HANÓ MIKLÓS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Annyit beszéltünk már itt kétpercesben, hogy a lényeget kibeszéltük, de azért megpróbálom én is összefoglalni az 1995. évi XC. törvényt, az élelmiszertörvény módosítását.

Tulajdonképpen azzal kezdeném a felszólalásomat, hogy Magyarország ezer évének egyik legnagyobb hagyománya az élelmiszertermelés. Nekünk erről szinte külön kultúránk van, s van egy élelmiszertermelés, amit most az Európai Unióba, az ahhoz való jogharmonizációba próbálunk beilleszteni. Vannak olyan dolgok, amit én személy szerint úgy látok, hogy előbbre vivő, előremutató, s ezért is tartom elfogadhatónak, hogy bizonyos fokig módosítjuk, de ez nem egy lezárt folyamat.

Viszont vannak olyan dolgok, amelyeket a mi jelenlegi élelmiszertörvényünk és élelmiszertermelő kultúránk előbbre tart, s legalább is olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amit majd valószínűleg az Európai Unió is átvesz. Ezek a biológiailag előállított termékek, tehát a biotermékek. Nyugat-Európában egy felfokozott élelmiszertermelés volt, tömegtermelés, amely arról szólt, hogy minél nagyobb tömeget előállítani. Nem biztos, hogy olyan ízekben hozták ezt ki mert tömeget állították elő, de jól nézett ki. Voltak az úgynevezett élénkítő, frissen tartó színek, tehát piros volt a hús, csakhogy az milyen adalék mellétételével maradt piros, nem az eredeti pirossága volt a frissessége, hanem egy antioxidáns hozzátétele.

Vannak olyan dolgok, amelyek előbbremutatók, s vannak olyan dolgok, amik a mi oldalunkról úgymond szigorúbbak és jobbak. Pogácsás Tiborral kicsit ellentétben azt mondom, hogy nem biztos, hogy a mi élelmiszertörvényünk, élelmiszer-szabványaink nem szigorúbbak bizonyos területeken a nyugat-európainál. Hogy mi előtte engedélyeztettük, és hogy eddig is volt gyártmányközi ellenőrzés, ezt kell szigorítani, ezt kell fokozni, ezt még inkább előre kell hozni.

Azzal, ami most ebben a módosításban szerepel - hogy folyamatos ellenőrzése, monitoring rendszere legyen a dolgoknak - ezzel egyetértek, de vannak olyan dolgok, amelyek a nyugat-európai élelmiszergyártás kultúrájából nem biztos, hogy hosszabb távon a világ számára követendők. Itt gondolok az olyan adalékokra, antioxidánsokra, olyan tartósító szerekre, amiknél egyre inkább a világ most afelé kezd fordulni, hogy inkább hőkezelt legyen a termék, de ne tartósítószerekkel tartósítsuk, vagy ne rakjunk annyi adalékot, inkább a hagyományos gyártási technológiákat hozzuk elő. Példának okáért mondom, hogy mi szárazkolbászt állítunk elő hagyományosan konyhasóval, fűszerekkel, míg Nyugat-Európában különféle színkialakító nitrites keverékeket tesznek mellé, aminek távlatokban, háttérben rákkeltő hatása is lehet, amelyet hosszabban még nem vizsgáltak.

Nem tudjuk azoknak a vizsgálatoknak az eredményét, hogy az adalékanyagok hozzáadása hosszú távon, öt, tíz év múlva az emberiségre milyen hatással van. Azt mondják, hogy bevizsgáltuk, erre külön van egy szervezet, amely ezt vizsgálja; nem tapasztaltak dolgokat. De hogy a hosszú távú hatás, vagy a génmanipulált élelmiszerek hosszú távú hatása az emberre milyen, azt nem igazán tudjuk még most követni, majd valószínűleg az utódaink.

Nálunk ez a kultúra a hagyományos gyártási technológiák mellett van az élelmiszereknél zömmel. Viszont mindenféleképpen - amit már a felszólalásom közben is mondtam - fontosnak tartom, hogy az alaphigiéniés feltételeket - az állat-egészségügyi, járványügyi feltételeket - amelyek Nyugat-Európában a különféle élelmiszerek elsődleges feldolgozásánál, vágásánál, a baromfinál, a sertésnél, a nagy vágóállatnál történnek, ott igenis legyen kötelező az állat-egészségügyi vizsgálat.

A magyar lehetőségeknél, tehát hogy a hagyományos magyar ízekre, magyar élelmiszer-előállításokra vonatkozó őstermelői vagy családi gazdaságban történő élelmiszer-feldolgozásokon könnyítsünk, lehet ezt támogatni. Békéscsabán jó példa, hogy a városi vágóhidat újítjuk fel, s ott a közcélú, közvágóhídon működő vágást biztosítunk az úgynevezett bérvágás révén, de Nyugat-Európában ez a vizsgálat már kötelező. Ezt ránk vetítve pozitívnak tartom. Ezért úgy gondolom, hogy az élelmiszertörvény jelenlegi módosítása nem egy befejezett dolog. A világ egy bizonyos irányba elindult. Nyugat-Európában a tömegfogyasztástól most már inkább a biotermékek irányába kezdenek a vásárlási és a fogyasztási szokások eltolódni. Ez Magyarországon nagy hagyománnyal meglévő szokás.

Fontosnak tartom azt is, hogy nálunk is folyamatában vizsgálták a különféle szervmaradványokat az élelmiszerekben. A felfokozott, föltuningolt állatok előállítása, egy gyorsított, intenzív szakaszban nevelt állatoknál a megbetegedés is sokkal könnyebb. Gyógyszeres, s egyéb hozzáadással próbálják a betegségeket leküzdeni. A mostani vizsgálatok eredménye azt tükrözi, hogy ezeknek inkább káros hatása maradhat, ezért megint csak a hagyományos tartós technológiával nevelteknek lesz előnye. Tehát a mi oldalunkon vannak előremutató dolgok, ezért szerintem a mostani törvénymódosítást jónak tartjuk, de nem befejezettnek. Itt mindenféleképpen további lépésekre lehet számítani.

Amit Kis Zoltán mondott... - (Közbeszólás: Azt mondta, hogy jó a kolbász.) Igen, meg lehet ilyenre nőni tőle, nem alultápláltak vagyunk.

Az Amerikai Egyesült Államokba és egy Európai Unióba történő beszállítás... - nem jogharmonizál, a kettő nem ugyanaz, amit beengednek az Európai Unióba, azt az Egyesült Államokba valószínűleg nem engedik be.

(12.20)

Ennek kapcsán is elgondolkodtató, mi az az európai szabvány, ami bizonyos körökben szigorúbb, mint az amerikai, vagy fordítva. Tehát az élelmiszer úgymond egy folyamatosan fejlődő valami, mert mindig új termékek jönnek létre, új élelmiszerek. Ezelőtt 10-20 évvel ilyen gyümölcsös joghurtokat nem nagyon láttunk, vagy egyéb, habosított termékeket, amik nem voltak. Igenis, ezeknek a korszerűsítése folyamatos.

Egy biztos, hogy az alapfeltételeket, a higiénés, állat-egészségügyi, járványügyi dolgokat szigorúan kell tartani, és az Európai Unióba történő átvételt fontosnak tartom. Vannak olyan értékek, amik a magyar élelmiszergyártásban adottak. A szabványaink is jók voltak, lehet, hogy túlbiztosítottak, mert valahol itt a piacra jutásnak úgymond a könnyítését is jelentik. Viszont avval nem értek egyet, hogy a Nyugat-Európából érkező importnál a könnyítés olyan szintűvé süllyedjen - ugyan most már nem kell külön engedélyeztetni -, hogy valami kiskapuk maradhassanak olyan dolgokra, hogy olyan nyesedékek vagy bármik jöjjenek, amik értékcsökkent vagy lejárt szavatosságú termékek, és bekerüljenek az élelmiszerbe. Tehát itt igenis, ami a javaslatban szerepel, a vizsgálatok szigorítása, sűrítése ezt talán kiküszöbölheti.

Én úgy fogalmaznék, hogy minden egyes tétel vizsgálata kötelező legyen. Tehát ne az legyen, hogy beérkezik x tonna és abból szúrópróba-vizsgálat van, mert azokon a tételeken belül is lehetnek olyan eltérések, amik más tulajdonsággal rendelkeznek.

Összességében én úgy gondolom, erre a törvényjavaslatra szükség van, egyetértek vele, de folyamatában ez továbbdolgozást igényel. Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu