KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1995. évi XC. törvény módosítására a tisztelt Ház által tárgyalás alatt álló javaslattal kapcsolatban csupán a 3. §, az eredeti törvény 9. §-ának módosítását magában foglaló részhez kívánok röviden hozzászólni.

A törvény módosításának nyilvánvalóan a legfontosabb célja az esetleges európai uniós tagságunkhoz szükséges jogharmonizáció. Ebben a szakaszban viszont olyan, a gazdák megélhetéséhez fontos körülményt szabályoz, amely nagyon sok embert érint. Mint bizonyára képviselőtársaim előtt ismeretes, évek óta folyik a küzdelem Magyarországon, részben a hagyományos konyha alapanyagait jelentő, házilagosan előállított alapanyagok, részben a hungaricumnak számító, szintén a kistermelők által előállított élelmiszerek piacokon történő visszaszorításáért. Több alkalommal tettek kísérleteket ezen termékek betiltására, de a fogyasztók ellenállása miatt ezek a kísérletek sorra csődöt mondtak. Vajon hihető-e, hogy tényleg ilyen nagy gondot okoz az Európai Uniónak, hogy a magyar vásárló magyar piacon olyan terméket vásárol, amit megszokott és szeret? Vagy másról van szó? Nevezetesen arról, hogy a multik még a piacnak ezt a parányi részét is globalizálni akarják profitéhségükben, és eszi, nem eszi, nem kap mást alapon még a fogyasztás lehetőségét is betilthatják a demokráciában biztosított szabadságjogok alapján.

A legjobban az támasztja alá érveimet, hogy az elmúlt évtizedek alatt nem lehetett hallani arról, hogy ezek az élelmiszerek bármi módon károsították volna a fogyasztók egészségét, mint ahogy a nagy, globalizált közétkeztetési vállalatok évente-kétévente juttatnak százakat betegágyba, kórházba, tettük sűrű tagadása mellett. Legtöbbször éppen arra hivatkoznak, hogy előírásos, törvényesen engedélyezett alapanyagot használtak. Előfordult már az is, hogy kutyáknak való exporthúsból állítottak elő a magyar fogyasztók számára terméket - azt hiszem, erre nagyon sok képviselőtársam emlékezik is.

Azt is megemlíthetem, hogy az Európai Unióban is kaphatók természetesen előállított termékek, de tény, hogy például Franciaországban fennmaradtak a házi készítésű sajtok, egyes fajtái speciális kukacokkal, amihez igen jó étvágyat kívánok, hiszen a kukac tápláló. (Dr. Kis Zoltán: Ne részletezze annyira, képviselő úr!) Németországban a hagyományos házi készítésű hentesáruk is szintén forgalomban vannak. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy volt idő arra, hogy átalakulhassanak fokozatosan ezek a hagyományos élelmiszer-készítő műhelyecskék megfelelő tőkével rendelkező kisvállalkozásokká, melyek veszteség nélkül fenn tudták tartani ezeket a világszerte híres, nemzeti jellegű élelmiszereket. Erre az átalakulásra nálunk történelmi okok miatt nem volt mód.

Akkor most meg kell tiltani az előállításukat? Az előbbi állításaimat igazolják azok a közismert intézkedések is, amelyek a kis vágóhidak megszüntetésére történtek az elmúlt években, melyek átvehették volna ezt a szerepet. Ahelyett, hogy a felülvizsgálat eredményeként fokozott támogatást kaptak volna a vállalkozók az enyhén szólva olykor utópisztikus követelések teljesítésére, a betiltás volt a legtöbbször a megoldás. Ki járt jól? A fogyasztó biztosan nem, mert így ma már csak emlék a finoman ízesített, juhbélbe töltött virsli, helyette ehetjük az ízetlen, ámbár engedélyezett alapanyagokból készült, műanyagba töltött kotyvalékot, melyben a legtöbb a profit, amit a globalizátor zsebre is rak.

A törvény a házi készítésű élelmiszerek további sorsát három miniszter közös engedélyezéséhez köti. Minden különösebb jóstehetség nélkül biztosra vehető, hogy a három miniszter rövidesen nem tud egyhangú döntésre jutni, mivel érdekeik ütköznek. Nehezen képzelhető el, hogy a gazdasági miniszter szakértelme kell annak eldöntéséhez, hogy ehető vagy nem ehető a házi gyulai kolbász, de ő értesül a multik vagy az általuk fizetett kutatók véleményéről, és az ő vétója tökéletesen elegendő az ügy "megnyugtató" megoldásához, a magyar lakosság pedig már vásárolhatja is gusztusos csomagolásban.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés

elnöke foglalja el.)

A vecsési savanyú káposzta nevű terméket ötszörös áron, "NEW" felirattal engedélyezték, csupán a zacskó hátoldalán lesz egy szabad szemmel alig olvasható felirat: káposzta tartalma 12 százalék, ehető műanyaggal és C-vitaminnal dúsítva, engedélyezett ételfestékkel színezve, műrosttartalma 60 százalék. Az engedélyezett műtejföllel ízesített töltött káposzta után pedig már nem iszik a magyar karácsony este sem házi bort a bortörvény hatálybalépése óta, csak amolyan globalizáltat. A globalizált áru ötszörös árának ötszörös áfájából az őstermelőnek pedig jutni fog szociális segélyre is.

Erről szól ez az egy szakasz, kedves képviselőtársam. Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)

(13.10)

Forrás: parlament.hu