megfelelően alakuljon. Olimpia lesz a jövőben is, legalábbis úgy látom, hogy hihetetlen nagy népszerűségnek örvend a világ nemzeteinek sorában, tehát nekünk mindenféleképpen nagyon jó lehetőség a megméretésre és nagyon jó lehetőség az országkép pozitív alakítására, a nemzeti identitástudat erősítésére és sorolhatnám tovább.

Tehát ezzel az örömmel és a sikerből táplálkozó örömmel láttam neki én magam is a törvénytervezet tanulmányozásának és veszek részt ebben a munkában, és bízom abban, hogy képviselőtársaim is valóban a jobbító szándéknak megfelelően segítik majd kritikai észrevételeikkel, módosító javaslataikkal ennek a törvénynek a megszületését.

Az előzményekről már szóltunk, többen is szóltak az egyeztetések tekintetében. Azért hadd igazítsam ki a hatpárti egyeztetéssel kapcsolatos kérdéskört, hogy amikor az ember először kapja meg, akkor valóban előző nap kapja meg a törvénytervezetet, de a módosítások nem érintenek annyi paragrafust, hogy aztán azt ne lehessen átfutni akár egy vagy két nap alatt. Úgyhogy azért sántít egy kicsit az az érv, hogy mindig rögtön előtte kaptuk meg a törvénytervezetet, hogy vitatkozzunk róla. Holnap is reggel 9-kor egy hatpárti egyeztetés lesz; remélem, képviselőtársaim ott lesznek, és tudunk majd arról vitatkozni, hogy a módosítókkal hogyan tudjuk segíteni a törvény megszületését.

A régi törvényt én nem kritizálom. Azt mondom, hogy kinőtte a kereteket, és mindenféleképpen szükséges az új szabályozás, ami meggyőződésem, hogy előrébb viszi a sport területén a helyzetünket.

Néhány alapdolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik a szemlélet kérdése, amit a legfontosabbnak tartok ennek a törvénynek a kapcsán, hiszen 1990 óta átalakult körülöttünk a világ. A gazdaság újjászerveződése, a vállalkozások, a közép- és kisvállalkozások erőteljesebb megjelenése, akár a multinacionális cégek erőteljesebb megjelenése az országban, a nagyfokú autonómiára való törekvés és igény akár a civil társadalomban és a civil szervezetekben - mint ahogy a sport ennek egyik megjelenülése -, azt gondolom, szükségessé teszi azt, hogy ez a törvény megszülessen.

És szükségessé teszi az is, hogy a korábbi szabályozás nagyon sok mindent nem szabályozott, nagyon sok következménye volt ennek. Hadd említsem csak azokat a társadalombiztosítási adósságokat, amelyek fölhalmozódtak, és aminek következményét még a mostani költségvetés is és a jövő esztendők is viselik.

(11.10)

Évente közel 1 milliárd forinttal kell ezeket a korábban be nem fizetett pénzeket a mai költségvetésnek vállalnia.

Megjelent az igény az amatőr és a professzionális sport kapcsán, s valóban megjelent a hivatásos versenyzés igénye is. Ennek a kérdését is szabályozni kell, akár a versenyző védelme érdekében is. Tehát azt gondolom, nagyon fontos, hogy tiszta, világos viszonyokat teremtsünk ezen a vonalon is, hiszen vannak olyan sportágak, amelyeknél a hivatásszerű versenyzés egy iparághoz hasonló, folyamatos nettó adóbefizetője lehet ennek az országnak - ilyen a világ. Az egy dolog, hogy ez jó vagy nem jó egy sportember számára, de egy biztos: ha ez szabályozott és megfelelő formában működik, akár hosszú távú bevételeket is jelenthet ennek az országnak, és finanszírozhatja azokat a sportágakat vagy azon sportágak egy részét, amelyek akár preventív célból, a második-harmadik vonalban az utánpótlással, az ifjúsággal foglakoznak, akár az élbolyban vannak, de a reklámértékük, az eladhatóságuk jóval kisebb értékű, mint más sportágaké. Tehát a szemlélet kérdését emelném ki.

A másik a szerkezet kérdése. Sokan kritizálták, hogy különböző nemzeti sportszövetségek jönnek majd létre. Azt gondolom, a tervezet itt is tiszta, világos viszonyokat teremt. Azon lehet vitatkozni, hogy szükséges vagy nem szükséges, de semmiképpen nem tartanám centralizációs folyamatnak ezeknek a szövetségeknek a létrejöttét. Annál is inkább, mert én inkább azt emelném ki, ez nagyfokú decentralizáció, hogy ezek a szövetségek pénzekről fognak dönteni, és autonóm módon, a saját maguk szándéka alapján fognak megalakulni. És bizony komoly vitákat fognak majd megelőzni azok a döntések, amelyek kapcsán adott esetben a finanszírozást fogják napirendre venni. Tehát ebben a kérdésben egyrészt nem a centralizációt látom, hanem a decentralizációt, annál is inkább, mert itt nem a minisztérium a főhatóság, hanem azt gondolom, ennek a törvényességi felügyeletét az ügyészség fogja gyakorolni, s teljesen világos, hogy ez más rendszeren keresztül megy.

Pozitívan állok az előtt a szándék előtt, hogy a minisztérium szeretné minél jobban decentralizálni, és valóban autonómmá tenni ezeket a szerveződéseket. Az elindításhoz szükséges valamilyen formájú szándék, akár egy törvénytervezetben megfogalmazottak alapján.

Nem kívánok abba beleszólni, hogy a szakszövetségek továbbra is legyenek-e köztestületek vagy ne. Azt gondolom, elég világosan látszik akár a Magyar Olimpiai Bizottság, akár a három nemzeti sportszövetség kapcsán a köztestületi feladat, tehát hogy állami feladatot vesznek át. Azt gondolom, a szakszövetségeknél, a szakszövetségek működőképessége szempontjából nem ez a lényegi kérdés.

A finanszírozás tekintetében is úgy látom, hogy - az elmúlt két év finanszírozási technikájának megfelelően - a sporttörvény tervezete is tiszta, átlátható viszonyrendszert kíván megteremteni. Nekem mint sportembernek, vagy mint adott esetben egy helyi, kis szakosztály tagjának, vagy mint a Magyar Vívószövetség elnökének is az elmúlt években az volt az egyik fő problémám, hogy március közepén vagy áprilisban se láttuk, hogy ki milyen forrásokkal számolhat. S akkor még nemhogy nem láttuk, de nem is kaptuk meg időben a szükséges pénzeszközöket. Tehát úgy tűnik az elmúlt két esztendő kapcsán - és ezek konkrét eredmények -, hogy ezek is kezdenek tiszta és világos, mindenki számára átlátható formában megjelenni.

Nem úgy történik a finanszírozás, hogy X., Y., Z. felveszi a telefont, és azt kérdezi, van-e még pénzetek, vagy az egyik vagy másik akciónkra van-e most forrás. Ez korábban így nem volt jó, és konkrétumokat tudnék mondani, akár a vívószövetség tekintetében is, arra, hogy a korábbi vezetés még a '98-as átalakulás időszakában is milyen ajánlatokat tett, adott esetben amikor már megvolt a kormányváltás. Ennek nem szabad így működnie! Ennek világosnak kell lennie, tisztának kell lennie, és átláthatónak a többiek számára is. Ez igenis stratégiai kérdés, mert abban a pillanatban megszűnnek a tisztességtelen viszonyrendszerek a sporton belül, és ez így van jól.

Persze, egy ilyen rendszeren belül sérülnek érdekek, mert nincsenek meg azok a kontaktusok, amelyek alapján forrást lehet teremteni; ez bizonyos területen bizony fáj azoknak, akik ennek adott esetben a vesztesei. De a világ nyilvánvalóan ilyen.

A gazdálkodás tekintetében szintén nagyon komoly elszámolási rendszer van. Megint meg szeretném említeni a társadalombiztosítás 11 milliárdos tartozását, amit a sporttárca és a kormányzat örökölt, és amit minden évben törlesztgetünk, és még nem tudjuk, mikor érünk a végére. Tessék elgondolni, ha az 1 milliárd forint most felhasználható lenne akár az olimpiai műhely programjában, akár más területen, akkor mennyivel tudnánk megdobni a sportot a támogatások szempontjából.

Nagyon jó, hogy megmarad a sportágfejlesztési program. Az kérdés, hogy ebben milyen sportágak legyenek benne, hogyan és milyen formában oszoljon meg. Tehát úgy érzem, a két év tapasztalatát itt is fel kell majd használni. Az olimpiai műhely programjának kérdése, hogy a MOB-on, a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül történik a szakszövetségek effektív támogatása - ez is nagyon demokratikus és decentralizált gondolkodásmódra vall.

A sportösztöndíjrendszert nagyon tudom üdvözölni, annál is inkább, mert tanulásra serkent, de megmarad egy sportsegélyrendszer, tehát aki már kikerült a tanulásból, az se kerül az utcára, hiszen bizonyos sportágak valóban nagyon kemény felkészülést igényelnek, és ennek következtében, ha úgy tetszik, valóban egésznapos munkát.

A törvénytervezet egyik, hozzám és a szívemhez legközelebb álló javaslata az olimpiai és a paralimpiai járadék kérdése. Azt gondolom, ezzel mindannyian egyetértünk, ezt ki kell emelni. És amit ki kell emelni: az edzők is kapják meg ezt a járadékot, azok az emberek, akik a háttérben készítik fel ezeket a sportolókat. És amikor az ország büszkeségeként s nemzeti büszkeségünkként ott állnak a versenyzők a dobogó tetején, akkor az edző a háttérben van, csendes szemlélője ezeknek az eseményeknek. Nem is akar előtérbe kerülni; de hogy a törvény szabályozása kapcsán, valóban gesztusértékűen és effektíve is meg tudja kapni ezt a kis összeget, azt gondolom, ezzel senki nem vitatkozik.

Egy dologra hívnám fel a figyelmet, a sakkozók kérdésére. Ez módosító javaslatként talán be is fog érkezni. A sakkban tíz olimpiai érmesünk van, és ez nem tartozik a nyári és a téli olimpiai játékok közé. Tehát szeretném, ha a kormányzat ebben a dologban kompromisszumkész lenne, és ezt be lehetne tenni a törvénybe.

Az önkormányzati fejezet kérdése: nem félek attól a dologtól, hogy az önkormányzatok csődbe mennek. Nincs az az őrült önkormányzat, amelyik nem támogatja a helyi sportot; az más kérdés, ha nem támogatja, és ezzel nem segíti a településének azt a valóban egészséges, fiatalos lendületét, akkor nem fogják megválasztani. Tíz éve polgármester vagyok, és tudom azt, hogy ha a sport területén korrekt, nem túlzott igények... Mert a helyi önkormányzatnak nem az élsportot kell támogatnia, hanem elsősorban a létesítményeket, s helyzetbe hozni a település lakóit, megteremteni a sportolás feltételeit; azt gondolom, ebben az önkormányzatok és a polgármesterek mindenféleképpen partnerek, és semmiképpen nem hiszem, hogy ez hiányozni fog. Vita a kétharmados rész - politikai konszenzus kell hozzá, nyilván a hatpártin ez majd fel fog merülni.

Nagyon fontosnak tartom, és ezt hadd mondjam el, hogy volt sportnormatíva. Ha jól tudom, lakosonként 100 forint volt, '94-ig. '94 után megszűnt a sport kiemelt normatívája, beépült a településüzemeltetési normatívába. A településüzemeltetés, azt gondolom, nem tartozik a sport dolgához. Tehát azok, akik ebben a döntésben részt vettek, ne nagyon firtassák, hogy a sportnormatívával mi van, mert elvették.

A '90-'94 közötti kormányzat jó döntésével gesztus értéke volt annak a 100 forintnak, és aztán szépen beépült egy olyan normatívába, amely azóta egyébként csak csökkent; úgyhogy ez megszűnt. Tavaly volt az 1200 forintos normatíva, amelyik a délutáni diáksportra, a tanórán kívüli sportra volt felhasználható.

Végezetül, mert az idő nagyon kevés: a testnevelési órák számát a Magyar Demokrata Fórum is támogatja. Meg kell találni azt a lehetőséget, ami nagyon bonyolult - mert nem csak arról van szó, hogy a szándék van meg -, hogy ez valamilyen formában, ha nem is jövőre, de valahogy beépüljön majd akár a sporttörvénybe is.

Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu