KISS ANDOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/3847. számú törvényjavaslat az, amelyről pártom és jómagam véleményét szeretném néhány percben kifejteni. Azt hiszem, ez egy olyan törvényjavaslat, amely messze-messze és harmadszor is messze megelőzi a mai magyar valóságot - erről majd később szeretnék néhány részletet még mondani.

Történelmi hagyományok vagy történészek visszaemlékezései szerint valamikor, ha két magyar szerződést akart kötni, tenyérbe csapott, és ez a tenyérbe csapás bőségesen elég volt ahhoz, hogy a két fél között a szerződés vitathatatlanul és talán örökre létrejöjjön. Aztán változtak az idők, a szerződéseket a tenyérbe csapás után már írásba kellett foglalni, aztán el kellett látni aláírással, aztán pecséttel, aztán újabb aláírásokkal, újabb pecsétekkel, közjegyző által kellett hitelesíteni, napjainkban pedig ügyvédek abból élnek, hogy különböző szerződések a-b betűibe belekötve próbáljanak meg hol az egyik, hol a másik fél javára bizonyos pert eldönteni vagy különböző kifogásokat tenni a leírtakra. Azt hiszem, ennek a végére - és talán ennek a századnak nagy kihívása az elektronikus és az informatikai társadalom -, ide jutottunk most már, hogy nemcsak pecsétekkel és aláírásokkal kell esetleg szerződéseket és okiratokat hitelesíteni, hanem ennek megteremtődik az elektronikus formája is.

A múlt század legutolsó évtizedében valóban rohamosan fejlődött az informatika, ezen belül az internet, a számítástechnika, és valóban szükségessé vált az, hogy az elektronikusan megszülető dokumentumok valamilyen módon hitelesíthetők legyenek. Szó volt az előttem szóló képviselőknél arról, hogy talán bizonyos határidőkhöz is kellene kötni a bevezetéseket az önkormányzati szférában, az üzleti szférában esetleg vagy az államigazgatási szférában. Nekem az a véleményem, hogy ennél is a piaci kényszer fogja meghozni előbb-utóbb azt, hogy ki mikor fog rátérni a pecsétről és a kézzel aláírt dokumentumokról a valóban elektronikusan aláírt dokumentumokra.

Azt hiszem, az előterjesztő, illetve az előttem felszólalók is kissé optimistán ítélték meg a mai magyar helyzetet. Még messze nem tartunk ott, hogy a mindennapi életünk részévé váljon az elektronikus aláírás. Gondoljunk csak bele, nem kell messzire elmenni! A Házban, a parlamentben működik egy informatikai bizottság, amely nagy reményekkel elindult, és amelynek én is tagja vagyok. Jómagam még elektronikus levelet nem kaptam sem a bizottságtól, sem másik képviselőtársamtól, sem az előterjesztőktől, holott az első ülésünkön deklaráltuk, hogy az egymás közötti papírforgalmat csökkentendő elektronikusan fogunk egymásnak üzeneteket, dokumentumokat küldeni.

Mindenképpen létjogosultsága van viszont annak, hogy ez a törvényjavaslat most a Ház elé került, hiszen nem maradhatunk el sem az Európai Uniótól, sem az annál még fejlettebb Amerikai Egyesült Államoktól, ahol bizonyos szinteken ennek az elektronikus aláírásnak, illetve dokumentumhitelesítésnek a különböző módjai már bizonyára működnek, és gyermekbetegségeiket már valószínűleg ki is nőtték.

Nagyon hiányolom az egész téma tárgyalásából azt, hogy viszonylag precízen rendezi az elektronikus aláírás fogalmát és módját ez a bizonyos törvényjavaslat, de nem foglalkozik - nem is kaptunk róla felvilágosítást - azzal, hogy mi lesz az adattovábbítás szabályozásával és az adattárolás szabályozásával. Addig rendben van, hogy én aláírok elektronikusan egy dokumentumot, de milyen szabályok között kell ezeket az elektronikusan aláírt dokumentumokat továbbítani, illetve tárolni. A mai valóság szerint egészen biztos, hogy nem vagyunk még felkészülve sem az államigazgatásban, sem a kormányhivatalokban arra, hogy ily módon egymásnak üzeneteket küldjünk.

Miért szükséges mégis ez a törvényjavaslat? A környezetvédelmi bizottság tagjaként elsőként magamnak a környezetvédelmet írtam fel. Mi mindig tiltakozunk a fák kivágása ellen a rengeteg papír készítése miatt, aminek egy része nyilván felesleges, így közvetve az oxigént vesszük el magunktól. Nyilvánvalóan manapság ez már sokkal egyszerűbben, elektronikus úton is végrehajtható. Ezzel kapcsolatban egy kis kedves történet jutott eszembe: talán a Meseautó legközelebbi felújításában már a stemplizés, az "egy a párna, egy a részvény" helyett elektronikus úton fognak stemplizni, az unokáink már talán ilyen Meseautó című filmet fognak - nem is biztos, hogy a moziban, hanem a számítógépükön - látni.

Nyilván szükséges amiatt is az elektronikus formában való üzenetváltás, mert sokkal gyorsabb módja ez az üzenetváltásnak vagy dokumentumok továbbításának, mint a hagyományos módja. Gondoljunk csak bele, hogy az esetleges mobiltelefonomról megírt e-mailt néhány másodperc múlva a világ másik végén is megkaphatják, míg mindez postán akár hetekig is tarthat, és azt tudjuk mindenütt, hogy az idő pénz, tehát ezzel nyilvánvalóan pénzt lehet megtakarítani.

Ha megteremtődnek azok a feltételek, amelyek valóban biztonságossá teszik ezt az eljárást is, akkor a biztonsága is mindenképpen növelhető; mondjuk, régi, ősi titkosszolgálati módszerekkel egyszerűen nem világítható át az elektronikus levelem, és nem készíthető róla esetleg fényképmásolat. Nem elhanyagolható szempont, hogy az ilyen elektronikus módon született dokumentumok sokkal egyszerűbben tárolhatók és nyilvántarthatók, különböző keresőszoftverekkel pillanatok alatt egy nagy-nagy archívumból egyszerűen lehívhatók ezek a bizonyos dokumentumok, míg, mondjuk, iratrendezőket átböngészni sokkal hosszadalmasabb és bonyolultabb feladat lehet.

Magáról a törvényjavaslatról: úgy fogalmaztam meg, hogy ez a hármas egység törvényjavaslata, tulajdonképpen mindenen egy hármas egység vonul végig. Hármas egység az aláírást létrehozó adat, az aláírást ellenőrző adat és az aláírást létrehozó eszköz. Szintén ilyen hármas egység a dokumentumok típusa: az egyszerű dokumentum, az irat és az okirat. Az aláírásokat is ilyen hármas egységbe teszi a törvény: egyszerű aláírás, fokozott biztonságú elektronikus aláírás és minősített elektronikus aláírás. Természetesen ott is hármas egységet találunk, hogy hogyan kerül ez alkalmazásra: a felhasználó, a hitelesítő és az ellenőrző szervezet hármas egységét. Azt hiszem, ezek nagyon jól kiegészítik egymást, és nagyon jól illenek is egymáshoz.

Elhangzott az, hogy vissza lehet élni majd ezzel a bizonyos elektronikus aláírással. Természetesen ezzel is vissza lehet élni, mint ahogy a régi papír alapú aláírásokkal is egészen egyszerűen vissza lehet élni; azt hiszem, az aláírás-hamisításhoz nem is kell különösebb technikai felkészültség sem. Természetesen az elektronikus aláírásnál is, ha valaki nem vigyáz a saját titkos kódjára, egyszerűen eltulajdonítható lehet, hamisítható is lehet, de ugyanez fennáll a papír alapú dokumentumok hamisítására vagy esetleges eltulajdonítására. Természetesen pénzbe kerül az elektronikus aláírás is, mert valószínűleg borsos összegeket kell majd fizetni a hitelesítő szervezeteknek, de gondoljunk arra, hogy a posta is pénzbe kerül, ingyen a leveleinket se viszi már el a posta sem, sőt ha a minősített elektronikus aláírásnak megfelelő hagyományos dokumentumot is becsületesen küldi az ember, az is már egy vagyonba kerülhet manapság.

A törvényjavaslattal kapcsolatban engedje meg, államtitkár úr, hogy egy önök számára kellemes megjegyzést tegyek. Sok törvényjavaslatot elolvastam már ebben a parlamentben, de talán ennek volt a legtisztább, legvilágosabb indokolása, ami valóban használható is volt. Már számtalanszor elmondtam, az indokolások általában olyanok, hogy a törvényjavaslat bizonyos paragrafusát a szövegszerkesztő másolás-beillesztés parancsával átmásolják hátrébb - a részletes indokolásra ez különösen igaz szokott lenni. Ennél a törvényjavaslatnál azt mondom, hogy még laikus számára is érthető módon indokolták meg akár az általános indokolásban, akár a részletes indokolásban a különböző törvényi helyeket.

(18.20)

Kritikaként mégis meg kell egy-két dolgot fogalmaznom. Az első az azonosító kulcs nyilvánosságra hozatala. A mai viszonyok között azt még nem látom elérhetőnek, hogy ez valóban nyilvános is lehet. Gondoljunk bele akár a kis önkormányzatok, akár a kis magánszemélyek esetébe, akiknél internetelérhetőség, még semmi nincsen, ők viszonylag nehezen juthatnak hozzá az aláírást ellenőrző adathoz, hogy a törvényi megfogalmazást használjam.

Itt szóba került, és a bizottsági vitákban is szóba került, hogy természetes személyhez kötik az elektronikus aláírást. Én ezt nem kifogásolom. Azt kifogásolom benne, hogy ha több aláírásra van szükség, akkor azt nem igazán rendezi a törvényjavaslat, hogy ebben az esetben akár technikailag, akár jogilag hogyan lehet eljárni. Az én véleményem szerint ha én egyszer már aláírtam a dokumentumot, és utánam valaki még egyszer aláírja, akkor már sérül az az elv, hogy az eredeti dokumentumot az eredeti formájában megőrizték, mert a második aláírás már avatkozik az első aláírás után. És az élet területén bizony nagyon sok helyen megkövetelik a kettős vagy az akár még többes aláírást is.

Elgondolkodtam magamban, hogy például egy bírósági eljárásban hogyan fog ez működni, amikor, mondjuk, valakinek az elektronikus dokumentumot be kell mutatnia; az ügyvédek, az ügyészek vagy a bírók note-bookkal vagy számítógéppel felszerelkezve fogják a képernyőről olvasni - vagy ez mi módon fog egy bizonyítási eljárásban történni? Erre vonatkozó utalásokat nem nagyon találtam. Ez kapcsolódik ahhoz, amit Csáky András képviselőtársam elmondott a 4. § (3) bekezdése kapcsán, hogy amennyiben ezt kinyomtatják, akkor az már nem felel meg ugyanolyan bizonyító erejűnek, mint az eredeti, elektronikusan aláírt dokumentum.

Jómagam rengeteget használom az informatikát, a számítógépet, de ennek ellenére mindig jobban szeretem a dolgokat kinyomtatva látni, mert képernyőről nagyon nehéz olvasni. Ezen mindenképpen változtatni kellene, hogy ez a bizonyos kinyomtatott forma is megfeleljen bizonyító értékű dokumentumnak. Nagyjából ezek azok, amiket el szerettem volna mondani a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Azt hiszem, kezdetnek ez a törvényjavaslat elfogadható, nyilván módosításokkal, amelyeket már képviselőtársaim is megfogalmaztak. Azt hiszem, amire az elektronikus aláírás, illetve annak a műszaki és technikai háttere a valóságban megteremtődik Magyarországon, addigra ez a törvényjavaslat az összes gyermekbetegségét ki fogja nőni, és addigra egészen biztosan harmonizálni lehet a polgári törvénykönyvvel és az egyéb törvényekkel, mert véleményem szerint egészen biztos, hogy jövőre elektronikus aláírással még nem nagyon fogunk dokumentumokat gyártani. Én azt szeretném, ha mi, parlamenti képviselők ebben élen járhatnánk, és hivatalból talán még ennek a ciklusnak a végéig rendelkeznénk valamilyen titkos kóddal, amellyel esetleg a házelnök úrnak a módosító javaslatainkat, a lemondásunkat beadhatjuk, hogy ne fordulhasson elő az, ami a házalelnök úrnál előfordult, hogy az ügyrendi bizottság vitatja, egy faxon érkezett lemondás érvényes volt-e, vagy nem volt érvényes.

A pártom nevében a törvényjavaslatot támogatásra ajánlom, és a végszavazásnál meg fogjuk szavazni. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP és a kormányzó pártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu