DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Számomra jelzés értékű az, hogy igen kevés kétperces hozzászólás volt a mai vitában. Ez azt mutatja, hogy a felszólalók alaposan felkészültek. Ugyanarról beszélünk, és ugyanaz a szándékunk, hogy a közrend és a közbiztonság védelme érdekében minél jobb jogszabály szülessen.

Jellemző volt a hozzászólók személyét, képviselőket végignézve, hogy zömükben, többségükben a rendészeti és önkormányzati bizottság tagjai. És ez nem véletlen, hiszen az önkormányzati és rendészeti parlamenti bizottság rendészeti albizottsága behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Meghívtuk a Személyi, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Kamarát, és meghallgattuk az érintetteket. Ezért különösen ki szeretném emelni, hogy ebben a bizottságban Pozsgai képviselő úr vezetésével nagyon jó az együttműködés.

Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert ugyanakkor nagy sajnálattal veszem tudomásul azt, hogy Nyitray képviselő úron és rajtam kívül a nemzetbiztonsági bizottságból senki nincs jelen, és ezt nem tartom véletlennek. El kell hogy mondjam, a nemzetbiztonsági bizottság elnökének leveléből egyértelműen kitűnik, hogy nemcsak ő, a titkára, de az MSZP adta nemzetbiztonsági szakgárda sem vette ezt a törvényt kézbe. A nemzetbiztonsági bizottság 2001. február 27-i ülésén - az én javaslatomra - nem kijelölt bizottságként megkezdte a fegyverekről, lőszerekről és a lőterekről szóló törvényjavaslat tárgyalását.

Azért voltam kénytelen ezt javasolni, mert észleltem azt, hogy az elnök úr, azt hiszem, éppen alkalmatlansága címén, nem tűzte napirendre akkor sem ezt a törvényt, amikor nyilvánvaló, hogy nemzetbiztonsági vetülete ennek a törvénynek van; sőt rendelkezik szövegszerűen a nemzetbiztonsági szolgálatokról. Ezt követően a nemzetbiztonsági bizottság arra kérte az elnök urat, hogy szíveskedjen a bizottságunkat pótlólag, utólag kijelöltetni; de csak erre kérte. Keleti György bizottsági elnök ennek sem tett eleget, illetve másképp tett eleget, és ez megint csak sajnálatos. Nem azt kérte, hogy a bizottságunkat jelöljék ki, hanem azt kérte a szocialista frakció javaslatára, hogy a törvényjavaslat általános vitáját halasszák el.

Körülbelül így állunk a nemzetbiztonsági bizottságban, és én attól tartok, hogy ennek a törvénynek az életbe lépését és megszavazását a benne meglévő kétharmados szabályozáson túl esetleg azzal fogja támadni egy-két szocialista képviselő - mondom, elsősorban a nemzetbiztonsági bizottságban részt vevők részéről -, hogy itt ezek a szabályok nincsenek egyeztetve, és nem harmonizálnak a nemzetbiztonsági törvénnyel. Ezt elkerülendő, annak ellenére, hogy a szocialista elnök úr nem dolgozik a nemzetbiztonsági bizottságban, a fideszes kormányképviselők ezt a problémát megoldják helyette, és a szükséges módosító javaslatunkat be fogjuk nyújtani.

Éppen ezért felszólalásom nem lesz hosszú, hiszen nem tudom önöknek elmondani, hogy a nemzetbiztonsági bizottságban ezekről a kérdésekről mit értekeztünk. Annyit viszont mindenképpen, hogy én itt kizárólag ebből a szempontból szeretném vizsgálni a törvényt. Joggal felmerül itt az a kérdés, hogy a legális fegyverrel rendelkező személyek, természetes személyek megszervezhetők-e vagy összeszervezhetők-e egy olyan csoporttá vagy alakulattá, amely alkalmas arra, hogy a közrendet és közbiztonságot alaposan megzavarja. Ez egy nemzetbiztonsági kérdés. Ez lehet belföldi probléma, de lehet - ahogy Nyitray képviselő úr mondta - külföldről érkező nagyobb lélekszámú csoport akkor, amikor a lakóhely magyarországi illetősége elegendő ahhoz, hogy bárhol a világon, bármilyen csekély pénzért vásárolt fegyvertartási engedéllyel Magyarországra fegyvereket behozhasson.

Meg szeretném nyugtatni képviselőtársaimat, hogy semmifajta olyan valós veszély nincs, miszerint a legálisan fegyverrel rendelkezők bármilyen más célra használnák az önvédelmen kívül fegyvereiket. De ennek a kérdésnek a feltételét és megválaszolását igenis kötelességünk elvégezni.

Egy aggályos dolog van és marad a törvényben, a lőfegyverek számának kérdése. Itt elsősorban a vadászfegyverekre gondolok, de ha Font Sándor képviselőtársam felszólalására akarnék visszahivatkozni, azt mondja, hogy különböző fegyverek viselése nehézséget okoz. Tehát adott esetben mondhatja valaki azt is, akinek csak maroklőfegyverre van önvédelmi engedélye, hogy neki azért kell hármat-négyet vásárolnia, mert mást vesz föl magára Operába menet, mást otthon és mást az utcán. Itt az a veszély fenyegethet, hogy, mondjuk, 20-25 vadászpuskával rendelkező személy adott esetben saját magán kívül 19 vagy 24 másik embert is - természetesen törvényt sértve, illegálisan - föl tud fegyverezni. Ez is egy nemzetbiztonsági kérdés, ezt is meg kell vizsgáljuk.

Valószínűleg ennek az a megoldása, hogy nem lehet korlátlan számú fegyvert tartani semmilyen olyan címen, hogy ez a nagypapáé volt, vagy éppen különböző állatokra vonatkozóan különböző fegyvereket kellene tartani. Szakágként válassza ki, hogy ki vadászik medvére, ki szalonkára, és akkor abban a pillanatban nem kell különböző kaliberű puskákkal felfegyverkeznie.

Még egy dolog, aminek harmonizálnia kell a nemzetbiztonsági törvénnyel, és amit én kifogásolok a törvényben: én elégtelennek tartom azt, hogy közvetlen munkahelyi vezető legyen megjelölve akként, aki engedélyezheti az önvédelmi fegyver tartását a beosztottjának. Minden főnök szeretne a beosztottjának kedvezni, egymáshoz olyan közeli viszonyban vannak, hogy nyilvánvalóan nehéz egy főnöknek azt mondani adott esetben a beosztottjának, és így fölfele. Azt szeretném, és majd fogom javasolni, hogy a közvetlen munkahelyi vezető javaslatára, de a munkahely vezetőjének a jóváhagyásával - tehát még szigorítunk.

És akkor itt mondom el, hogy minden mondandóm a fegyvertartás szigorítása irányába kíván hatni. Éppen ezért csak felvetem azt, amit Perlaki képviselő úr mondott, hogy elméletileg a bírói kar és az ügyészi kar mintegy elvált, tőlünk elvált hatalmi ág, talán szerencsés lenne náluk esetleg meghagyni az alanyi jogot, de kimondottan csak ebből a jogfilozófiából kiindulva. De szeretném, ha egységes lenne az, hogy alanyi jogon senkinek nincs fegyvere. Mondom, ha lehetne, azok csak a bírák és az ügyészek lennének.

Ugyanakkor problémát okoz számomra az (5) bekezdése ennek a paragrafusnak, amikor a természetes személyt úgy aposztrofáljuk, hogy az tarthat önvédelmi fegyvert, akinek az élete vagy testi épsége büntető-, szabálysértési, államigazgatási vagy polgári peres eljárásban, vagy abban való részvétele miatt fokozott védelmet igényel. És azokra, akiknek az élete és testi épsége ezen kívül veszélyeztetett, melyik paragrafus vonatkozik? Sajnos, így most semmi, mert vannak olyan foglalkozások, például mondhatom, vannak olyan közéleti szereplők, akik nem részesei ilyen eljárásoknak, mert általában nem indítanak ellenük se polgári pert, se büntetőpert, és ők sem indítanak másokkal szemben, és mégis elképzelhető, hogy életük és testi épségük veszélyben forog.

Szeretném megerősíteni Nyitray úr aggályait a tekintetben, hogy a külföldiek fegyverbehozatala és itteni tartása kicsit nagyon liberálisra sikerült - és itt most a liberális szót azért nem említem negatív értelemben. Azt szeretném mondani, túlmenve, amit Nyitray úr mondott, nem tudom elfogadni azt, hogy egy külföldi állami vezető biztonsági személyzetének tagja úgy érkezzen az államhatárra, hogy ott a vámhivatal legyen kénytelen eljárni, hogy behozhassa a fegyverét.

(13.00)

Azt meg nagyon elfogadhatatlannak tartom, hogy nem állami vezető biztonsági személyzetének tagja az általános engedélyezési szabályok szerint hozhat be fegyvert. Lehetőleg ne látogasson Magyarországra olyan külföldi személy, aki úgy érzi, hogy egy csapat testőrt kell maga után vonszolnia állandó jelleggel, vagy ezek előzetesen és ne a vámhivatalnál kérjenek megfelelő fegyverhasználatot.

Pozsgai úrral, mint mondtam, határozottan mindig egyetértünk, de a hétvégén meggyőződtem, hogy az egyik módosító javaslatát nem fogom tudni támogatni. Ez az a bizonyos sárga legyen a pisztoly csöve, vagy a markolata legyen barna.

Hétvégén kint jártam azon a sikeres kiállításon, amit az emberek nagy része elsősorban az utazás vagy a sport miatt látogatott, mint jómagam is. Fegyverkiállítás volt a hétvégén; ebből a katalógusból (Felmutatja.) megállapítható az, hogy néznek ki azok a fegyverek, amelyek fölé az van írva, hogy engedélymentes légpisztolyok. Ezek a fegyverek, bár most nem kívánok demonstrálni, teljes mértékben azonosíthatatlanok, akár sárga színű a csövük, akár nem, mert különösen, Pozsgai képviselő úr, ha a régi rutin szerint a hátába nyomják valakinek ezt a pisztolyt, akkor nem fog tudni megfordulni. Úgyhogy nem az a megoldás, hogy beszínezzük a fegyvereket és különbséget teszünk, és arra kényszerítünk gyengén és csökkent látókat vagy az ijedtségtől azt felismerni képteleneket, hogy azt felismerjék, hanem az a javaslatom és azt szeretném egy módosító indítvánnyal elérni - és azt szeretném, ha a Ház ezt támogatná -, hogy nincs olyan, hogy engedélymentes, még akkor sem, ha Európában vannak olyan országok, ahol a gázpisztolyok és a lőfegyverek tényleg nem engedélykötelesek.

Ha minket az uniós jogharmonizáció nem kényszerít, akkor ne menjünk elébe ennek a dolognak semmilyen körülmény között. A szigorítás legyen, hogy minden fegyverről nyilvántartás legyen, minden fegyvert nyilván lehessen tartani, és regisztrálni legyenek kötelesek.

A végén még szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy a részletes vita előtt a Szervezett Bűnözés Elleni Központ illetékeseivel mindenképpen érdemes lenne konzultálni bizottsági szinten is vagy parlamenti szinten is, hiszen a közrend és a közbiztonság védelmének szándékunk szerint - természetesen kormánypártiak szándéka szerint - ez a szervezet lesz az egyik letéteményese.

Azt szeretném még elmondani önöknek, hogy véleményem szerint a jogszabály elfogadása segíteni fog a közrend és a közbiztonság erősítésén, jó fogadtatásra kell számítanunk. Valahogy azt kell majd megfelelően mindenki tudomására hozni, hogy az életbelépést követően ne kezdődjön el egy felesleges presztízsharc azért, hogy kinek van önvédelmi fegyvere, kinek nem, hanem olyan legyen a szabályozás, hogy ezt a keretet eleve kiváltsa.

Ami pedig az illegális fegyverek kérdését illeti, két dolgot szeretnék megjegyezni, egyetértve azzal, hogy az a büntetőjog területére tartozik. Még mindig nem tartom eléggé súlyosnak azt a tételt, amellyel a Btk. fenyegeti a minősített elkövetést, viszont azt kérném a tárcától, majd a következő törvényalkotási programjába vegye föl a jogos védelem jogintézményének újragondolását. Biztos, hogy itt is szükségünk van arra, hogy Európával jobban harmonizáljunk. A jogos védelem nincs jól szabályozva, de ez egy régi probléma a büntetőjogban. Úgy látom, hogy van még gond a rendőri fegyverhasználat környékén is; és a bírói gyakorlat még nem elég súlyosító, hogy visszatartó erővel rendelkezzen. Ennyiben kell jogi kérdéseket feltenni.

Még azt szeretném a tárca vezetőjének javasolni, hogy a törvény életbelépésével egy időben próbáljunk egy gesztust gyakorolni és amnesztiát hirdetni az eddig illegális fegyvertartók számára, hogy itt van a kiváló alkalom arra, hogy a fegyvereiket beszolgáltassák, természetesen nem azzal a biztos büntetéssel, hogy utána ők már soha nem jutnak fegyverhez, mert a regisztráláshoz sokkal nagyobb érdekünk fűződik, mint bármilyen büntetéshez, azok megnyugtatására, akik korábban úgy érezték, hogy életük és testi épségük veszélyben van, hiszen ezt a rendszerváltás előtt igen sokan joggal érezhették.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu