DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Amikor kézbe vettük a mostani előterjesztést, akkor - bevallom őszintén - jobbra számítottunk, jobbat, munkavállaló-barátabb előterjesztést vártunk volna. Ennek elemei megtalálhatók az előterjesztésben, de jelenleg úgy érezzük, több lehet a hátránya, mint az előnye, több lehet a visszalépés, mint az előrelépés. Nem kívánom megismételni a vezérszónoklat során Kiss Andor képviselőtársam által elmondott problémákat és kritikákat, inkább egy-két további részletre szeretném felhívni az előterjesztők figyelmét.

Lehet, hogy nem probléma, lehet, hogy csak én látok joghézagot abban, hogy az előterjesztés első szakaszában szabályozzák, hogy kire nem terjed ki a törvény hatálya, tehát arra a külföldire, akit a munkáltatója kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés címén küld Magyarországra munkát végezni. Hátrébb, a 70/A. §-ban pedig benne van, hogy a magyar jogot mikor kell alkalmazni, ha közösségi méretekben működő vállalkozás keretében történik a munkavégzés, milyen feltételek vannak.

Úgy érzem, ha itt jövőre a státustörvény alapján határon túli magyar nemzetiségű munkavállalók jönnek Magyarországra, és nekik a státusuk különböző lesz, mint a többi külföldi állampolgárságú munkavállalóé - nekik nem itt kiváltott munkavállalási engedély alapján kell a munkát végezniük, hanem valamilyen alanyi jogon fogják megkapni, majd a státustörvény ezt részletezi -, akkor istenigazából nem tudom, hogy ebbe a munka törvénykönyvébe hogyan fognak ők beleférni, hogyan vonatkozik rájuk a szabályozás. Sem az előbb felsoroltak - akit a multinacionális vállalatok Magyarországra kirendeltek -, sem pedig a másik szabályozás, viszont a magyar állampolgárokra vonatkozó szabályozás sem vonatkozhat rájuk, de a külföldi állampolgárok munkavállalására vonatkozó szabályozás sem, mert nem olyan munkavállalási engedéllyel fogják ők a munkát végezni, hanem alanyi jogot.

Istenigazából joghézagot érzek. Lehet, hogy megvan erre a megoldás valahol, csak én nem elég figyelmesen olvastam az előterjesztést. Szívesen venném, ha az előterjesztők megnyugtatnának, hogy januártól ez nem lesz majd probléma a státustörvény remélhető életbe lépését követően.

Problémaként érzékelem továbbá azt, hogy az előterjesztés különböző kibúvókat, kiskapukat biztosít a munkáltatók részére - például a csoportos létszámcsökkentésre -, és így a munkaadónak könnyebb kibújni a dolgozókat védő szabályok alól. Mondhatnék egy konkrét példát is: a 94/A. § (1) bekezdésének c) pontja azt mondja, hogy "csoportos létszámcsökkentés esetén legalább harminc munkavállaló munkaviszonyát kívánja harmincnapos időszakon belül a működésével összefüggő okok miatt megszüntetni". Mi van akkor, ha harmincegy naponként bocsátja el a dolgozókat kisebb csoportokban? A jelenlegi szabályozás szerint minden további nélkül megteheti, ez egy olyan kiskapu, amit, úgy gondolom, jó lenne becsukni, mert nagyon könnyen vissza lehet élni vele.

Ugyancsak néhány gumijogszabályt találhatunk ebben az előterjesztésben, például több esetben azt mondja, hogy a munkáltató mit végeztethet a munkavállalóval, kivéve, ha az a cselekmény a munkavállalóra aránytalanul kedvezőtlen lenne. Ki mondja meg, hogy a munkavállalóra mi az aránytalanul kedvezőtlen utasítás vagy intézkedés? Nyilván ki fogja megmondani? A munkáltató fogja azt mondani, hogy ő ezt nem tekinti aránytalanul kedvezőtlennek, a munkavállaló pedig vitatkozhat vele vagy egy munkaügyi bíróságon, vagy behúzza mindenét, amije van, és elfogadja ezeket az intézkedéseket. Egy ilyen gumiszabályt, amelyet mindenki saját kedve szerint ítélhet meg, nem volna szabad benne hagyni egy előterjesztésben.

A következő problémám szintén a kiskapura és a visszaélésre való lehetőség beletétele a tervezetbe. Azt is mondja a csoportos létszámcsökkentés esetén, hogy létre kell hozni egy bizottságot a munkáltató és a munkavállaló képviselőiből, majd ezek között konzultációt kezdeményezni, és azt a döntés meghozataláig folytatni. Én mint munkáltató leülök ugyan a munkavállaló képviselőivel, és eleve eldöntöttem, hogy mit fogok csinálni, de amíg a döntés meglesz, addig folytatom vele a konzultációt, és aztán meghozom a döntést természetszerűleg úgy, ahogy előre elhatároztam, hiszen semmire nem kötelezi a munkáltatót, csak hogy folytasson konzultációt. Formailag ugyan adunk a demokráciának egy lehetőséget, de a valós érdekképviselet sajnos nincs megoldva.

Olyanról már nem is beszélek, hogy a konzultációt megelőzően legalább hét nappal a munkáltató köteles a munkavállalók képviselőivel írásban közölni a tervezett csoportos létszámcsökkentés okait. Ezek az okok valós okok, nem valós okok? Ki fogja vizsgálni? Ki fogja eldönteni, hogy valós vagy nem valós okokra hivatkoznak?

Nagyon csodálkozom egy előíráson, mégpedig a teljes munkaidőről szóló fejezetben a 117/B. §-nál.

(18.20)

A (3) bekezdés b) pontja azt mondja, ahol legfeljebb 12 órára emelhető munkavégzésről van szó, hogy "ezt készenléti jellegű munkakörben, valamint" - és számomra ez az érdekes - "a munkáltató, illetve a tulajdonos közeli hozzátartozója részére el lehet rendelni". Tehát nemcsak készenléti munkakörben, hanem a tulajdonos vagy a munkáltató közeli hozzátartozója esetén rendes munkaviszonyban is. Másokra nem! A tulajdonos vagy a munkáltató közeli hozzátartozója megszakadhat, mást véd most a törvénykönyv. Én ezt ráadásul még diszkriminációs jellegűnek is érzem, különbségtétel dolgozó és dolgozó között. Mennyiben más munkavállalóként a tulajdonos vagy a munkáltató közeli hozzátartozója, mint más munkavállaló? Szerintem a munkavállalókra a munka törvénykönyvének egységesen kéne vonatkoznia, és nem aszerint, hogy kinek a hozzátartozója. Ez számomra nonszensz!

Végül, de nem utolsósorban az elrendelhető rendkívüli munkavégzés felső határánál nem akartam elhinni, hogy amit olvasok, az van odaírva. Mert azt mondja, hogy "a felső határa naptári évenként legfeljebb 300, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb 400 óra". Ez 8 órás munkaidőt tekintve 50 munkanap. Ötven munkanap! Én kiszámoltam, hogy ha 52 hétből áll egy év, és szombat-vasárnap ugye nem dolgoznak normál, átlagos munkahelyeken, akkor 104 munkaszüneti nap van, meg az állami ünnepek. Ez száztizenvalahány nap, attól függ, hogy hány ilyen állami ünnep esik szombat-vasárnapra vagy éppen hétköznapra. De az elrendelhető rendkívüli munkavégzés majdnem a fele az egyébként most létező szabadnapoknak! A szabadnapoknak majdnem a felét el lehet venni rendkívüli munkavégzésre kötelezéssel! Kérem szépen, én azt kérem a kormány tisztelt képviselőitől, gondolják át, hogy mennyit nyomorgatnak még a munkavállalókon!

Mondom, előrelépés is van ebben az előterjesztésben, de olyan sok a megszorítás a munkavállalókkal kapcsolatban, hogy ilyen formában a MIÉP nem tudja támogatni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

Forrás: parlament.hu