DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy ítélem meg, hogy itt mind alkotmányjogi, mind politikai szempontból egy mély elemzést igénylő törvényjavaslattal állunk szemben. Véleményem szerint nem állják meg helyüket azok az érvek, amelyek szerint ennek a törvényjavaslatnak az az alapvető célja, hogy a személyiségi jogokat védje.

Sokkal inkább beszélhetünk arról, hogy ennek a javaslatnak az alapvető indoka az - miként erre már több képviselőtársam utalt -, hogy a véleménynyilvánítást és a sajtó szabadságát és ezen belül különösen a szerkesztők szabadságát korlátozzák, illetőleg ha a parlament elfogadja, akkor úgy is fogalmazhatnék - ellenszavazatom ellenére -, hogy korlátozzuk.

Mi szól amellett, hogy ez az alapvető cél? Mindenekelőtt az, hogy helytelenül állapítja meg a hat fideszes képviselő az egyes alapvető emberi és állampolgári jogok hierarchiáját, egymáshoz való viszonyát. Egyetlenegy olyan jog van, az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jog, amelyet a 23/1990-es alkotmánybírósági határozat abszolútnak és korlátozhatatlannak nevezett, noha ez önmagában közvetlenül az alkotmány 54. § (1) bekezdéséből még nem következne. Minden további alapvető jog esetében azonban az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy azok között ilyesfajta hierarchikus viszony nem állapítható meg. Az kétségtelen, hogy az egyes jogosítványoknak más jogosítványokat figyelembe kell venniük, azonban a korlátozásnak mindig meg kell felelnie a szükségességi-arányossági teszt követelményeinek.

A véleménynyilvánítás szabadságát ráadásul olyanként definiálta az Alkotmánybíróság, amely ha nem is egy abszolút jog, de ahhoz valamelyest mégis közel áll. A következőt mondja ki az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) határozata: "A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog az élethez vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valóban igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megfordítóan kell értelmezni." Ez ugyan nem mondja ki azt, amit például az amerikai alkotmány, hogy semmiféle korlátozás nem lehetséges, de a korlátozó törvényeknek egy igen szűk körben történő értelmezésére ad lehetőséget.

Egy másik helyen ugyanez a határozat megfogalmazza azt, hogy nem lehet a vélemény tartalma a korlátozás alapja, hiszen - fogalmaz az Alkotmánybíróság határozatának az indoklása - az a tény, hogy egy vélemény milyennek minősül, jónak-e vagy károsnak, kellemesnek vagy sértőnek, az a folyamat terméke, mégpedig annak a vitának, amely egy adott véleménnyel kapcsolatosan kialakul.

Ami talán még jelentősebb: a politikai szereplők esetében nagyon határozottan úgy foglal állást az Alkotmánybíróság, hogy nekik a véleménynyilvánítással és a sajtószabadsággal kapcsolatosan sokkal többet kell tűrniük, mint másoknak, s ezért teljesen indokolatlan az, hogy a hivatalos személyeket, a politika szereplőit, vagy akár a köztisztviselőket vagy a hatóságokat valamiféle különös, az adott esetben büntetőjogi védelemben részesítsék, tudniillik maga ez a határozat egy büntetőjogi tényállással kapcsolatos alkotmánybírósági döntés. Éppen ezért mondja ki ez az alkotmánybírósági határozat kizárólag a büntetőjoggal összefüggésben azt, amit megfogalmazott.

Azonban ha megnézzük az intencióit ennek az alkotmánybírósági döntésnek, akkor világosan látnunk kell, hogy ezt akár polgári peres jogvédelmi eszközökkel kapcsolatosan is alkalmaznunk lehet. Több képviselőtársam a felszólalásában már utalt arra, hogy milyen széles körben állnak rendelkezésre jogvédelmi eszközök, három polgári jogi és egy büntetőjogi, és ezek teljes mértékben alkalmasak arra, hogy a személyiséghez fűződő jogokat megvédelmezzék. Tehát semmiképpen nem állíthatjuk azt, hogy az Alkotmánybíróság határozatainak, az Alkotmánybíróság kialakított álláspontjának megfelelne ez a törvényjavaslat. De nem felel meg az alkotmánynak sem, tudniillik az alkotmány még annyira sem hierarchizál az alapvető jogok között, mint ezt az Alkotmánybíróság tette, ennek következtében az a helyzet, hogy újabb pótlólagos megszorításokat, a jog lényeges tartalmát korlátozó törvényjavaslatokat, illetőleg elfogadott törvényeket mindenféleképpen alkotmányellenesnek kell tekinteni.

Az kétségtelen, hogy a lex Répássynak nevezett törvényjavaslat szűkebb kört ölel fel, mint Pokol Béla eredeti javaslata. Zárójelben megjegyzem, hogy a "válaszadás" fogalom természetesen az úgynevezett lex Pokolban is megjelent és megjelenik ebben a javaslatban is. A döntő különbség az, hogy ott cáfolatról van szó, és nincs szó a személyiségi jogok védelméről. A lex Répássyban nincs szó cáfolatról, csak újabb vélemény közlésének kötelezettségéről, a másik oldalról nézve a válaszadás jogáról.

(17.00)

Ez azt jelenti, hogy úgymond nem kell egy végső, lezáró álláspontnak tekinteni. Csakhogy felmerül a következő kérdés: előfordulhat az, hogy a bíróság végül is megítéli a válaszadás jogát a felperesnek, egyben a sajtó számára megállapítja a véleményközlés kötelezettségét. Ezt azonban az érintett, az eredeti cikk szerzője vagy szerzői úgy ítélik meg, hogy ez az ő személyiségi jogaikat sérti, ebben az esetben - erről már hallgat a javaslat - egy újabb bírósági eljárást kell megindítani, hogy most már a válaszadásra való válaszadás jogát érvényesítsük. Hiszen egy polémia lényege pontosan az, hogy az nem két írással fejeződik be, hanem nagyon hosszú időn keresztül tart, és számos szereplő is részt vehet ebben.

Világosan látni kell tehát azt, hogy ez a fajta jogosítvány döntően nem azt a célt szolgálja, amit az előterjesztői mondanak, hanem azt, hogy az adott sajtóorgánumok szerkesztőit kézben tartsák. Milyen módon? Teljes mértékben egyetértek Herényi Károly képviselőtársammal abban, hogy e törvénynek, ha a parlament elfogadja, lesz hatása a szerkesztőségekre. Ez a hatás nem áll másból, mint hogy igyekezni fognak olyan írásokat közölni, amelyekben személyekre vonatkozó vélemények nem jelennek meg. Azt tudniillik majd a bírói gyakorlat alakítja ki, mint erre Gyimesi képviselőtársam is utalt, hogy mit minősít olyan véleménynek, amely személyiségi jogot sért. Meg kell jegyeznem, hogy ez személyenként különbözik. Például egyesek számára rendkívül sértő lehet, ha egy itt alkalmazott démonizáló vagy nyelvpolitikai kifejezéssel élve balliberálisnak nevezik. Ez lehet akár liberális, akár baloldali, akár konzervatív is, megint más számára azonban ez elfogadható.

Ennek következtében a bírói jogalkalmazás teljes mértékben önkényessé válik, nincsenek igazi jogi fogódzók, a bíró a saját értékítélete alapján dönt, és a saját értékítéletét az adott, konkrét politikai közhangulat rendkívül jelentős mértékben befolyásolhatja. Tehát amikor konzervatív kormány uralkodik, abban az esetben a bíróságok mindenféle közvetlen késztetés nélkül is esetleg hajlamosabbak lesznek arra, hogy az ő érdekeiknek megfelelően értelmezzék az adott törvényi tényállást és a konkrét jogesetet. Más színezetű kormány esetében ellenkező álláspontot is elfoglalhatnak.

Azt sem tudjuk, hangsúlyozták ezt többen is az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén, hogy maguk a bírák milyen álláspontot alakítanak ki erről a javaslatról, márpedig az ő véleményüket is ismernünk kellene, hiszen ezt a javaslatot végül is nekik kellene alkalmazniuk. Mindezek miatt a Magyar Szocialista Pártnak az az álláspontja, hogy ezt az alkotmánysértő törvényjavaslatot a Ház ne fogadja el, a szocialisták a leghatározottabban elleneznek egy ilyesfajta, a sajtószabadságot korlátozni kívánó törvényt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu