DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Ennek a törvénynek a tárgyalása előtt már hasonló polémiák ebben az Országgyűlésben folytak e tárgyban, hogy mi is az a minimum-garancia, amelyet meg kell követelnünk annak érdekében, hogy az élelmiszer-biztonság, a fogyasztói biztonság, s a humán egészségügy megfelelő védelmet kapjon. A hazai termelők sem kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy mi különböző, úgynevezett könnyítéseket adunk. Ezt Pogácsás úr egyébként finoman, de érzékeltette hozzászólásában akkor, amikor azt mondta, hogy az importtermékeknél az előmintával, illetve a behozatali könnyítésekkel - amellyekkel ezt a módosítást most itt előterjesztették -, bizony nemhogy garanciát nem biztosít a magyar termelők számára, hanem esetlegesen a humán fogyasztásban is problémákat jelenthet.

Elmondom, hogy miért. Emlékeznek önök, 1997-ben, egy bizonyos vállalat ügyeire - a nevét direkt nem mondom, mert azóta már új tulajdonosa van, nehogy valami probléma legyen a jó hírnevével -, német tulajdonosa volt akkor a cégnek. Országos botrányt kavart - én voltam akkor az államtitkár -, hogy az adott üzemben olyan húskészítmények feldolgozására került sor, importból behozott húskészítményekkel, amellyekkel kapcsolatban fölmerült a gyanú, hogy az állateledelnek volt minősítve már kint Németországban, ahonnan is megérkezett. Nos kérem szépen, a dolgozók engem fölkerestek petícióval, filmfelvételekkel és fényképekkel is. Elrendeltem a vizsgálatot, és olyan furcsa dolgok derültek ki, ami az akkori állatorvosi szolgálat megyei tevékenységét is minősítette némi összeférhetetlenségi gyanúval is, hisz a házaspár egyik tagja a megyei főállatorvos volt, a másik meg annál a cégnél vizsgálatot ellátó és teljesítő személy.

Nos, az előző héten elfogadott, illetve tárgyalt, az állategészségügyről szóló törvénynél is már voltam bátor jelezni abbéli aggályomat, hogy nem szerencsés az, hogyha az állatorvosi igazolások úgy történnek meg, hogy esetlegesen a munkáltató beosztottja az az állatorvos, aki átmenetileg, megbízás alapján hatósági feladatot lát ma el; ráteszegeti a pecsétet az adott élelmiszerre. Most miután azt a törvényt elfogadtuk, tehát az a lehetőség megvan.

Most következményként itt az élelmiszertörvény, amelyben aggályos, hogy egyes körök számára - mégha ki is nyilvánítjuk, hogy megfelelő kontroll, ellenőrzés működik, a szolgálat ott van - mégiscsak előnyt biztosítunk, illetve lazítunk azokon a szabályokon, amelyeket 1995-ben ez az Országgyűlés 96 százalékos többséggel fogadott el. Megállapítva, hogy ez a szabályozás nemhogy az Európai Unió szabályaival harmonizál, hanem előre is mutat. Tehát az Európai Unióban az akkori viták az élelmiszer-higiénéről, illetve a humán egészségvédelemről még nem voltak olyan lázas stádiumban, mint most. Hiszen a BSE-ről csak úgy mondogatták, hogy van Angliában, esetleg találtak egyet-kettőt, de semmiféle bizonyítéka annak, hogy az állatról emberre átterjedhet, nincs. Nem beszéltek az európai uniós sertéspestisről. Nem beszéltek, mert lokalizáltan Németországban, illetve Hollandiában volt, de ez annyira a piacot nem mozgatta meg. Fel sem tételeztük, hogy száj- és körömfájásjárvány Európa fejlett felén ma is előfordulhat. Mi úgy gondoltuk '95-ben, hogy a szabályokkal azért mi legyünk egy kicsit szigorúbbak, mint az EU.

Most ehhez képest az Európai Unióban az elmúlt két évben bekövetkezett negatív folyamatok arra késztették őket, hogy az Agenda 2000-et aláírók azon fejezet alapján, amely az élelmiszer-feldolgozást, az élelmiszer-előállítást, valamint a humán egészségvédelmi fejezetet illető részben újabb tárgyalásokat kezdjenek. Az Európai Unió, úgy tűnik, szigorúbb egészségügyi szabályok felé mozdul el. Mondhatnánk, szerencsés helyzetben vagyunk, hisz mi már megtettük, a mi szabályaink megfelelően szigorúak.

Viszont abban az időszakban, amikor bizonytalan az Európai Unió is, hogy mit csináljon az állategészségügy terén, mit csináljon az élelmiszer-higiéné terén, akkor szükséges-e egy ilyen módosító indítvánnyal most ebben az időszakban bejönni az Országgyűlés elé? Én azt mondom, hogy nem feltétlenül szükséges.

Nem olyan mérvű ez a módosítás, és nem olyan súlyú, hogy ne várhattunk volna ezzel, mondjuk, tavaszig, mert még tavaszra ezt meg lehet csinálni, vagy hagytuk volna az új kormányra, hogy kezdjen valamit, ha akar, mert mi le vagyunk védve kellő mértékben a jogszabályi háttérrel. Tessék? (Dr. Horváth János: Van nekünk egy jó kormányunk.) Hát lehet, hogy ugyanez marad 2002 után is. Hát professzor úr arra törekednek önök, hogy maradjon, mi meg arra, hogy menjen. De valaki majd csak lesz. Tehát kormány nélkül majd csak nem marad ez az ország. (Dr. Horváth János: De kormányozni.) Hát így van, mindenki fog kormányozni, majd aztán népszavazást írunk ki annak érdekében, hogy ki jelentkezik miniszternek, vagy államtitkárnak, mint a magyar labdarugó válogatottban. Hisz már lassan elfogynak a számba jöhető személyek, de ez még a jövő.

Én azt hiszem, hogy a professzor úr, mint Amerikában tanító híres közgazdász körülbelül ismeri, hogy az Amerikai Egyesült Államok élelmiszertörvény előírásai hogy szólnak. Hogy vihet be ön az Egyesült Államokba akár egy deka fölvágottat is? Sehogy, kedves professzor úr, azt úgy elkobozzák öntől, mint a huszonegy. Beviheti a konzervet, beviheti a megfelelően lezárt, lepréselt, légtelenített, és konzervmintára megcsinált, vagy füstöltárut, de ön az ilyen felvágottakkal, nyersárukkal bizony nem sokra megy, legföljebb a mexikói határ felől próbálkozhat.

Ezzel szemben mi ebben a törvényünkben azt mondjuk, hogy a legális importőrök számára a behozandó élelmiszerek terén a vizsgálati eljárást egyszerűsítjük. Nyilván megmarad a szigorú ellenőrzés, kontroll, de az eljárás maga egyszerűsödik. Ez az, amitől én tartok, és ez az, ami miatt nekem fenntartásaim vannak ezzel a törvénymódosítással kapcsolatban. Nem is hiszem, hogy erre most per pillanat szükség lenne.

Itt kétpercesekben vitatkoztunk arról, ami egyébként nincs még Magyarországon megoldva. A jelenleg hatályos, élelmiszerekről szóló törvénynek a végrehajtási rendeleteiről a vonatkozásban, hogy milyen feltételekkel és hogyan lehessen árusítani az őstermelői, háztáji jellegű termékeket. Ez még nem tisztázódott.

Teljesen egyetértek Zsikla Győzővel amikor azt mondja, hogy más feltételek vonatkozzanak a mézre, a savanyított káposztára, a túróra, a tejre. Így igaz, valamennyi élelmiszernek az előállítási technológiáját bizony jogszabályok szokták rögzíteni. Most ezeknek a jogszabályoknak a háttere még nincsen készen. Nincsen készen, sajnos, mert megvan az élelmiszerkönyvünk, amelyet nagyszerűen el is fogadtunk annak idején, de ahhoz, hogy ez ténylegesen érvényesüljön, olyan kormányrendeletre lenne szükség, ami egyértelműen szabályozná a piaci értékesítés feltételeit. Kik és milyen alapon értékesítenek, mondjuk, csíramálét. Természetesen nem szabad az ősi magyar ízeket, kedves, jó képviselőtársaim kizárni a piacról, hisz az javítja azt, itt van Hanó úr, jelentkezik, tőle veszem a kolbászt, kérem szépen három éve. Hozza, szépen föl van vignettázva, rajta van az árcédula, megveszem tőle, és tudom, hogy az ő húsüzemében készült. Azt is tudom, hogy hazai, igazi csabai ízeket tartalmaz, és nem akarok neki reklámot csinálni kérem szépen, de ajánlom, kóstolják meg, mert az ő üzeme, az ő előállítási feltételei megfelelnek az európai civilizációs normáknak.

Nehogy beszéljünk itt európai uniós jogszabályokról! Nekünk ugyanolyan jogunk van az egészséges, jó minőségű élelmiszerhez, mint az angoloknak, vagy a németeknek. Én azt hiszem, hogy ez világos, főleg akkor, amikor megfelelő árat is fizetünk érte. Most ha szétnézünk a boltokban, bizony az élelmiszerárak már nem sokban különböznek az európai átlagtól, s akkor bizony ezt az átlagszintet minőségben, kontrollban, ellenőrzésben meg kell hogy kapjuk. Ami közöttünk itt vita, az az, hogy most a kistermelőknél legyen könnyítés, vagy ne.

(12.10)

Teljesen egyetértek Arnóth képviselő úrral, egyetértek Dögei Imre bátyámmal amikor azt mondják, hogy a kistermelőknek úgy kell kedvezményt adni, hogy kapjanak támogatást a vizsgálatra, kapjanak támogatást a technológiai feltételek megteremtésére és kapjanak természetesen könnyítést az értékesítési placcok kialakítására. De abban ne kapjanak könnyítést, hogy rájuk más jogszabály vonatkozzon mint azokra, akik esetleg már nagyobb minőségi követelmények mellett állítják elő ezt az élelmiszert.

Tisztelt Elnök Asszony! A Szabad Demokraták Szövetsége nevében jelzem, hogy ezt a törvényt jelen formájában itt nem tudjuk támogatni, s meggondolandónak tartjuk a kormány részére, hogy esetleg vonja vissza, s egy későbbi időpontban - már az európai uniós szabályok ismeretében - terjessze be ismét.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu