BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Ott szeretném folytatni, ahol Lezsák Sándor befejezte mondanivalóját: nem lehet könnyű, nem lehet tiszta a lelkiismeretünk, ha a fogyatékoskérdésről van szó. Ebben a parlamenti ciklusban valóban egészen ritka pillanat, hogy párthovatartozástól függetlenül tudjunk egy javaslatot támogatni. Ebben az esetben azonban úgy gondolom, hogy ez minimális kötelességünk, és érdemes megvizsgálni, miért is keletkezett ez a probléma, ami most ezt az összefogást előidézte, hogy Házszabálytól való eltéréssel, négyötödös Házszabálytól való eltéréssel, sürgősen, rövid határidővel megtárgyaljuk és vélhetően a jövő héten elfogadjuk ezt a bizottsági javaslatot.

Én magam is szeretnék egy kicsit röviden szólni az előzményekről, és nem is '99-ben kezdve, hanem '98-ban, amikor egy ritka felemelő pillanatot éltek át azok a képviselők, akik az előző parlamenti ciklus végén képviselők voltak a Magyar Országgyűlésben, amikor 309 igen szavazattal el tudta fogadni a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt a Magyar Országgyűlés; azt a törvényt, amelyet egyébként Szigeti György képviselőtársammal ketten nyújtottunk be, és azt gondolom, a parlament életében egy sok tanulsággal szolgáló parlamenti vitasorozat után vittünk sikerre.

Ebben a törvényben akkor bevezetésre került ez a bizonyos fogyatékossági támogatás, egy új ellátási forma, amely kiváltotta volna azt a heterogén ellátási rendszert, ami a vakok személyi járadékából, a mozgáskorlátozottak támogatásából, illetve a megemelt összegű családi pótlékból állt, és ezt az univerzális ellátási formát vezette volna be a súlyos fogyatékkal élő személyek számára a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 80 százalékában.

(20.20)

A jogosultsági feltételek nem voltak pontosan körvonalazva. Akkor az idő már nagyon feszített, a tisztelt Országgyűlés úgy döntött, hogy a javaslatunkból a részletkérdéseket kihúzza, haladékot ad magának az Országgyűlésnek, hogy a szabályokat körültekintően később megállapítsa. Erre került sor '99-ben már az új kormány idején, amikor megdöbbentő fukarsággal állt ehhez a kérdéshez, ehhez a feladathoz ez a jelenlegi kormány. Fukar kézzel mért a kormány, amikor eldöntötte, hogy a 80 százalékos támogatás helyett alapszinten, gyakorlatilag a súlyos fogyatékkal élők számára az 50 százalékos mértéket fogja megítélni, és a 80 százalékot csak egy sokkal szűkebb kör, a halmozottan fogyatékosok számára biztosítja.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, én egészen határozottan úgy gondolom, hogy minden további probléma ebből a fukarságból keletkezett. Utalt előttem erre Vojnik Mária is, hogy tudniillik ez egy olyan alacsony szintű ellátás, egy olyan alacsony szintű támogatás, ami aztán zavart keletkeztetett a rendszerben, például azon a ponton, hogy a korábban jogosultság formájában igénybe vehető családi pótlék, a megemelt összegű családi pótlék magasabb volt ennél az ellátásnál. Mondom a számokat: idén a családi pótlék 10 500 forint ezen a megemelt összegen; az 50 százalékos fogyatékossági támogatás pedig 9150 forint, tehát lényegesen alacsonyabb. De azt kell mondanom, hogy a 80 százalékos támogatási forma is igen-igen csekély. Ha belegondol az ember abba, hogy egy súlyos, halmozottan súlyos fogyatékkal élő embernek mennyivel nehezebbek az életkörülményei, akkor senki nem tekintheti kielégítő ellátásnak azt a 14 648 forintot, amit a törvény számukra biztosít.

Előállt egy olyan határidővel kapcsolatos probléma is, hogy pontosan a támogatás egységesítése céljából új jogosultságot a 18 év feletti, felnőtté vált fogyatékos személyek számára megemelt összegű családi pótlék megállapítására a törvény a továbbiakban július 1-je után már nem tenne lehetővé. Ez az a konfliktus, ez az a probléma, ami értelemszerűen megnövelte a szaktárca kompromisszumkereső képességét. Leültünk egyeztetni, és megszületett az a megállapodás, hogy nem pusztán a határidőt kellene továbbtolni, hanem a mértéket legalább minimális szinten megemelni. A kormány elfogadta azt a javaslatunkat, hogy 50 százalék helyett 65 százalékra emelje a fogyatékossági támogatás alsó, alapszintjét. Ez a jelenlegi öregségi nyugdíjminimumot figyelembe véve 11 900 forint, tehát lényegesen több, mint az 50 százalékos szint, és mintegy 1400 forinttal több, mint az a családi pótlék, amit elveszít az érintett, ha igényli a fogyatékostámogatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy rengeteg probléma keletkezett a fogyatékossági támogatási jogosultság megítélésével kapcsolatban is, nagyon sok panasz érkezik hozzánk országszerte. Elsősorban háziorvosokra panaszkodnak az érintettek, akik adott esetben vizsgálatra sem küldik el a hozzájuk forduló fogyatékos személyeket, mondván, hogy úgysem jogosultak a fogyatékostámogatásra. De egészen bizonyos, hogy vannak az elutasítás mögött olyan szempontok is, hogy gyakorlatilag anyagilag nem járna jobban a fogyatékos személy.

A bizottsági vitában én magam további szempontokra is fölhívtam a figyelmet, és megmondom őszintén, abban a reményben, hogy a jövő héten azért a javaslat lényegét, az alapjavaslatot el tudja fogadni a tisztelt Ház, én még két módosító indítványt beterjesztettem a mai napon. Az egyiket a vakok érdekében, a másikat pedig azoknak az érdekében, akik fogyatékossági támogatásra nem válnak jogosulttá a szigorúan megállapított feltételrendszer miatt, de a megemelt szintű családi pótlék járna nekik, tehát hogy ne egyszerűen határidő-eltolással tartsuk őket bizonytalanságban a jövőre nézve, hanem fogalmazzuk meg egy olyan kodifikált szövegváltozatban a két támogatási forma egymást kizáró voltát, hogy új, megemelt összegű családi pótlék megállapítására a jövőben is legyen lehetőség a régi, külön jogszabályban előírt feltételek mellett abban az esetben, ha fogyatékossági támogatásra nem jogosult az illető.

Ami a vakokat illeti: azt gondolom, teljesen méltánytalan, hogy a hatályos szabályozás szerint ők az alsó kategóriába, tehát a jelenlegi 50 százalékos kategóriába, ha sikerül megemelni, akkor a 65 százalékos kategóriába tartozzanak.

Befejezésül hadd olvassam fölt azt a két-három mondatot, ami olyan megindítóan szép volt, amikor bizottsági ülésen Erhardtné dr. Molnár Katalin, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének főtitkár asszonya érvelt maguk mellett: "Nagyon nehezen szólal meg az ember önmagáért. Az egész életet eléggé jó teherbírással kell élni, ha az ember vakon, teljesen vakon vállalja az életet. Úgy gondolom, a 80 százalék azért illetné meg talán a teljesen vak embereket, mert nincs olyan, hogy önkiszolgálásra képes vak. Én minduntalan rá vagyok kényszerülve mások segítségére."

Azt gondolom, hogy ezek méltányolható, méltányolandó szempontok, hogy a tisztelt képviselőknek, a tisztelt Háznak van lehetősége még ezt a kis korrekciót befogadni a javaslatba. Ehhez kérem a támogatásukat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu