BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Nemzeti Bank a magyar gazdasági és társadalmi élet egyik alapintézménye, nemzeti intézmény. Nemzeti intézményként alapozta meg az 1991-es jegybanktörvény, amely széles körű konszenzussal született, bevezette Magyarországon nyugat-európai mintára a független jegybank intézményét, és azt kell mondanunk, hogy ez az 1991-es jegybanktörvény rendszerváltó törvényeink egyike.

(14.50)

Fontos lett volna ezért, hogy amennyiben módosításra kerül a sor, akkor ez konszenzussal történjék, és az a véleményünk, hogy nem volt indokolt, nem indokolt, hogy a hatályos jegybanktörvény - hangsúlyozom -, konszenzussal született rendszerváltó törvény módosítása helyett, azokon a pontokon való módosítása helyett, ahol az európai uniós csatlakozás a módosítást megkívánja, a kormány egy újjá írt, újonnan írt törvényjavaslatot nyújtson be. Ennek gyakorlatilag persze nincs nagy jelentősége, hogy új javaslatot nyújtunk be, amelynek új száma lesz, vagy pedig a hatályosat módosítjuk, de van szimbolikus jelentősége, hogy érzékeli az előterjesztő, hogy a '91-es jegybanktörvénnyel kezdődött egy új fejezet a jegybank pozíciójában a magyar gazdasági rendszerben.

Ha az előterjesztő ezt tette volna, ha nem új világot, új életet akart volna kezdeni a jegybank helyzetében, ha nem mindenáron azt akarta volna demonstrálni, hogy több mint kormányváltás, tehát a jegybanktörvényt is újra kell írni és gyökeresen fel kell forgatni a jegybank szervezetét, hanem azt mondta volna, hogy azon a néhány helyen, ahol az európai uniós követelmények kielégítése szükségessé teszi a módosítást, a 3. § (2) bekezdésében, a 16. §-ban - ez az a két hely, ahol a jegybank és a kormány gazdaságpolitikája közötti viszonyt, illetve az állam hitelezésének tilalmát rögzíti a módosítás -, ha megállt volna ennél, akkor a jegybanktörvény módosítása - vagy ha formailag új jegybanktörvény is - konszenzusos törvény lehetne, és akkor azt lehetne demonstrálni országnak, világnak, a magyar gazdasági életnek, hogy a jegybanktörvény mögött és a jegybank mint nemzeti intézmény mögött ott áll a parlamenti erőknek legalábbis a nagy többsége. Ez erősítené Magyarországon a jegybank pozícióját, erősítené Magyarország pozícióját az európai uniós csatlakozásban.

Sajnos a kormány nem ezt tette. Sajnos a kormány ebben a jegybanktörvény-módosításban olyasmit is csinál, amire az európai uniós csatlakozáshoz semmi szükség nincsen. Nevezetesen: átalakítja a jegybank irányítási szerkezetét, és ezt - sajnos azt kell mondanom, ezt is, hiszen az élet minden területén, a törvényhozás egész területén ez folyik - a Fidesz hatalmi törekvéseihez igazodva teszi.

A jegybank irányításának az átalakítása három lényeges ponton történik: az alelnökök helyett elnökhelyettesi pozíció bevezetésével, a jelenlegi jegybanktanácsnak egy más jellegű monetáris tanáccsal való felváltásával és a felügyelőbizottság helyett az Állami Számvevőszék ellenőrzési szerepének bevezetésével. Szeretném hangsúlyozni, az, hogy változtatunk egy alapintézmény alapvető szabályozásán, ez önmagában véve rossz, ez önmagában véve zavarja egy fontos társadalmi intézmény stabilitását, legitimitását. Önmagában véve.

Tehát azt kell mondanunk, hogy ilyet akkor kell csinálni, ha a hatályoshoz képest a javasolt nem kicsivel jobb, hanem sokkal jobb, csak akkor éri meg. Csakhogy ez adott esetben egyáltalán nem bizonyítható, és az előterjesztő érvelése, a Fidesz vezérszónokának és képviselőjének érvelése egyáltalán nem magyarázta meg, hogy a javasolt struktúra miért lenne jobb a hatályosnál. Azt mondta a Fidesz vezérszónoka, Rogán képviselő úr, hogy jelenleg több alelnök van, ezeket a pozíciókat el lehet látni alacsonyabb szintű hivatalnokokkal is, tehát térjünk át az "egy elnökhelyettes" megoldásra. Ez érvelés arra, hogy egy tíz éve működő, a rendszerváltással létrejött struktúrát, és valójában még régebben működő struktúrát felforgassunk? Nem, tisztelt Országgyűlés, ez nem érv.

Itt van a jegybanktanács kérdése. Jelenleg van egy jegybanktanács, amely a legfontosabb döntéseket hozza, és ezt a jegybanktanácsot egy olyan monetáris tanáccsal akarják fölváltani, amelynek minden tagja a jegybank főállású alkalmazottja. Azzal érvelt Rogán képviselő úr, a Fidesz alelnöke és vezérszónoka - alelnöki megválasztásához gratulálunk (Rogán Antal: Köszönöm szépen.) -, hogy nem jó dolog, ha a jegybanktanács tagjai valahol a gazdasági életben vagy az akadémiai életben más típusú függőségekkel rendelkeznek. Komolyan gondolta ezt? Hát nem inkább arról van szó, hogy amikor a jegybanktanács dönt, akkor az a helyes, hogy ha neves, nagy tapasztalatú, szakmai tekintéllyel rendelkező emberek, akik valóban egyetemeken, intézetekben, akadémián és a többi tevékenykednek, a saját tudásukkal, tapasztalatukkal és tekintélyükkel erősítik azt a döntést, és nem úgy születik a döntés, hogy valójában valamennyi döntéshozó a jegybank alkalmazottja, vagyis a jegybankelnöktől függő valaki? Azt gondolom, hogy feje tetejére állított érvelés, amit a vezérszónoklatában Rogán Antal képviselő úr mondott.

A harmadik kérdés az ellenőrzés. Azok az érvek, amelyeket itt elmondtak, meg a nem működő érvek, és nagyon árulkodó, tisztelt Rogán képviselő úr, hogy akkor érvelnek az ellen, hogy a felügyelőbizottságban a pártok által javasolt szakemberek - hiszen nem képviselőkről van szó - üljenek a jegybank esetében, amikor köztudott módon az állami vagyont kezelő privatizációs intézmények ugyanezt a változtatást akarják csinálni. A cél tehát világos: a parlamenti pártoknak ne legyen betekintésük arra, hogy ezek a nemzeti intézmények mit csinálnak. Se a jegybank esetében, se a privatizációs, illetve vagyonkezelői intézmény esetében.

Ezek az átalakítások tehát nem indokoltak. Nem tudtak önök olyan érveket fölsorakoztatni, amelyek nem minket, bárkit önökön kívül meggyőznének arról, hogy a jegybank irányítási szerkezetét érdemes így felforgatni. Egyetlen érv van emellett, hogy az a jegybankelnök, akit önök neveztek oda ki - és ez nem elég -, aki előzőleg az önök kormányának tagja volt, aki tehát pártelkötelezett ember, az a jegybankelnök rendelkezzen a jegybankon belül nagyobb, külső befolyások által nem ellenőrzött hatalommal.

Azt szeretném ezzel összefüggésben mondani, hogy az a baj ezzel a megoldással, amit önök javasolnak, hogy azt a módosítást a 3. § (2) bekezdésében és a 16. §-ban, amely a szavak szintjén állásfoglalást jelent a jegybank függetlensége mellett, és amit fel lehet mutatni az Európai Uniónak meg a magyar gazdasági közvéleménynek; azt a változtatást, amellyel önmagában a két ellenzéki párt, a szocialisták és a szabad demokraták is egyetértenek - és ha mi lennénk kormányon, mi is végrehajtanánk ezeket a módosításokat -, ezt a módosítást gyakorlatilag hitelteleníti, keresztülhúzza az a módosítás, amelyet a jegybank vezetési szerkezetében önök át akarnak erőltetni.

Ehhez képest csak másodlagos, hogy ehhez a módosításhoz kétharmados törvényt kell, illetve kellene módosítani - az alkotmányt egyfelől, a számvevőszéki törvényt másfelől. Önök azt állítják, hogy a számvevőszékit nem kell - ez egy rendszeres gyakorlatuk, hozzá vagyunk szokva. Tehát formailag is konszenzus kellene ehhez az átalakításhoz, és nincs meg ez a konszenzus, de ennél is nagyobb baj, hogy egy olyan kérdésben - visszatérek a mondandóm elejére -, ahol az intézményt erősítené a törvény konszenzusos megalkotása, ott önök eleve nem törekedtek a törvény konszenzusos megoldására. Mert ha törekedtek volna, akkor megkeresték volna az ellenzéki pártokat; nem keresték meg, tehát nem is törekedtek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu