DR. OROSHÁZI GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hozzászólásomnak azt a címet adtam, hogy "A köztársaság alapja a jólét". Kicsit kapcsolódik Bauer Tamás képviselőtársam gazdaságpolitikai okfejtéséhez. A Pénzügyminisztérium ígérte, hogy a napirend utáni kérdésemre választ ad, de valószínűleg a kérdéseimre így nem kapok választ, mégis a napirend utáni felszólalásomat elmondom.

Felszólalásom aktualitását az is adja, hogy a rendszerváltozás tizedik évében ismét tüntetnek a kormány ellen. Nevezetesen most az egészségügyi dolgozók vonultak az utcára. Természetesen az állampárti években nem volt lehetőség arra, hogy a fennálló hatalom ellen bárki is tüntessen. Egy alkalommal, 1956-ban ugyan ez megtörtént, de az akkori hatalom ezt véresen elfojtotta.

Mint kormánypárti képviselőt, engem is elgondolkodtat az a tény, hogy ma is tüntetnek a fennálló demokratikus hatalommal szemben. Felteszem önmagamnak a kérdést: mi motiválja az elégedetlenségi hullámot? A válasz látszólag nagyon egyszerű. A jövedelmekkel, a bérekkel ma sem elégedettek a polgárok, amit természetesen én is megértek, de szeretném boncolgatni azt a körülményt, hogy a rendszerváltozás tizedik esztendejében miért áll így az ország.

Tudjuk, hogy tíz évvel ezelőtt vált közismertté, legalábbis a lakosság számára, hogy a korábbi szocialista hatalom súlyos gazdasági örökséget hagyott hátra, többek között a korábban felvett hitelek terhe miatt. E nagymértékű államadósság minden esztendőben az állami költségvetésnek körülbelül egyharmadát teszi ki. A már tíz éve folyó törlesztés alapvetően befolyásolja és csökkenti minden állampolgár jövedelmét, valamint az életszínvonalat, és nehéz helyzetet teremt az országban. Ugyan én állatorvos vagyok és nem gazdasági szakember, de ha jól tudom, ebben az évben is 800 milliárd forint állami kiadás van a költségvetés törlesztőrészleteire előirányozva.

Eljátszom azzal a gondolattal, hogy ha nem lenne ez a nagy teher a magyar gazdaságon, akkor ezt az összeget mire lehetne fordítani. Biztos, hogy a kormány könnyen jutna az ellenzékkel konszenzusra, ha ezt az összeget, ezt a 800 milliárd forintot a jövő évi költségvetésben úgy osztanánk el, hogy például 400 milliárd forint autópályára menne, ami körülbelül 350 kilométert jelent, 180 milliárd forint az egészségügyi dolgozók fizetésének megduplázására, 220 milliárd forint 25 százalékos nyugdíjemelésre s a többi, s a többi; a két évi költségvetéssel pedig ez megduplázódna.

Természetesen tovább nem is akarom a nem létező pénzeket osztogatni, de azt mindenképpen szeretném felvetni, hogy ez a helyzet miért alakulhatott ki, és ezt a problémát már a rendszerváltozás harmadik kormánya is maga előtt görgeti. Erről a sok milliárdos örökölt adósságról senki világosan nem számolt el a volt szocialista vezetők közül. Hallgat róla a Magyar Nemzeti Bank vezetése, hallgatnak a korábbi döntéshozók is ebben az ügyben.

Az államtitkár úrnak tettem volna fel a kérdést, de nincs itt. Oly sokszor elhangzik a képviselőtársaim szájából az úgynevezett állatorvosi ló kifejezés, ami azt jelenti, hogy a beteg állaton szinte az összes betegség minden tünete megtalálható. Kérdezem az államtitkár urat: a magyar gazdaság is esetleg egy állatorvosi ló? Kérdezem önt: az egészségügyi dolgozók a rendszerváltozás tizedik évében az utcára vonultak volna, ha nincsenek ezek az iszonyatos kamatterhek?

Várom a választ. Köszönöm.

Forrás: parlament.hu