ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Az ön által fölvetett kérdések külön-külön már mind szerepeltek, kellő időben traktálta is őket a tisztelt Ház. Engedje meg, hogy erre való tekintettel az ön nehezen logikai sorba illeszthető fölsorolását egyszerűen egy politikai dühkitörésnek minősítsem. (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Hasonlóképpen azt javaslom önnek, hogy ha egy-egy kérdésben valóban érdemi párbeszédet kíván folytatni, s mondjuk - ha már például újságtámogatási ügyet említett egy-egy minisztériumnál -, kíváncsi arra, hogy az elmúlt esztendőkben melyik minisztériumból az önök időszaka alatt milyen újságokat hogyan támogattak, tudok önnek ilyen adatokkal szolgálni. Remélem, a nyilvánosságtól nem tartanak. Sőt, egy-egy fölmentett miniszter esetében is meg tudom mondani, hogy mely lapoknak hogyan, milyen jogcímeken keresztül milyen támogatást utalt. Nem vonom kétségbe ennek a jogszerűségét, hiszen ön sem a jogszerűségét vonta kétségbe a szóba hozott esetben az adott ügyletnek.

Csak azt szeretném jelezni, hogy ha a tényeket teljes egészében nézzük, akkor az ön dühkitörése nem igazából indokolt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Én készen állok arra, hogy akár itt a parlamentben, akár más minisztereken keresztül nyugodtan ezeket a kérdéseket továbbra is megbeszéljük és napirenden tartsuk, úgy, ahogyan eddig is történt (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) az elmúlt esztendőkben. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu