BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek Gémesi képviselőtársammal abban, hogy nem kell ez az egész passzus. Mi azonban megírtuk az alternatíváját, mert - ha már az van leírva az 1. § d) pontjában, hogy elsődlegesen annak a sportszervezetnek az érdekeit kell figyelembe venni, amellyel tagsági vagy szerződéses viszonyban áll a sportoló - azt a konfliktust akartuk elkerülni, hogy ne az egyesület mérlegelje azt, hogy a válogatott mérkőzésre elengedi-e a játékosát - ha már ez törvényben szerepel -, hanem kötelessége legyen elengedni a játékost. Ha ez törvényileg szabályozva van, akkor törvényileg legyen kötelessége. Mert az alapján, ami ide van írva, kedves Gémesi képviselőtársam, nem köteles elengedni; erkölcsileg igen, de jogilag nem. Mi azt akartuk, hogy legyen ebben jogi garancia.

A második gondolatot Horváth képviselőtársam mondandójához szeretném fűzni. Higgye el, Horváth képviselőtársam, nem rossz szándékkal javasoltuk ennek a rengeteg pontnak az elhagyását. Az volt az elvi megállapításunk, hogy - túl azokon a pontokon, ahol a civil szervezetek autonómiájába beavatkoznak, túl azokon a pontokon, amelyekről úgy gondoltuk, hogy szakmailag nincs szükség törvényben szerepeltetni - egy rövidebb, nem száz, hanem negyven-negyvenöt paragrafusból álló törvény is messzemenőkig szabályozza a sport területeit. Attól tehát nem lett volna ennek a szellemisége és az a hozadék, amit önök gondoltak, kevesebb, ha ezek a pontok nincsenek ilyen direkt módon, rengeteg paragrafussal ráömlesztve a törvényhozókra.

Nehogy félreértsen, nem a nagyon magvas és jó gondolatok elhagyását javasoljuk, hanem azt javasoltuk, hogy ami szerintünk nem a törvénybe illik, az maradjon ki a törvényből, azt szabályozza a civil szervezet, a nemzeti sportszövetség, vagy szabályozzák azok a szakmai szakszövetségek, amelyek létrejönnek, vagy netalán a civil egyesület szabályozza ezt a kérdést. Hagyjuk meg az önszerveződésnek, hogy a saját autonómiáját maga döntse el.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu