NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Bár megígértem, megfogadtam magamnak, hogy minden körben csak egyszer szólok, de nagyon sok felvetés hangzott el. Szeretnék most akkor ebben a második körben másodszor is szólni.

Lentner Csaba képviselő úr - már elment -, a hadigondozással kapcsolatban: a hadigondozás gondolata fontos fölvetés, ugyanakkor koncepcionálisan különbözik a státustörvény filozófiájától. Hiszen ha valakik, a hadigondozás alanyai mindenféleképpen azok lehetnek, akik a második világháborúban a magyar hadseregben harcoltak. Viszont ennek a törvénynek a kedvezményezettjei azok lehetnek, akik magyar igazolvánnyal rendelkeznek. És a két kör több szempontból sem esik egybe. Hiszen lehetnek olyanok, akik nem is magyarok, de adott esetben a magyar hadseregben harcoltak, lehetnek olyan magyarok, akik harcoltak, de nem váltják ki a magyar igazolványt. Ezért ha valamilyen szinten érdemes ezzel a gondolattal foglalkozni, akkor, azt hiszem, függetlenül a státustörvénytől lehet fölvetni ezt a kérdést.

A második nagyobb blokk az MSZP felvetései voltak. A mazochizmus kifejezést említette Tabajdi Csaba, hogy mi csupán 9 módosító javaslatot fogadtunk el a 115-ből. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy valóban, ha nagyon szigorúan vesszük, akkor 9-et fogadtunk el, de ezenkívül további 32 javaslatra vonatkozóan fogadtunk be kapcsolódó módosító javaslatokat legalább. Lehet, hogy most már magasabb ez a szám. Tehát 40-50 között van azoknak a javaslatoknak a száma, közel a fele, amely valamilyen formában már most, idáig beépült a törvényjavaslatba.

Valóban, a jó kufár olyan, hogy mindig azt említi, amit még nem sikerült kialkudnia. De azért ne feledjük el, hogy itt az ellenzék számos nagyon fontos javaslatát vettük be. És ez a lista, amit Tabajdi Csaba most elmondott, egy kicsit különbözik attól a listától, amit az általános vita keretében mondott el, mert amit akkor elmondott, abból számos javaslatot már beépítettünk.

A szülőföldön történő támogatással kapcsolatban Göndör István is fölvetést fogalmazott meg, hogy a diákokkal szerződést kellene kötni a hazatérésükre vonatkozóan. Itt hadd hangsúlyozzam, hogy ez a kormányzat intézményesítette azt a gyakorlatot, hogy nem a felsőfokú alapképzésben való támogatásra helyezzük a hangsúlyt, hanem kilátásba helyezzük a részképzésen keresztül történő támogatást. És pontosan ilyen típusú hazatérési szerződést kötünk a jelenlegi gyakorlat szerint a határon túlról érkező diákokkal. Tehát nincs koncepcionális ellentét közöttünk.

Az ajánló szervezetekkel kapcsolatban Göndör István úgy fogalmazott, hogy ne zárjunk ki senkit az ajánlás lehetőségéből. Teljesen kezelhetetlenné válik államigazgatási szempontból, ha bármely határon túli szervezet csak úgy elkezdhet ajánlgatni. Tehát nekünk, a magunk részéről az a meggyőződésünk, hogy egy egységes ajánló szervezeti rendszert kell létrehozni. Egy ajánló szervezet fog ennek az elgondolásnak az eredményeként a határon túl létrejönni. Én furcsának tartom azt, hogy eleinte - most nem mondom, hogy az MSZP, mert nem feltétlenül volt hivatalos álláspontja, de - az MSZP irányából érkező hangok eleinte úgy fogalmaztak, hogy egyáltalán nincs szükség ajánló szervezetekre. Most pedig az ajánló szervezetek védelmezőiként lépnek föl.

Nem kezelhető másként a helyzet, mint hogy létrejön egy egységes, határon túli ajánló szervezet, és az egységes határon túli ajánló szervezet létrehozásában pedig nem lehet más a központi szereplő, aki ezt jóváhagyja, csak a magyar kormány; hiszen nincs más garancia erre.

De elmondtam délben is, a magunk részéről azon vagyunk, hogy - összhangban a Magyar Állandó Értekezlet ajánlásaival - a társadalmi, az érdekvédelmi szervezetek, az egyházak, a civil szervezetek együtt hozzák létre az egyesületüket, a szervezetüket. Saját maguk fogják létrehozni az irodahálózatukat; olyan irodahálózatot hoznak létre, amilyet akarnak, olyan szerkezetben működnek, amilyen szerkezetben akarnak. De hozzánk, a magyar kormányzathoz egy egységes rendszerből beérkező ajánlás érkezzen be. Nem fogjuk tudni másként értelmezni államigazgatásilag az ajánlásokat, és nem fogunk tudni igazolványt sem kibocsátani, ha nem egy ilyen szerkezetben érkeznek be.

Az adatvédelemmel kapcsolatban: a mi megközelítésünk hasonló ahhoz, amit Tabajdi Csaba fogalmaz meg. Úgy gondoljuk, hogy valóban lehet a diplomáciai postának szerepe, de ezek olyan technikai részletkérdések, amelyeknek a törvényi szintű szabályozása nem indokolt. Az egyes relációkban eltérő gyakorlatok valósíthatóak meg, és azért azt se feledjük, hogy akiktől leginkább adott esetben ezeket az adatokat védeni kívánjuk, azok minden bizonnyal rendelkeznek ezekkel az adatokkal. Azért ez mindenféleképpen legyen a gondolkodásunk hátterében!

A Magyar Állandó Értekezlet döntsön - a Magyar Állandó Értekezlet nem dönt. A Magyar Állandó Értekezlet egy konzultatív szerv, és nem hozhat ilyen értelemben döntéseket. Ugyanakkor a határon túli intézményeknek, oktatási intézményeknek, például a két tannyelvű intézményekre vetette föl Göndör István, hogy magyar intézménynek számítanak. Természetszerűleg, Göndör képviselő úr, magyar oktatási nyelvű intézménynek kell számítsanak a két tannyelvű intézmények. Itt mi az ajánló szervezeteknek gondoljuk, hogy szerepet lehetne juttatni. A Magyar Állandó Értekezlet ilyen szempontból nem szerencsés javaslat.

Hogy adjunk magyarországi támogatást, utazási támogatást, illetőleg nevelési támogatást - erre azt kell mondanom, képviselő úr, hogy ez egy meglehetősen komolytalan javaslat. Tehát ha látjuk, hogy valamilyen módon a határon túli magyarok speciális családtámogatására vonatkozóan kellett valamit kitalálni, nyilvánvalóan a magyarországi családtámogatási rendszer lenne a legkívánatosabb. De mivel a magyarországi családtámogatást nem lehet a határon túl - különféle adórendszer, miegymás - alkalmazni, ezért van a tervezetben a nevelési támogatás. Az utazási támogatás esetében is azt gondoljuk, hogy egy olyan típusú szociális támogatásról van szó: aki, mondjuk, jó ezer kilométerről utazik adott esetben Magyarországra, az ő esetében ez lehet indokolt; míg a törvény személyi hatályának a magyarországi állampolgárokra való kiterjesztése ilyen szempontból teljesen értelmezhetetlenné válik.

(22.30)

Az országgyűlési biztossal kapcsolatban engedje meg, képviselő úr, hogy elmondjam: nem tartozik a törvény tárgyához az országgyűlési biztos intézménye mint olyan. El kell indítani ennek a javaslatnak az államigazgatási, illetőleg a parlamenti életét.

A felvetés, miszerint a határon túli magyarok magyarországi jogainak a gyakorlása valamilyen módon egy országgyűlési biztos kompetenciájába kerüljön, értelmes felvetés. A határon túli magyar ugyanis nem magyar állampolgár, tehát kérdéses, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának kompetenciája mennyiben terjed ki rá, és a határon túli magyaroknak minden bizonnyal lesznek komoly, a saját érdekvédelmükkel összefüggő problémáik. Ez a javaslat hangsúlyozottan nem az a javaslat, amit a nyugati magyarok fogalmaztak meg, hogy legyen a Magyar Országgyűlésben a külföldön élő magyaroknak egy biztosa, hiszen az MSZP javaslata az országgyűlési biztos magyarországi eljárását helyezi kilátásba. De hangsúlyozom, hogy ez nem tartozik ennek a törvénynek a szabályozási körébe, az ezzel kapcsolatos párbeszédet ugyanakkor érdemes megkezdeni.

Vojnik Mária vetette fel a közalapítványok szerepeltetésének a kérdését. Ez a javaslat meglehetősen szokatlan javaslat, hogy konkrét közalapítványokat soroljunk fel egy törvényben. A magam részéről feleslegesnek látom a közalapítványok szerepeltetését, hiszen ezek az alapítványok megfelelő jogszabályi háttérrel működnek, ugyanakkor a státustörvény által kilátásba helyezett támogatások folyósítása valóban nem a közalapítványi rendszeren keresztül történne. A státustörvény teljesen egyértelműen megfogalmazza az erre irányuló konstrukciót, ami nem jelenti azt, hogy a közalapítványok működésére nincsen szükség, de fityegne ez a rendelkezés a határon túli magyarokról szóló törvényen, ha ezt szerepeltetnénk benne. Megjegyezném itt egyébként azt is, ez egy apróság, hogy a Segítő Jobb Alapítvány nem közalapítvány, nem is egyneműsíthető a közalapítványokkal, tehát szakmailag is problematikus a javaslat.

A munkavállalással kapcsolatban az önök javaslata nem csupán - meglepő módon - 3 hónapról 6 hónapra próbálja meg a munkavállalás lehetőségét kiterjeszteni - szemben azzal a korábbi állásponttal, hogy ez kockázatokat jelent a magyar munkaerőpiacra nézve -, hanem megvonja a gazdasági miniszternek azt a lehetőségét, hogy adott térségben, adott ágazatban adott esetben hosszabb időre is lehetővé tegye az alanyi jogú munkavállalás lehetőségének a biztosítását. Tehát a nagyobbik baj nem a 3 hónapnak 6 hónapra való felemelése, hanem ennek a mérlegelési jogkörnek az elvonása az önök javaslatával, amiért a kormányzat nem tudja ezt támogatni.

A képviselő asszony logikájával az sem egyezik, hogy nem azt a javaslatot fogalmazta meg, miszerint a 3 hónap és 6 hónap közötti időtartamra tegyük lehetővé a munkavállalást, mert az elégítette volna ki azt a problémát, amit egyébként jelzett, hogy a 3 hónapos munkavállalási időszakban igazán nincsen komoly magyarországi munkaerőhiány. Ez a javaslat ezt kielégítette volna, de a javaslat nem erre vonatkozott.

Ugyanakkor jó lenne, ha a képviselő asszony is szembesülne azzal, hogy nem tekinthetjük kizárólagos szempontnak a magyarországi munkaerőpiac igényét akkor, amikor ennek a kedvezménynek a kérdését mérlegeljük. Nekem most már többszörösen az a benyomásom, hogy a képviselő asszony kizárólag a magyarországi munkaerőpiac szemszögéből vizsgálja ezt a kérdést. Hadd húzzam alá, hogy a magyarországi munkaerőpiac vizsgálata fontos szempont a munkavállalási jogok biztosítása terén, de a határon túli szociológiai hatások is legalább ilyen súllyal esnek latba. És amikor ön nem érti, hogy miért jelent nagyobb elszívó hatást a 6 hónapos munkavállalás, mint a 3 hónapos munkavállalás, akkor én meg azt nem értem, hogy ön mit nem ért ezen. Hiszen az embernek csak józan ésszel kell végiggondolnia azt, hogy ha valaki 3 hónapra idény jellegű munkavállalásra átjön Magyarországra, akkor nem helyezi át az élete súlypontját Magyarországra. Míg ha 6 hónapra átjön Magyarországra élni, dolgozni, akkor nagyon nagy az esélye annak, hogy otthon teljes mértékben felszámolja a saját hátterét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Tehát ennek a kérdésnek igenis van egy fontos migrációs vonatkozása is a határon túli magyarokra nézve.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu